Ugrás a fő tartalomra

Szereposztás + fehér ház

A zebramintás ottománra egy nagy NEMet mondanék... Egyébként viszont a kívülről nem is olyan bájos New York állambeli házból szerintem fantasztikus otthont teremtett a tulajdonos, Kathryn Windley és Gary DiMauro - utóbbi "először felújítani jött, majd be is költözött."
Mai kérdésem éppen a felújításokkal és azzal kapcsolatos, hogy nálatok ki mekkora részt vállal belőlük. Nálunk egyértelműen én vagyok a lakásmániás, ami egyrészt jó, mert nagyon sok ötletemet szabadon megvalósíthatom, és leggyakrabban helyeslő hümmögést kapok, ha jól sikerül a kivitelezés, másrészt rossz, mert a lakásfelújítás (majdnem) összes nyűgét is nekem kellett és kell vállalni. Igen, többnyire a fizikaiakat is. Könyvespolc-lepakolás és -tologatás. Kanapé-áthúzás. Bútorcsiszolás. Stb.

Azt hiszem, ha valaki együtt él egy hobbi-lakberendezővel, egy idő után kénytelen párbeszédbe bocsátkozni még az olyan témákkal kapcsolatban is, amelyek tök hidegen hagyják. Így tett a férjem is, aki legutóbb belement a Színválasztós Játékba, és meg is nyerte. Ez úgy zajlott, hogy felírtuk három-három kedvenc világos, majdnem fehér Farrow and Ball-festékárnyalatunk nevét egy kis papírra, azután színskálával összehasonlítottuk őket a felújítandó nappalibútorunk színével, és tessék: a férjem egyik választottja passzolt a legjobban. (én pedig titkon nagyon örültem, mert alapvetően az volt a célom, hogy festhessek. Bármilyen színre, csak ne kelljen tovább néznem a kopottságot.) New White, I'm coming!












(forrás)



Megjegyzések

  1. Olyan szép lakásbelsők,kertek vannak itt!!!!!!Szuper válogatás!!!!Köszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mammka, igazán nincs mit, örülök, hogy tetszik. Remélem, lesz saját anyagom is még idén!

      Törlés
  2. Imádom ezt a házat, ha csak zebrástól lehetne, akkor is elfogadnám.:)

    VálaszTörlés
  3. Én is elfogadnám, élhető, barátságos, meleg. S főleg nem elszállt, mint egynéhány.

    VálaszTörlés
  4. Remélem én is, hogy lesz saját anyagod is, mihamarabb. Kíváncsi lettem, milyen környezetben élsz, s ez persze a stílusra vonatkozik, nem a fényűzés részére :) Eszter

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Eszter, az otthonunk néhány részletét bemutatom majd a blogon, mindig olyankor, amikor éppen alakul valami. Pár kockányi ezelőtt is volt már. Fényűzés? Hahahaha... :)

      Törlés
  5. Juj, ez nagyon tetszik!! Azok a ládák a müteremben, az a mosogató/szekrény/polc kombinát, a mestergerenda a nagy szögekkel benne, és úgy az egész. Pedig már megint túl sok a fehér, de valahogy jól jött össze. Ugye ahogy jön a tavasz fogsz látogatni valahova megint? Annyira vágyom már egy ház riportra! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem a nappali is nagyon tetszik, egy ilyenért akármikor vidékre költöznék! (Meg egyébként is sokszor.) Házriport talán lesz - várom a jelentkezőket!

      Törlés
  6. Hogy lehetséges az, hogy a fehér elvileg rideg szín és ezekben a rusztikus házakban mégis oly sok melegséget sugároznak!? Én is ilyet akarok! Talán a kiegészítőkben van a titok..? VAgy maga a környezet amiben a ház fekszik..?

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má