Ugrás a fő tartalomra

Bónusz: rusztikus mosókonyhák

Szerző:
 

A legutóbbi témánkhoz kapcsolódva: örök kedvencünk, a háztartási helyiség is lehet rusztikus.
A sorozat első, második, harmadik és negyedik részében azt láttuk, hogy kedves, otthonos és praktikus környezetben a mosás-szárítás tevékenysége maga is elviselhetőbbé kellemesebbé, nosztalgikusabbá válik.
Érdemes tehát a mosókonyhában is a természetes anyagokra helyezni a hangsúlyt.
Valamennyire.
Valamelyik pontján.
Vagy teljesen: zsákvászon függönnyel, mosószódával, pléhvödörrel?

Emlékeztek a lakberendezési magazinok kedvelt szófordulatára, a "szobaszerű fürdőre"? Úgy gondolom, a legjobb mosókonyhák titka olyasmi, mint az említett fürdőszobák esetében a szőnyeg, a karosszék vagy, horribile dictu, az alig csempézett fal; bátran lehet a mosógép környezetét is csillárral, keretezett fotóval, régi szekrénnyel feldobni.

Itt a negyedik rész: mondjátok meg, hogy melyik összeállítást transzportálnátok haza!








kakukktojás: ez nem rusztikus, csak bírom



vajon ez poén vagy komoly?
(forrás)





Címkék:

Megjegyzések

  1. Fróni2012. február 1. 14:56

    Alulról a harmadik mosdó KELL Nekem!!!!! Jajjj...teljesen belezúgtam! Annyira, de annyira szuper!
    Na jó.. a többi is, de ez most letaglózott! Húúú..ha Nekem ilyen lenne...hát Én egész nap csak sikálnék!!!! Én lennék Miss Pedantéria! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. madilla2012. február 2. 14:35

      Nekem a piros rózsás színkombinációja jön be. El is mentem inspirációnak. Ha párom végre hajlandó kicipelni a mosókonyha felét elfoglaló maradék csempe kupacot talán még tavasszal neki állok felújítani.

      ...ugyanitt csempe eladó... :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk