Ugrás a fő tartalomra

Belgiumi barangolások II.

Pár percem van csak, úgyhogy ismét a képeknek kell mesélniük. Székesegyház és biciklikölcsönző Antwerpenben. Kacsák Bruges-ben. Régiségkereskedés Molban. Hú, de jó volt!



















Megjegyzések

  1. Hu de izgalmas ut lehetett. Imadom ezeket a kaosz szeru regiseg uzleteket. En is utazgattam februarban, azert voltam kicsit hallgatag a blogon. En Angliaban es Portugaliaban jartam, de nem volt idom regisegkereskedoknel jarni. Az a haz a felig cserep, felig zsupp fedelevel nagyon jol nez ki.

    VálaszTörlés
  2. Portugáliaaa! Én is szeretnék! Képzeld, ezek a régiségüzletek ráadásul szemtelenül olcsók.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Angliaban sok helyen nagyon halvany a hatarvonal az "antique" draga uzletek es a "junk" uzletek kozott. Ezek a belgiumi uzletek amiket felraktal is olyan fele-fele junk es antique-nak latszanak,ahol ha ugyes vagy nagyon jo cuccot lehet osszeszedni potom arert.
      Sajnos jelenleg agyban betegeskedem - kitort rajtam a nemletezo influenza jarvany!! :-( De azert a Country Komfort-ot igy is olvasom!! :-)

      Törlés
    2. Akkor általános jelenség lehet a jóléti társadalmakban a levetett dolgok ilyetén újrahasznosítása. Nekem (is) nagyon tetszik!

      Jobbulást!

      Törlés
  3. Mennyire érezhető a hangulat a képeken!! Jó neked, hogy ott lehettél. Bruges-be különösen vágyom a film óta, nagyon tetszett a városka, meg a film is. (In Bruges-2008)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kinga, kösz a filmajánlást - te vagy a második két napon belül, úgyhogy meg is nézem a napokban. Nagyon-nagyon jó volt, Bruges-ben amúgy a hajókázós városnézés (is) kötelező!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l