Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg. Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...
Általában nem rossz. A két (vagy inkább három) utolsó kép kivételével emészthetőnek, sőt némelyiket kimondottan jónak tartom. A rozsdás csatorna azért nem sikkes, hanem kimondottan elhanyagolt, kár volna ebből hosszútávú erényt kovácsolni:-)Az utolsó komódban viszont számos jó lehetőség rejlik.
VálaszTörlésA csatornát inkább poénból tettem ide... jól kiszúrtad! A komóddal kapcsolatban nagyon egyetértünk. Én általában szeretem az ipari elemeket bármilyen enteriőrben, csak az zavar, hogy nagyon gyakran "dizájntudatos státuszszimbólum"-szagúak.
TörlésÉn (még) ellenállok. :D :D Szép estét! Lili
VálaszTörlésEzek mind jók. Nekem mindig tetszik ha olyasmit használnak föl ami egyébként elveszett volna. Maga az indusztriál stílus az már más kérdés. Túlzásba nem szabad esni, mert akkor vagy modoros vagy túl sivár az egész, de azért egy-két darab az mindig elkél. Hogy az indusztriál lenne az új country? Talán egy kicsit, de azért igazán neeeeem!!
VálaszTörlés