Ugrás a fő tartalomra

Zászlócskák papírból: újra itt a bunting!

Kétszer is írtam arról, hogy mennyire bírom a zászlófüzért, más nevén a buntingot, sőt: amikor a Country Komfort betöltötte az első évét, a blogszülinapi torta és sütemények is ilyen díszítést kaptak, emlékeztek? Arról is beszéltünk, hogy minimális munkával meg lehet varrni a saját zászlófüzérünket. Igen ám, de mi a helyzet, ha a minimálisnál is kevesebb időnk van szabni, vagy esetleg egyáltalán nem tudunk varrni...?

Akkor kell papírbuntingot készíteni. Újságpapír van? Olló van? Madzag van? Ragasztó van? Akkor nincs kifogás, indulás! Meg is jött a kedvem...

Klassz leírást találhatunk a munka menetéről itt

Külön jó a buntingban, hogy számtalan lehetőséget ad a papír-újrahasznosításra!

Ha kedvetek lett papír- vagy textilbuntingot készíteni, és meg is valósult az alkotás, küldjétek el a fotóját a countrykomfort@gmail.com címre! (Hű, ez titokzatosan hangzik... - maradjunk annyiban, hogy ha elegendő fénykép érkezik, kitalálunk valami jót. Nagyon jót. :-)

Inspiráló képözön, a végén cukker sablonnal: 
















Bunting-poszt I.
Bunting-poszt II.





Megjegyzések

  1. Hát nagyon aranyos minden...de.....itt nem akarok rosszat nmondani.....nekem a háromszögletü zászlócskák tetszenek....de nagyon fájna a fogam arra a kis akasztósra..amelyen a piros szivecskék csüngenek..alá....:)))de nagyon.....arra a faragottra...hmmm....

    VálaszTörlés
  2. Pont a napokban gondolkoztam, hogy is hívhatják ezeket a zászlócskákat angolul. Köszi, jókor jött! :)Én színes háromszögesek szeretnék készíteni felirattal.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…