Ugrás a fő tartalomra

Dekooder-búcsútrilógia: II. rész

A dekooder nekem azonkívül, hogy klassz tréning volt a csapatmunka és a közös ügy terén - amit nem árt időről időre kipróbálni -, arról is szólt, hogy a blogírás "lejön az internetről", a blogger mint hús-vér ember viselkedik. Több kedves ismerősöm lett a szerkesztők közül, akikkel ezek után is szeretnék találkozni. És kávézni. És sütizni. És sörözni. 

Van egy brit szlogen, ami mémmé vált: "Keep calm and carry on", azaz: "maradj nyugodt és folytasd" . Erről írtam az egyik kedvenc cikkem. Egy bibi van: az egyik szerkesztőtársam jelezte, hogy azért ahhoz, hogy átjöjjön az üzenet, eléggé kell tudni angolul. Teljesen igaza van; nem szeretnék úgy csinálni, mintha csak a profi angolosoknak írtam volna a bejegyzést, ezért aki szeretné, hogy valamelyik plakátot lefordítsam, jelezze nyugodtan kommentben! Köszönöm.

Maradj nyugodt - és izé...!

Mi az: ha feldobom, szólás, ha leesik, poén? Hát a híres angol mondat: Keep calm and carry on. Maradj nyugodt és tarts ki. Folytasd, amit elkezdtél. Akkor minden rendben lesz. Aha, persze. Nehogy elhidd!

KEEP-CALM-AND-CARRY-ON-RED-POSTER-WHITE-FRAME_large.jpg


Ki gondolta volna? A mára világszerte ismert szlogen eredetileg propaganda-szöveg volt, amit a brit kormány terveztetett 1939-ben, a második világháború kezdetén, hogy kitartásra, a megkezdett tevékenységek folytatására buzdítsa a népet. (szerző: Country Komfort)

Olvasd tovább itt!




Megjegyzések

  1. A videóban azt kérdezik, hogy mitõl lett ez ilyen népszerü a 21-ik században? Miért kapta föl a világ olyan hirtelen? Szerintem azért, mert rezonált az emberekben valami a háborús idõkben kényszerü kitartásról. Egy teljesen harmónikus, tragédiáktól mentes, boldog és békés idõszakban semmi nem lett volna ebbõl a poszterbõl. Éppen azért, mert most is van rengeteg az életünkben ami kihozhat és ki is hoz bennünket a sodrunkból, van szükségünk valakire aki ránk szól: “Nyugi, maradj nyugodt és menj tovább! Ne hagyd, hogy kihozzon a sodrodból. Fogjunk össze, úgy jobban megy!” Magyarul a ‘war spirit’, amire szükségünk van, a háborús összetartás szellemére, ami átsegítette a briteket a rossz idõkön és ami szerintem nem ártana jelenleg a magyaroknak sem! :-)

    VálaszTörlés
  2. Annyira azért nem kell tudni hozzá angolul... Valamennyit kell, az enyém elég, de nem nevezném magam profinak...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. öö Fanni, oké, bocs a nem egészen pontos meghatározásért

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…