Ugrás a fő tartalomra

A lakberendezés mint pornográfia?!

Egy éve kerülgetem a témát, mint a forró kását.


Nyugalom, aki imádja a dizájnt és a lakberendezést, természetesen nem pornográf tartalmakért van oda...

Van azonban valami nyugtalanító és egyben nagyon találó a gasztropornográfia mintájára létrejött "interior design porn" kifejezés definíciójában:
 
"Olyan weboldalak és magazinok gyűjteménye, amelyek a lakberendezés iránt érdeklődő emberek vágyait elégítik ki, annak ellenére/különösen abban az esetben, ha az adott (élet)stílust nem engedhetik meg maguknak a mindennapokban." (innen)


Akkor tehát a blogom is...? Bizony.

A többmilliós AGA tűzhelyekkel teli konyhák tárháza, a Country Homes and Interiors magazin is...? Igen.

A Country Komfort manifesztójaként is olvasható Ami még igen és ami már nem című bejegyzésemben is láthattok néhány fotót, amely csak az igazán elvetemülteknek érdekes: a provence-i stílus szimbóluma, egy levendulacsokor van ottan szépen körbefényképezve, de nagyon. Annyira közelről és annyira részletesen, hogy az már zavarbaejtő.


Hű, ez a téma messzire visz!

Egészen mélyre; ha meg akarjuk érteni, tovább is kell mennünk az önelemzésben, mint a Miért éppen a country? kérdésre adott válaszokban.


Ennek kapcsán büszkén vállalom, hogy lassan két évtizede függő vagyok: a kikapcsolódás egyik legélvezetesebb formája számomra még mindig a házriportok és szép belső terek képeinek nézegetése. Ugyanakkor egyre gyakrabban fedezem fel, ha egy enteriőr túlságosan tökéletes. A country esetében ez nem a más stílusoknál szívesen hangoztatott "steril"-t jelenti, hanem a görcsös perfekcionalizmussal megteremtett, a modern kortól teljesen idegen, 100%-os rusztikát vagy - mint az alábbi londoni képriportban - a minden elemében kifogástalan és érzéki francia shabby chic-et.

Bocs a kisesszéért. :-) Várom a véleményeteket!























pici rozsda, pici báj, pici bujaság: oh!

(forrás)






Megjegyzések

  1. Bocs! De ez hülyeség!!!
    Pornográfia?
    Mi van???

    Már megint túl van lihegve vmi...vagy vki állatira ráér!!!
    Sajnálom azt aki ezt az egészet kitalálta. Már ez is baj??? Az agyam eldobom. Beteg ez a világ, az tuti! Miért kell mindent így túl komplikálni? Én pont azt szeretem a vidéki stílusban, hogy a régi vidéki világ egyszerűségét hozza ebbe a túlhajszolt, agyonmagyarázott világba. Túl komplikálják a születést, a gyereknevelést, a párkapcsolatot, a munkát...mindent. Lazuljunk már le egy kicsit gyerekek!

    Én továbbra is nézegetem a képeket, jövök Hozzád és várom a szebbnél szebb, "erotikusabbnál erotikusabb" levendula fotókat! :)))

    Elképesztő ... Hát ezen most jót nevettem...ezért megérte!:)

    Szép napot és kellemes hétvégét (jajj...jön a hó is...télen???...ez is túl van reagálva)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fróni: az elméletgyártás már csak ilyen...
      Én maximálisan egyetértek a definícióval, az más kérdés, hogy kellemes-e magamra vonatkoztatni, amit állít.

      Ööö, a lazulással egyetértek, a túlkomplikálást én sem szeretem.

      De azt azért te sem gondolhatod, hogy a fenti francia stílusú lakás a "régi világ egyszerűségét hozza" a mai világba?

      Ja, és éljen a hó. :)

      Törlés
    2. Nem..nem ..persze, hogy nem erre a lakásra gondoltam! :))
      Úgy általában a countryról írtam ezt. Nyilván nem pontosan fogalmaztam a nagy érzelmi kitörés közepette, ezért nem egyértelműek a szavaim.:) Tulajdonképpen örülök, hogy felhoztad a témát-remélem más is leírja a véleményét!!!

      Nem vagyok lakberendező, sem semmilyen ilyen irányú szakvégzettségem, képesítésem nincs. Morzsákat szedek össze a netről, újságokból - többek között Nálad is. Úgyhogy a fenti megállapítások teljes mértékben, mint laikus, hozzá nem értő, csak a vidéki és más stílusokat is kedvelő ember véleménye. Próbálom a józan paraszti eszem megtartani akkor, amikor tudományos elméleteket gyártanak ráérő emberek világi egyszerű dolgokról! :))

      Jó, hogy adsz teret ennek is a blogodon! Remélem más is él a lehetőséggel és leírja a véleményét/ellenvéleményét! Kiváncsi vagyok, hogy mások mit gondolnak erről.

      Várom-várom a havat, de nem akar jönni (Nyugat-Dunántúlon lakok) :)

      Törlés
  2. Bocsi..nem akartam ám bunkó lenni - csak így sikerült! :D

    Egyébként most is csodás fotókat hoztál!!! Köszönet érte!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy írtál! - meg kicsit annak is, hogy erős érzelmeket váltott ki a téma. Fontos, hogy ki mit gondol a country lényegéről, mai értelméről.

      Törlés
  3. Azt hiszem én is hozzád hasonlóan a függők táborába tartozok. Fel kell tudni -tudnom - dolgozni, hogy a fotózott lakások nem csak öncélú lakásbemutatók, hanem fotóművészeti alkotások is. Persze a múltkor láttam egy olyan tökéletes spájzt, hogy egy pillanatra depressziós lettem, mikor beléptem a saját rumlis kis kamrámba...Ájuldozok a fehér házikótól, kedvencem egy sokgyerekes farmon élő anyuka blogja, de elképzelni sem tudom, hogyan tartja rendbe az egészet?! Szerintem van egy házuk, amit fotóz, és van egy ahol laknak! :-)A múltkor azt éreztem, hogy a gyerekeim játéka miatt túl színes a szobájuk! .-)Agyrém!:-)
    Na, ez a gyönyörű, tökéletes harmonikus szín összeállítású fotók bűne! :-)
    De én feldolgozom ezt a stresszhelyzetet, és továbbra is szívesen csorgatom a nyálam!!! .-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem van egy házuk, amit fotóz, és van egy ahol laknak! :-)

      :)))) ezt én is sokszor gondolom:))

      Törlés
    2. Kinga, lillacska: akkor értitek, miről beszélek: de jó!! Látom magunkat, ahogy körben ülünk egy terápiás beszélgetésen: "és nálad hogy kezdődött..?" :)

      Törlés
  4. Gyerekek,nézegetem ám ezeket a fehér szobákat,szeretem a kopottas stilust..de ez nem az én világom!A skandináv,norvég,erdélyi faházak szinességét,sokkal jobban szeretem!Pedig láttam itt is francia lakásokat,tanyákat,istállókat átrendezve..azok is sokkal jobban tetszenek!Ez nekem sok,tul fehér,túl "RENDEZETT"!legyen ott egy élénkszinü patchwork takaró eldobálva,egy-két westerncsizma,egy két szines bögre,kerámia a konyhában!legyenekszinek...föld,tűz,felhőszinek!El sem tudom sorolni..nekem csak a legutolsó kép tetszik!Sajnálom..ha valakit megsértek ezzel!..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Marta, te vagy az én emberem! A lakás szerintem is bántóan puccos és élettelen.

      Törlés
  5. Mar egyszer irtam, amikor szinten valami szornyen pasztell arnyalatokban meg feherben diszlo lakasrol voltak fent kepek, hgyy en ugy ereztem ott magam, mint egy korhazban. Tulzas es kotve hiszem, hogy barki ilyenben el. Vagy ha igen, akkor biztos, hogy ideggyogyaszra van (lenne) szuksege. Hogy oszinte legyek egy-ket ilyen kep utan en mar csak ugy scrolloltam lefele 100km per oraval. Elnezest a lesulyto kritikaert, de errol semmi szepet, meg konstruktiv kritikat sem tudok irni! :-(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. emiGrants,
      öt évvel ezelőtt egy ilyen lakásért megvesztem volna... Ma már húzom a szám. Ami érdekes benne, hogy szerintem kiválóan példázza a címben és a definícióban foglaltakat: számunkra elérhetetlen, megvalósíthatatlan, ráadásul professzionális fotókon, az érdeklődő tömegeket hergelendő. Nigella Lawson műsorai is ilyenek, bármennyire is bírom őket: tudományosan bizonyított gasztropornography.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…