Ugrás a fő tartalomra

A kölykök, a (nemző)szülők és a bútorok is jól vannak

 J. Andreának, aki a filmet 
és a benne látható enteriőröket ajánlotta

A Gyerekek jól vannak (The Kids Are All Right) című film tipikusan amerikai és mégsem az. Először is, a két főszereplő egy leszbikus pár tagjai, akik együtt nevelik gyermekeiket. A cselekmény többi fontos elemét viszont nem mesélem el, hátha valaki még nem látta és érdekli a film. Ők azok:




A nők műgonddal megalkotott otthonát nagyrészt a "mintha-katalógusból-válogatták-volna" jellegű bútorok teszik ki, némi bohém beütéssel, olvashatjuk egy bennfentes elemzésben. Hát, igen.



Miként a pár, úgy a berendezés sem egészen sablonos: Jules-nek ugyanis marokkói importbútorokkal foglalkozó cége volt, ennek nyomai a berendezésben is felfedezhetőek - elég, ha a nádszékekre, a díszes párnákra és a lámpásokra nézünk:

A hálószoba intim hangulatát az ágyvég és az elegáns üvegbúrájú lámpák teremtik meg. Érdekes, hogy a színésznők bőréhez és hajszínéhez leginkább illő, és hosszas kísérletezés után kiválasztott színárnyalatokat (krémszín, világos lila) alkalmazta a lakberendező.

A konyha naggyon tuti.





Ahogy a kerti vacsorák színhelye is.


És a faperemű fürdőkád se kutya.


Paul otthona olyan bolhapiacos-vintage mix, amelyben azért a huszadik század közepének dán dizájnbútorai is helyet találtak. Hogy ki Paul? Na, azt most nem árulnám el.



Ha a képek felkeltették az érdeklődéseteket, nézzétek meg a filmet - "lakberendezős" szemmel is!
Melyik lakrész tetszett benne?



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

14. blogszülinap

Ma, akárcsak 2010-ben ugyanezen a napon, két bejegyzést írok, hogy így ünnepeljem ezt a felületet és azt a sok mindent, amit attól kaptam, hogy tizennégy éve írok online naplót. :-) Utána viszont lehetséges, hogy tartok egy kis szünetet, mert van néhány időigényes dolog, amire jobban kellene koncentrálnom most, mint erre a hobbira.  Az a "probléma," hogy mivel mostanában újra szeretek blogot írni, ha van szabadidőm, automatikusan az jut eszembe, hogy befejezzem a megkezdett bejegyzés-vázlatokat, holott igazság szerint okosabb lenne most mást gyakorolni. Addig is, amíg visszatérek, néha benézek majd: írjatok kommentet akár ide, akár más posztok alá, válaszolni fogok rájuk! Akkor jöjjön néhány narancsos árnyalatú fotó és a rövid beszámoló arról, milyen az őszi szünet a háznál. H. szalagavatója után jó beteg lettem -- nem lepett meg, a sorozatos nem alvás nyilván megtette a hatását --, úgyhogy az egész hét torokfájással és náthásan telt. Egyedül azért tudtam dolgozni, mert H.  h...