Ugrás a fő tartalomra

Bónusz: rusztikus mosókonyhák

 

A legutóbbi témánkhoz kapcsolódva: örök kedvencünk, a háztartási helyiség is lehet rusztikus.
A sorozat első, második, harmadik és negyedik részében azt láttuk, hogy kedves, otthonos és praktikus környezetben a mosás-szárítás tevékenysége maga is elviselhetőbbé kellemesebbé, nosztalgikusabbá válik.
Érdemes tehát a mosókonyhában is a természetes anyagokra helyezni a hangsúlyt.
Valamennyire.
Valamelyik pontján.
Vagy teljesen: zsákvászon függönnyel, mosószódával, pléhvödörrel?

Emlékeztek a lakberendezési magazinok kedvelt szófordulatára, a "szobaszerű fürdőre"? Úgy gondolom, a legjobb mosókonyhák titka olyasmi, mint az említett fürdőszobák esetében a szőnyeg, a karosszék vagy, horribile dictu, az alig csempézett fal; bátran lehet a mosógép környezetét is csillárral, keretezett fotóval, régi szekrénnyel feldobni.

Itt a negyedik rész: mondjátok meg, hogy melyik összeállítást transzportálnátok haza!








kakukktojás: ez nem rusztikus, csak bírom



vajon ez poén vagy komoly?
(forrás)





Megjegyzések

  1. Alulról a harmadik mosdó KELL Nekem!!!!! Jajjj...teljesen belezúgtam! Annyira, de annyira szuper!
    Na jó.. a többi is, de ez most letaglózott! Húúú..ha Nekem ilyen lenne...hát Én egész nap csak sikálnék!!!! Én lennék Miss Pedantéria! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem a piros rózsás színkombinációja jön be. El is mentem inspirációnak. Ha párom végre hajlandó kicipelni a mosókonyha felét elfoglaló maradék csempe kupacot talán még tavasszal neki állok felújítani.

      ...ugyanitt csempe eladó... :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Saját kútfő (1. rész)

Megvettük a házat másfél évvel ezelőtt, és annyira naivan bólintottunk egy csomó hiányosságára, hogy ma már csak mosolyogni tudok rajta. Derékmagasságig vizesedik a fal? Semmi gond, majd ezzel kezdjük! Lóg a nyári konyha ajtaja a zsanérról? Hát, igen, érthető, nem mai csirke már. Nincs teteje a kútnak? Persze, azt sem fogjuk így hagyni. 

Hogy is hagynánk így.
Ez a csillogó szemű, felújításra kiéhezett, elhamarkodottan sokat vállaló hozzáállásom - a korlátozott anyagi lehetőségekkel párosítva - azóta sok fejtörést okozott saját magamnak, de szerencsére, a kút még a könnyebben teljesíthető feladatok közé tartozott. És már nagyon bökte a szemem a téglákkal lenyomott, ferdén odacseszett ráhelyezett paladarab is.
"Csak" anyag kellett hozzá - és ember. 
Mondom, naïveté...
Volt terv a fejemben, le is rajzoltam filccel, khm, perspektivikusan, egy darab papírra, aztán finomítottam rajta, győzködtem a kiszemelt embert, hogy menni fog ez neki, a gyerekeket pedig minden sétánál figyelmez…

Hidegburkolat: a győztesek I.

Vettem a bátorságot: a házban egyik este a telefon kijelzőjén látható kép alapján választottam ki a fürdőkbe kerülő padlólapok közül a két befutót úgy, hogy nem láttam őket bemutatóteremben. Merész, majdhogynem vakmerő módszer, ugye? 

Csak saját felelősségre szabad ilyet csinálni! 
Nem nagyon okos dolog akkora horderejű döntést, mint amilyen az éveken át nézendő hidegburkolatok kiválasztása, online meghozni, de az a helyzet, hogy az előző burkolatos bejegyzésekben (1. rész & 2. rész) taglalt, bemutatótermekben gyűjtött inspirációkat így absztraháltam (vagy mi), a rendelési idők miatt ki akartam mondani az utolsó szót és hát, állati jó szemem van. Nem bántam meg a választásaim, sőt. 
Tudtam, hogy szofisztikált, időtálló, nem vibráló, nem túlzottan markáns vagy túl divatos mintájú, alapszínüket tekintve mindenképpen világos lapokat akarok (a fő fürdőszoba eléggé sötét), ha lehet, kis csavarral, mert a visszafogottan vízparti stílusú nyaralóba ez belefér. Így lett egy pici poén is, és…