Ugrás a fő tartalomra

Bónusz: rusztikus mosókonyhák

Szerző:
 

A legutóbbi témánkhoz kapcsolódva: örök kedvencünk, a háztartási helyiség is lehet rusztikus.
A sorozat első, második, harmadik és negyedik részében azt láttuk, hogy kedves, otthonos és praktikus környezetben a mosás-szárítás tevékenysége maga is elviselhetőbbé kellemesebbé, nosztalgikusabbá válik.
Érdemes tehát a mosókonyhában is a természetes anyagokra helyezni a hangsúlyt.
Valamennyire.
Valamelyik pontján.
Vagy teljesen: zsákvászon függönnyel, mosószódával, pléhvödörrel?

Emlékeztek a lakberendezési magazinok kedvelt szófordulatára, a "szobaszerű fürdőre"? Úgy gondolom, a legjobb mosókonyhák titka olyasmi, mint az említett fürdőszobák esetében a szőnyeg, a karosszék vagy, horribile dictu, az alig csempézett fal; bátran lehet a mosógép környezetét is csillárral, keretezett fotóval, régi szekrénnyel feldobni.

Itt a negyedik rész: mondjátok meg, hogy melyik összeállítást transzportálnátok haza!








kakukktojás: ez nem rusztikus, csak bírom



vajon ez poén vagy komoly?
(forrás)





Címkék:

Megjegyzések

  1. Fróni2012. február 1. 14:56

    Alulról a harmadik mosdó KELL Nekem!!!!! Jajjj...teljesen belezúgtam! Annyira, de annyira szuper!
    Na jó.. a többi is, de ez most letaglózott! Húúú..ha Nekem ilyen lenne...hát Én egész nap csak sikálnék!!!! Én lennék Miss Pedantéria! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. madilla2012. február 2. 14:35

      Nekem a piros rózsás színkombinációja jön be. El is mentem inspirációnak. Ha párom végre hajlandó kicipelni a mosókonyha felét elfoglaló maradék csempe kupacot talán még tavasszal neki állok felújítani.

      ...ugyanitt csempe eladó... :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
33 megjegyzés
További információk

Cementlap a linóleum alatt II.

Szerző:
Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy
4 megjegyzés
További információk

Javítások és cserék

Szerző:
Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l
2 megjegyzés
További információk