Ugrás a fő tartalomra

Újabb elefántszínűek: szék és éjjeliszekrény

Ha elkap a gépszíj, nehéz ám leállni.


Van nekem ez a gyönyörű Elephant's Breath színű, Estate Eggshell típusú (beltéri, matt, ellenálló) festékem a Farrow and Balltól, amivel a múlt héten egy ikeás fellépőt festettem be.

Több tanulsága volt ennek az egyszerűnek mondható projektnek:

1. Egy kisbútornak is lehet ám ezer oldala és éle, melyeket egyenként lealapozni és két rétegben lefesteni már nem is olyan kevés idő.

2. Natúr, megcsiszolt fát ilyen minőségű festékkel kezelni páratlan élmény. Teljesen kikapcsol, megnyugtat, feltölt.

3. Lakásban is lehet festeni. Én a konyhában, ill. a konyhai balkonon (uszkve fél négyzetméter?) csináltam.

A festést folytattam egy szintén elhanyagolt, kezeletlen, foltos IKEA-étkezőszékkel. Szuper érzés látni az újjászületést.

csúnyácskán
alapozás után


jó dolog a felcímkézés, mert az alapozó és a fedőfesték színe ebben az esetben nagyon hasonlít
Színre festve:



a kávétartót a szülinapomra kaptam
 
Hétvégén vidékre utaztam, és nekiláttam a nehezebbik esetnek, a régi, barna éjjeliszekrénynek.

elég sok
csiszatolás után



alapozás
megtörtént





Elefánlehellet-színben, új bútorgombbal.




Itt tartunk most; a 750 ml-es festékből még mindig nagyon sok van. Kell is a maradék, mert több bútordarab vár az újjászületésre. És azok egy része többszínű lesz!


(Az ének modoros, a dal viszont passzol.)



Megjegyzések

  1. Gyönyörű ez a szín, nagyon hangulatosak lettek a bútorok, bár megvallom, nekem az éjjeli szekrény régi, öreges mivoltában is tetszett :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Zora - szerintem is kedves volt úgy is. Hát még milyen praktikus! :)

      Törlés
  2. Szuper ügyes! :)
    figy, ha elfogyott a festendő bútorod, járhatnál felénk :) lenne egy polcos akármink, amire festékre/lazúrra vágyik, hogy aztán beltérre kerüljön. segítek is, mit szólsz?:) jobban mondva, segíthetnél megtanítani hogyan is kell ezt profin :)))
    és aztán, ha kellően elfáradtál, kapsz egy masszázst:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fanni: azonnal szólok, amikor elfogytak! de masszázst előbb is szeretnék :P

      Törlés
  3. Szia CK! Érdekelne a festék sűrűsége, kell-e hígítani, mennyire fed, szükséges-e mondjuk 3 réteg, ha sötét színt akarok eltüntetni? Eddig csak hagyományos "bolti" festéket használtam, de még nem találtam meg az igazit..Én is "csináld magad" módon festek (de többnyire shabby chic módra) és blogolok is róla.. :o)
    Köszönöm.
    Üdv, Bianca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Bianca!

      Először is: gratulálok a blogodhoz! Rengeteg mindent fogok onnan megtanulni, amihez eddig nem konyítottam. :) A festéket minimális vízzel lehet és kell hígítani. Rendes csiszolás és alapozás után sötét felületet is tökéletesen fed a két réteg festék (velúrhenger a legjobb a felvitelhez). Shabby stílus: ha már láttál undi, megsárguló fehér festéket, és szeretnéd ezt a bosszúságot elkerülni, akkor különösen ajánlom a Farrow and Ballt. A csodás, sosem rikító színeiről nem is beszélve. Üdv, Judit

      Törlés
  4. Kedves Judit, köszönöm szépen! :o)

    Bevallom őszintén nagyon kíváncsi vagyok a festékre, már nagyon szeretném kipróbálni, úh. mindenképp beszerzek egyet-egyet és természetesen én is közvetítem majd a tapasztalataimat!
    Az olívás kredenc nagyon finom szín, bár én inkább provence-i kéket szeretnék, majd meglátom élőben milyenek és aztán döntök! :o)
    A ecseteden is onnan van, ha jól emlékszem, igaz? Mert azt is nehéz találni ami nem csíkoz és nem hullik a szőre..Még egy extra kérdés, a fent említett olívás posztban láttam egy Ball feliratos (befőttes?) üveget, na az ő származási helye is érdekelne..
    Köszönöm!
    Bianca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Bianca,

      az ecseteim (még :) nem Farrow and Ball márkájúak, sajnos... hű, a Ball üveg már nagyon régi. Ócskapiacokon esetleg?

      Törlés
  5. Köszi, majd szétnézek, hátha..:o))
    Én ecsetet is tervezek ott venni, mert azt olvastam megéri a drágábbat választani, állítólag évekig lehet használni..(erre nagyon kíváncsi vagyok)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p