Van nekem ez a gyönyörű Elephant's Breath színű, Estate Eggshell típusú (beltéri, matt, ellenálló) festékem a Farrow and Balltól, amivel a múlt héten egy ikeás fellépőt festettem be.
Több tanulsága volt ennek az egyszerűnek mondható projektnek:
1. Egy kisbútornak is lehet ám ezer oldala és éle, melyeket egyenként lealapozni és két rétegben lefesteni már nem is olyan kevés idő.
2. Natúr, megcsiszolt fát ilyen minőségű festékkel kezelni páratlan élmény. Teljesen kikapcsol, megnyugtat, feltölt.
3. Lakásban is lehet festeni. Én a konyhában, ill. a konyhai balkonon (uszkve fél négyzetméter?) csináltam.
A festést folytattam egy szintén elhanyagolt, kezeletlen, foltos IKEA-étkezőszékkel. Szuper érzés látni az újjászületést.
csúnyácskán
alapozás után
jó dolog a felcímkézés, mert az alapozó és a fedőfesték színe ebben az esetben nagyon hasonlít
Színre festve:
a kávétartót a szülinapomra kaptam
Hétvégén vidékre utaztam, és nekiláttam a nehezebbik esetnek, a régi, barna éjjeliszekrénynek.
elég sok
csiszatolás után
alapozás
megtörtént
Elefánlehellet-színben, új bútorgombbal.
Itt tartunk most; a 750 ml-es festékből még mindig nagyon sok van. Kell is a maradék, mert több bútordarab vár az újjászületésre. És azok egy része többszínű lesz!
Szuper ügyes! :) figy, ha elfogyott a festendő bútorod, járhatnál felénk :) lenne egy polcos akármink, amire festékre/lazúrra vágyik, hogy aztán beltérre kerüljön. segítek is, mit szólsz?:) jobban mondva, segíthetnél megtanítani hogyan is kell ezt profin :))) és aztán, ha kellően elfáradtál, kapsz egy masszázst:)
Szia CK! Érdekelne a festék sűrűsége, kell-e hígítani, mennyire fed, szükséges-e mondjuk 3 réteg, ha sötét színt akarok eltüntetni? Eddig csak hagyományos "bolti" festéket használtam, de még nem találtam meg az igazit..Én is "csináld magad" módon festek (de többnyire shabby chic módra) és blogolok is róla.. :o) Köszönöm. Üdv, Bianca
Először is: gratulálok a blogodhoz! Rengeteg mindent fogok onnan megtanulni, amihez eddig nem konyítottam. :) A festéket minimális vízzel lehet és kell hígítani. Rendes csiszolás és alapozás után sötét felületet is tökéletesen fed a két réteg festék (velúrhenger a legjobb a felvitelhez). Shabby stílus: ha már láttál undi, megsárguló fehér festéket, és szeretnéd ezt a bosszúságot elkerülni, akkor különösen ajánlom a Farrow and Ballt. A csodás, sosem rikító színeiről nem is beszélve. Üdv, Judit
Bevallom őszintén nagyon kíváncsi vagyok a festékre, már nagyon szeretném kipróbálni, úh. mindenképp beszerzek egyet-egyet és természetesen én is közvetítem majd a tapasztalataimat! Az olívás kredenc nagyon finom szín, bár én inkább provence-i kéket szeretnék, majd meglátom élőben milyenek és aztán döntök! :o) A ecseteden is onnan van, ha jól emlékszem, igaz? Mert azt is nehéz találni ami nem csíkoz és nem hullik a szőre..Még egy extra kérdés, a fent említett olívás posztban láttam egy Ball feliratos (befőttes?) üveget, na az ő származási helye is érdekelne.. Köszönöm! Bianca
Köszi, majd szétnézek, hátha..:o)) Én ecsetet is tervezek ott venni, mert azt olvastam megéri a drágábbat választani, állítólag évekig lehet használni..(erre nagyon kíváncsi vagyok)
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem. A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött. Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
Gyönyörű ez a szín, nagyon hangulatosak lettek a bútorok, bár megvallom, nekem az éjjeli szekrény régi, öreges mivoltában is tetszett :)
VálaszTörlésKöszönöm, Zora - szerintem is kedves volt úgy is. Hát még milyen praktikus! :)
TörlésSzuper ügyes! :)
VálaszTörlésfigy, ha elfogyott a festendő bútorod, járhatnál felénk :) lenne egy polcos akármink, amire festékre/lazúrra vágyik, hogy aztán beltérre kerüljön. segítek is, mit szólsz?:) jobban mondva, segíthetnél megtanítani hogyan is kell ezt profin :)))
és aztán, ha kellően elfáradtál, kapsz egy masszázst:)
Fanni: azonnal szólok, amikor elfogytak! de masszázst előbb is szeretnék :P
TörlésSzia CK! Érdekelne a festék sűrűsége, kell-e hígítani, mennyire fed, szükséges-e mondjuk 3 réteg, ha sötét színt akarok eltüntetni? Eddig csak hagyományos "bolti" festéket használtam, de még nem találtam meg az igazit..Én is "csináld magad" módon festek (de többnyire shabby chic módra) és blogolok is róla.. :o)
VálaszTörlésKöszönöm.
Üdv, Bianca
Szia, Bianca!
TörlésElőször is: gratulálok a blogodhoz! Rengeteg mindent fogok onnan megtanulni, amihez eddig nem konyítottam. :) A festéket minimális vízzel lehet és kell hígítani. Rendes csiszolás és alapozás után sötét felületet is tökéletesen fed a két réteg festék (velúrhenger a legjobb a felvitelhez). Shabby stílus: ha már láttál undi, megsárguló fehér festéket, és szeretnéd ezt a bosszúságot elkerülni, akkor különösen ajánlom a Farrow and Ballt. A csodás, sosem rikító színeiről nem is beszélve. Üdv, Judit
Kedves Judit, köszönöm szépen! :o)
VálaszTörlésBevallom őszintén nagyon kíváncsi vagyok a festékre, már nagyon szeretném kipróbálni, úh. mindenképp beszerzek egyet-egyet és természetesen én is közvetítem majd a tapasztalataimat!
Az olívás kredenc nagyon finom szín, bár én inkább provence-i kéket szeretnék, majd meglátom élőben milyenek és aztán döntök! :o)
A ecseteden is onnan van, ha jól emlékszem, igaz? Mert azt is nehéz találni ami nem csíkoz és nem hullik a szőre..Még egy extra kérdés, a fent említett olívás posztban láttam egy Ball feliratos (befőttes?) üveget, na az ő származási helye is érdekelne..
Köszönöm!
Bianca
Kedves Bianca,
Törlésaz ecseteim (még :) nem Farrow and Ball márkájúak, sajnos... hű, a Ball üveg már nagyon régi. Ócskapiacokon esetleg?
Köszi, majd szétnézek, hátha..:o))
VálaszTörlésÉn ecsetet is tervezek ott venni, mert azt olvastam megéri a drágábbat választani, állítólag évekig lehet használni..(erre nagyon kíváncsi vagyok)