Ugrás a fő tartalomra

Egy boldog család otthona Londonban

Semmi különös nincs a házban, csak látszik rajta, hogy boldogok a benne élő emberek.

Miből következtetek erre?
Abból, hogy bár nyilván kőgazdagok, mernek a berendezést tekintve egyszerűek, sőt, egyes helyeken szakadtak lenni (zöldségesláda gyerekkönyveknek!).
Abból is, hogy az eredeti képaláírások szerint az anyuka egyik nagy öröme a nagy mosogató a háztartási helyiségben, amelyben a három koszos-sáros gyerkőcöt le lehet mosdatni, ha úgy adódik.
Abból, hogy imádnak főzni, enni és mesélni.














Több se kell.

(forrás)



Megjegyzések

  1. Jaj de csodálatos ez az egész: és biztos, hogy igazad van, kiegyensúlyozott, boldog és persze kõgazdag ez a család amelyik itt él. London általában méregdrága, de Highgate Village az kizárólag a felsõ 5% játszótere. Megnéztem a forrást és valószínüleg amerikaiak, de Angliában élnek. Ugyanakkor nincs bennük semmi megjátszás, és bár drága és nívós minden ami lényeges, az a letisztult egyszerüség amiben élnek lenyügözõ. Sõt, megreszkíroznám, hogy azt mondjam: kizárólag felnõtt, érett, intelligens és jómódú emberek tudnak csak így élni. Imádom a pala padlólapokat az elõszobában, azt a konyhát az IKEA fellépõvel, ahogy a fakanalait a mazsolás bödönben tartja, a két Belfast mosogatót (egyet edényeknek a másikat a maszatos gyerekeknek!!), az öntöttvas kandallókat, az almás ládát (nem zöldséges!), még a sárga kanapét is, pedig utálom a sárgát, és úgy cakkumpack egybe az egészet. És ezt annak ellenére, hogy, mint tudod, nem csípem a túl sok fehéret. Igazad van, ha át tudja az ember érezni, hogy boldogok a bentlakók, akkor valahogy a ház is szebb lesz ettõl. Köszi, hogy megtaláltad!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. emiGrants, nagyon jólesett ismét a válaszod. Tényleg, még tanultuk is angolul, hogy almásláda = APPLE CRATE. :-) Biztosan nem véletlenül tetszett meg nekem is ez a ház: úgy otthonosan vidékies, hogy városban van, és semmit nem visz túlzásba.

      Törlés
  2. Nekem a legjobban a fekete tábla tetszik a végén..már régóta vágyok ilyesmire..amire ráfirkálhatom az álmaimat,terveimet..vagy legujabb ékszermodellemet!..esetleg a mai menüt is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. marta, képzeld, én most találtam egy pici, régi táblát spejztakarítás közben - én is azt tervezem, hogy napokon belül használatba veszem!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…