Ugrás a fő tartalomra

Bónusz: rusztikus mosókonyhák

Szerző:
 

A legutóbbi témánkhoz kapcsolódva: örök kedvencünk, a háztartási helyiség is lehet rusztikus.
A sorozat első, második, harmadik és negyedik részében azt láttuk, hogy kedves, otthonos és praktikus környezetben a mosás-szárítás tevékenysége maga is elviselhetőbbé kellemesebbé, nosztalgikusabbá válik.
Érdemes tehát a mosókonyhában is a természetes anyagokra helyezni a hangsúlyt.
Valamennyire.
Valamelyik pontján.
Vagy teljesen: zsákvászon függönnyel, mosószódával, pléhvödörrel?

Emlékeztek a lakberendezési magazinok kedvelt szófordulatára, a "szobaszerű fürdőre"? Úgy gondolom, a legjobb mosókonyhák titka olyasmi, mint az említett fürdőszobák esetében a szőnyeg, a karosszék vagy, horribile dictu, az alig csempézett fal; bátran lehet a mosógép környezetét is csillárral, keretezett fotóval, régi szekrénnyel feldobni.

Itt a negyedik rész: mondjátok meg, hogy melyik összeállítást transzportálnátok haza!








kakukktojás: ez nem rusztikus, csak bírom



vajon ez poén vagy komoly?
(forrás)





Címkék:

Megjegyzések

  1. Fróni2012. február 1. 14:56

    Alulról a harmadik mosdó KELL Nekem!!!!! Jajjj...teljesen belezúgtam! Annyira, de annyira szuper!
    Na jó.. a többi is, de ez most letaglózott! Húúú..ha Nekem ilyen lenne...hát Én egész nap csak sikálnék!!!! Én lennék Miss Pedantéria! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. madilla2012. február 2. 14:35

      Nekem a piros rózsás színkombinációja jön be. El is mentem inspirációnak. Ha párom végre hajlandó kicipelni a mosókonyha felét elfoglaló maradék csempe kupacot talán még tavasszal neki állok felújítani.

      ...ugyanitt csempe eladó... :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Szerző:
Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…
6 megjegyzés
További információk

Idill (pásztori téma)

Szerző:
Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…
Megjegyzés küldése
További információk

A gazdagságról (még egyszer)

Szerző:
Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…
2 megjegyzés
További információk