Ugrás a fő tartalomra

A bazsalikom, a fellépőzsámoly és a Farrow and Ball-festék e(c)sete

Ma ebédre pizzát akartam sütni. Saját kézzel gyúrt tésztából, s.k. szósszal, és ami a legfontosabb, friss bazsalikommal.
 

Így is lett, a tészta gyönyörűen megkelt, a szósz készen várta a bevetést, és vettem reggel bazsalikomot. De mivel ma szabad délelőttös vagyok, motoszkált bennem a tettvágy: nem akartam csak a gép előtt ülve és takarítással tölteni azt a pár szabad órát.

Kivonultam hát a konyhai balkonra. Egy ikeás fellépőt szemeltem ki a festésre, amit lustaságból natúran hagytunk a megvétel után. Vittem a Bosch excentercsiszológépem, az idáig folyton koszosodó zsámolyt néhány kör csiszolással pikk-pakk előkészítettem a festéshez, és nekiestem.

előtte
lecsiszolva

Volna. De a gyönyörű, Elephant's Breath árnyalatú festéken és alapozón kívül minden festős cuccom vidéken van. Úgyhogy elkezdődött az ecsetvadászat. Sikerült egy kicsike, vékonyat előbányászni az egyik konyhai fiókból, de azt is tudtam, hogy festőhenger nélkül semmit sem fog érni.



Igen, itt van egy sarokra egy festékbolt, de én már itthoni kisgatyában és trikóban álltam, és tökre nem volt kedvem lemenni hengerért. :-)

Találtam egy kósza, olcsó szivacshengert, nyél nélkül. Király.

Aztán, mivel még mindig nem akartam lemenni, megoldottam a dolgot - és most ne tessék hangosan röhögni - egy régi fondü-nyárs elhajlításával és hengerbe passzintásával.

DIY-henger

És itt jött a képbe a bazsalikom. Tudtam, hogy ezzel a cseréppel és zölddel szeretném lefényképezni a kész alkotást, úgyhogy bele kellett húznom, mert a pizza csak friss bazsalikommal pizza, és két órával voltam ebédidő előtt.

Ezt a sztorit nem azért írom le, hogy azt a látszatot keltsem, mekkora DIY-blogger vagyok, hiszen nagy dolog, lefestettem egy natúr fa fellépőt...

Azért írom le, mert a festék valami fantasztikus.

Tények, ismét:
- nem büdös;
- nem ártalmas az egészségre;
- hercehurca nélkül lemosható a kezünkről és/vagy a padlóról, az ehhez szükséges anyagok: szappan + víz;
- a "Farrow and Ball-festékek drágák!"-mítoszhoz: a 750 ml-es alapozóból és fedőfestékből annyira keveset használtam fel, hogy maximum 1200-1500 forintba került ez a felújítás. Estate Eggshell, azaz beltéri, matt hatású, nagyon ellenálló festéket alkalmaztam, ahogyan a konyhaszekrénynél is.

Ilyen volt, ilyen lett:
alapozás után


Elephant's Breath színre festve:





U.i.1.: Amióta a Farrow and Ball 132 színét ismerem, kicsit gépi színkevertetés-ellenes lettem. Nekem ezek a színek tökéletesek, és ami nagyon fontos: pontosan ugyanaz az árnyalat reprodukálható, ha elfogy a festék/sérül a bútor/a fal stb. Most ennyi reklámot gondoltam - de őszintén.

U.i.2.: A pizza mennyei lett.




Megjegyzések

  1. Gratulálok, ismét remekeltél. nagyon szép lett.

    VálaszTörlés
  2. Csodás minden képed, de a legjobb az az, amit a Facebook-ra is feltettél. Onnan föntrõl a sikkes fellépõ az étvágygerjesztõ bazsalikommal, kár, hogy én már ettem, igaz, hogy lecsó volt, amit szintén imádok!! És hogy tovább ragozzam a drága festék témáját: ma volt nálunk a festõ és mázoló, hogy megegyezzünk mikor jön újra festeni a falat és mázolni a kültéri faburkolatokat, szegélyeket és oszlopokat. A fal az csak meszelve lesz, de míg beszélgettünk megkérdezte a fából levõ részekrõl, hogy “Mikor csináltam én ezt eredetileg?” 2000-ben, válaszoltam én. Nem akarta elhinni. Az anyag, amit akkor használtunk és most is használni fogunk az egy svéd festék volt és Bondex névre hallgat. Nem akarok ellen hirdetni a Farrow & Ball-nak, de nem konkurránsa, mert a Bondex inkább pác és lazúr, mint olyan mindent takaró festék, mint a F&B. 12 évig tartott, a hóban, jégesõben, tüzõ napon és viharos szélben. Ha elosztom 12-vel amibe került, mert drága volt, az biztos, akkor mennyi jön ki? Garantálom, hogy sokkal olcsóbb, mintha szokásos festékkel már minimum 3-szor, de talán 4-szer is kellett volna felújítani. Tanulság: a drága mindig olcsó a jó minõsége miatt. Persze az is igaz, hogy össze kell hozni rá a pénzt már kezdetben és talán ezért használnak sokan itthon alacsony minõséget, mert vagy nincs hozzá elég vagy nem akarják rákölteni. Szerintem megéri!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. emiGrants,
      nagyon tanulságos, amit leírtál.
      Most jut eszembe, milyen jót beszélgettünk a bazsalikom-mániánkról!
      J.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…