Ugrás a fő tartalomra

Vidéki stílus #6: a rusztikus

Tegnap este okkal került fel a fotelt és polcot ábrázoló fotó: tudni akartam, hogy a countrynak ez a majdhogynem szélsőségesen letisztult, kopott, a régies egyszerűséget mindenek felé helyező válfaja mennyire tetszik nektek.


A pontszámokból úgy látom, eléggé! (A képek között az utolsón éppen azt a szobát láthatjátok más szögből, amely tegnap a Tízből mennyi? rovat tárgya volt.)

Én hat pontot adok a fotel és polc együttesére.

Az alábbi enteriőrök és dekorötletek fele heves szívdobogást, fele viszont inkább ellenérzést vált ki belőlem; az utóbbit főként a "túl sok-túl régi-túl kopott-túl modoros-túlságosan ál-primitív" jellemzőkkel tudnám megmagyarázni. Úgy érzem, a country stílus már máshol tart: az igazán menő irányzatai merítenek ugyan a hagyományokból, de modern követői nem kívánnak teljes egészében fejkendős asszonyok lenni, tejescsuporral a kezükben à la A farm, ahol élünk (a filmsorozatot egyébként imádom - a paraszti munkákat pedig természetesen nem nézem le):


A rusztikus stílus 7 védjegye:

1. Természetes anyagok: fa és kő mindenekfelett.
2. Kandalló. Lehetőleg.
3. A bútordarabok a hagyományos paraszti életből származnak, akár díszesek, akár elnagyoltak (rönkbútorok!).
4. Az enteriőrt párnák, patchworktakarók és quiltek bélelik ki.
5. A lábunk alatt hajópadló van.
6. Kedvelt színei: földszínek, vörös, zöld.
7. A rusztikus stílus hívei a 18. századi életvitel "tisztaságát és egyszerűségét" tekintik ideáljuknak.



















 

Nektek mi a véleményetek? Melyik igen és melyik nem?

(fotók)



Megjegyzések

  1. Nekem a hálószobák(egy kivétel a két különálló ágyas), illetve a két gyerekszobának látszó helyiség bejön. És a vessző (vagy rattan?) foteles kép is nagyon hangulatos.
    Van egy-két kép, amitől kiráz a hideg (kerámia bárányka, s az "épp egy fél doboz kék festéket találtam a kamrában, nem hagyom kárbaveszni" lépcsőpolc), nem tudnám elképzelni. A túl kopott sem nagyon tetszik, már-már inkább elhanyagolt, lepusztult benyomást kelt.
    A zölt polcos fölötti képen pedig a ruhásszekrény(esetleg magas komód) pedig kifejezetten művi, nem illik szerintem sem a környezetébe, sem a válogatásba.

    VálaszTörlés
  2. Nekem tetszik ez a stílus, de ha lenne módom ilyen bútorok között élni, nem hagynám kopottan őket.Felújítanám , lefesteném, szerintem nem túl nagy vétek.Ha már a filmet hoztad példának, a stílus tetszik, de a festék ott sem pörög a bútorokról.Remélem most nem voltam túl illúzió romboló, de az élhet ő otthonban, nem a lehullott bútordarabokat szeretném söprögetni. Ja , és valóban a kevesebb több elvét tekintve kicsit kevesebb csecsebecsét használnék.

    VálaszTörlés
  3. Hát nyilván nem mindenről pereg a festék, de sztem egy-egy ilyen darab egy szépen gondozott házba simán belefér. Mert az ódon hangulatot mégiscsak az hozza el! Ezeknek a bútoroknak az a lényegük (szerintem), hogy nem tök újak, hanem hozzák magukkal az előző tulajok "lelkét" is. Ez bennük a szép! Egy olyan székre leülni, amin a dédapáink ülte...háááát...Nekem ez bizony különleges dolog. Persze ez nem mindenkit nyűgöz le, tudom.
    Sztem csodásak ezek a képek és összességében azt a hangulatot árasztják, amit Én nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szeretek! Úgyhogy köszike! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nekem az 1,3,4....és az utolsó három tetszik..a többiből csak egy egy részlet,azok a kis ragasztott képek sosem tetszettek...De ..ez csak az én véleményem!A régiből csak keveset szabad betenni,az igazán hasznos darabokat..mert zsufolt lesz!!!sajnos nálam is ez van..de nincs szivem szelektálni!..Kár hogy nem lehet like.olni a képeket külön,külön!

      Törlés
  4. A sok kép ömlesztve nekem nagyon erőltetetten régimódi. Teljesen egyetértek a "kevesebb: több" elvével, azzal pedig, hogy milyen nehéz szelektálni, még annál is inkább! Hogy lelkileg nehéz-e kidobni, eladni régi bútort? Hajjaj...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p