Ugrás a fő tartalomra

Vidéki stílus #6: a rusztikus

Tegnap este okkal került fel a fotelt és polcot ábrázoló fotó: tudni akartam, hogy a countrynak ez a majdhogynem szélsőségesen letisztult, kopott, a régies egyszerűséget mindenek felé helyező válfaja mennyire tetszik nektek.


A pontszámokból úgy látom, eléggé! (A képek között az utolsón éppen azt a szobát láthatjátok más szögből, amely tegnap a Tízből mennyi? rovat tárgya volt.)

Én hat pontot adok a fotel és polc együttesére.

Az alábbi enteriőrök és dekorötletek fele heves szívdobogást, fele viszont inkább ellenérzést vált ki belőlem; az utóbbit főként a "túl sok-túl régi-túl kopott-túl modoros-túlságosan ál-primitív" jellemzőkkel tudnám megmagyarázni. Úgy érzem, a country stílus már máshol tart: az igazán menő irányzatai merítenek ugyan a hagyományokból, de modern követői nem kívánnak teljes egészében fejkendős asszonyok lenni, tejescsuporral a kezükben à la A farm, ahol élünk (a filmsorozatot egyébként imádom - a paraszti munkákat pedig természetesen nem nézem le):


A rusztikus stílus 7 védjegye:

1. Természetes anyagok: fa és kő mindenekfelett.
2. Kandalló. Lehetőleg.
3. A bútordarabok a hagyományos paraszti életből származnak, akár díszesek, akár elnagyoltak (rönkbútorok!).
4. Az enteriőrt párnák, patchworktakarók és quiltek bélelik ki.
5. A lábunk alatt hajópadló van.
6. Kedvelt színei: földszínek, vörös, zöld.
7. A rusztikus stílus hívei a 18. századi életvitel "tisztaságát és egyszerűségét" tekintik ideáljuknak.



















 

Nektek mi a véleményetek? Melyik igen és melyik nem?

(fotók)



Megjegyzések

  1. Nekem a hálószobák(egy kivétel a két különálló ágyas), illetve a két gyerekszobának látszó helyiség bejön. És a vessző (vagy rattan?) foteles kép is nagyon hangulatos.
    Van egy-két kép, amitől kiráz a hideg (kerámia bárányka, s az "épp egy fél doboz kék festéket találtam a kamrában, nem hagyom kárbaveszni" lépcsőpolc), nem tudnám elképzelni. A túl kopott sem nagyon tetszik, már-már inkább elhanyagolt, lepusztult benyomást kelt.
    A zölt polcos fölötti képen pedig a ruhásszekrény(esetleg magas komód) pedig kifejezetten művi, nem illik szerintem sem a környezetébe, sem a válogatásba.

    VálaszTörlés
  2. Nekem tetszik ez a stílus, de ha lenne módom ilyen bútorok között élni, nem hagynám kopottan őket.Felújítanám , lefesteném, szerintem nem túl nagy vétek.Ha már a filmet hoztad példának, a stílus tetszik, de a festék ott sem pörög a bútorokról.Remélem most nem voltam túl illúzió romboló, de az élhet ő otthonban, nem a lehullott bútordarabokat szeretném söprögetni. Ja , és valóban a kevesebb több elvét tekintve kicsit kevesebb csecsebecsét használnék.

    VálaszTörlés
  3. Hát nyilván nem mindenről pereg a festék, de sztem egy-egy ilyen darab egy szépen gondozott házba simán belefér. Mert az ódon hangulatot mégiscsak az hozza el! Ezeknek a bútoroknak az a lényegük (szerintem), hogy nem tök újak, hanem hozzák magukkal az előző tulajok "lelkét" is. Ez bennük a szép! Egy olyan székre leülni, amin a dédapáink ülte...háááát...Nekem ez bizony különleges dolog. Persze ez nem mindenkit nyűgöz le, tudom.
    Sztem csodásak ezek a képek és összességében azt a hangulatot árasztják, amit Én nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szeretek! Úgyhogy köszike! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nekem az 1,3,4....és az utolsó három tetszik..a többiből csak egy egy részlet,azok a kis ragasztott képek sosem tetszettek...De ..ez csak az én véleményem!A régiből csak keveset szabad betenni,az igazán hasznos darabokat..mert zsufolt lesz!!!sajnos nálam is ez van..de nincs szivem szelektálni!..Kár hogy nem lehet like.olni a képeket külön,külön!

      Törlés
  4. A sok kép ömlesztve nekem nagyon erőltetetten régimódi. Teljesen egyetértek a "kevesebb: több" elvével, azzal pedig, hogy milyen nehéz szelektálni, még annál is inkább! Hogy lelkileg nehéz-e kidobni, eladni régi bútort? Hajjaj...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…