Ugrás a fő tartalomra

Hol lakik Sherlock Holmes a 21. században?

Sherlock természetesen mindig Londonban, a Baker Street 221B szám alatt lakik. Pont.

A BBC zseniális újraértelmezésében a detektív lakása hagyományos angol stílusú, ugyanakkor nem fáradt és vaskalapos - a modern Sherlock sem pipázik, ugyebár. Egy kupleráj egyébként...

Néhány gondolatmorzsa, mert most abszolút nem blogolnom kéne, de nem bírom ki, hogy ne írjak az új kedvencemről:

1. Most már értem a Dr. House végének történéseit, és nem is találom őket olyan laposnak, mint anno. Sherlock-i tett volt az is. (Nem akarom elrontani azoknak, akik még nem látták, azért beszélek rébuszokban.)

2. Annyira vicces, ahogyan az arrogáns zsenire vett House figurája visszahatott erre az új Sherlockra. Labdapattintgatás. Asperger-szindróma-gyanússág. Etc.

3. Csak kicsit vagyok rosszul a tapétától, ami szinte minden képen dominál - egy biztos: ezen a ponton élesen válik el az angol és magyar ízlés és lakáskultúra.

4. Jó lenne többet látni a konyhából (metrócsempe!) - hátha a harmadik évaddal eljön ez a pillanat is.

Használati utasítás: semmi esetre sem a pasit szereplőt kell nézni, mi az enteriőrökért vagyunk itt. :o)

















(forrás)



Megjegyzések

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Na ne viccelj Judit! Olyan nincs, hogy Dominic Cumberbatch a képen van és én õt ne nézzem!! Ami az enteiõröket illeti, én szerintem zseniálisan megoldották azt, hogy egyszerre teljesen más és teljesen ugyanaz legyen, mint a szokásos XIX századi enteriõrök. Sötét, tele kacattal (kupleráj!), semmi nõies, és ugyanakkor stílusos. Azt a tapétát én se szeretem, de ugyanakkor stimmel Holmes-hoz. Imádom az egészet, a színészeket, a szöveget, a tempót, a modern technikát és a sztorikat. Zseniális ahogy átültették az egészet. Nekem mind két sorozat megvan DVD-n, így akkor nézem amikor akarom. Sajnos most olvastam, hogy nem kezdõdött el a harmadik sorozat forgatása januárban, mint ahogy igérték. Sajnos manapság úgy Cumberbatch, mint Freeman túl népszerüek, így nehéz összehozni õket idõben. Remélem, hogy õszre azért kész lesz, mert már alig várom õket. Gondolom Te is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. B e n e d i c t ;) - és örülök, hogy neked is bejön ez az adaptáció! Tudtam!

      Törlés
  3. Tudtam, hogy Benedict, de valami rejtélyes okból állandó ‘brainfade’ alatt van nekem az õ keresztneve. Nemcsak, hogy mindig kicserélem, hanem az, hogy nem is veszem észre, míg valaki ki nem javítja. Érthetetlen! Öregszem meg hülyülök is, valószínüleg ez a magyarázat. Na mindegy! Örülök, hogy Neked is tetszik. Gondolom már ismerjük egymást annyira, hogy ezt ki tudtuk jojózni egymásról!! Ja, és azt elfelejtettem megírni, hogy õsrégen, valamikor a 70-es évek elején, amikor ifjú házasok voltunk Roy-jal, nekünk is volt egy arra a szörnyü tapétára hasonló falunk a kandalló fölött. Akkor nagyon divat volt. Aztán nekem elegem lett belõle, mert valahogy a bordélyházak enteriõrjére emlékeztetett engem. Pláne, hogy vörös volt! Brrrrrr!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má