Ugrás a fő tartalomra

Bónusz: rusztikus mosókonyhák

 

A legutóbbi témánkhoz kapcsolódva: örök kedvencünk, a háztartási helyiség is lehet rusztikus.
A sorozat első, második, harmadik és negyedik részében azt láttuk, hogy kedves, otthonos és praktikus környezetben a mosás-szárítás tevékenysége maga is elviselhetőbbé kellemesebbé, nosztalgikusabbá válik.
Érdemes tehát a mosókonyhában is a természetes anyagokra helyezni a hangsúlyt.
Valamennyire.
Valamelyik pontján.
Vagy teljesen: zsákvászon függönnyel, mosószódával, pléhvödörrel?

Emlékeztek a lakberendezési magazinok kedvelt szófordulatára, a "szobaszerű fürdőre"? Úgy gondolom, a legjobb mosókonyhák titka olyasmi, mint az említett fürdőszobák esetében a szőnyeg, a karosszék vagy, horribile dictu, az alig csempézett fal; bátran lehet a mosógép környezetét is csillárral, keretezett fotóval, régi szekrénnyel feldobni.

Itt a negyedik rész: mondjátok meg, hogy melyik összeállítást transzportálnátok haza!








kakukktojás: ez nem rusztikus, csak bírom



vajon ez poén vagy komoly?
(forrás)





Megjegyzések

  1. Alulról a harmadik mosdó KELL Nekem!!!!! Jajjj...teljesen belezúgtam! Annyira, de annyira szuper!
    Na jó.. a többi is, de ez most letaglózott! Húúú..ha Nekem ilyen lenne...hát Én egész nap csak sikálnék!!!! Én lennék Miss Pedantéria! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem a piros rózsás színkombinációja jön be. El is mentem inspirációnak. Ha párom végre hajlandó kicipelni a mosókonyha felét elfoglaló maradék csempe kupacot talán még tavasszal neki állok felújítani.

      ...ugyanitt csempe eladó... :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…