Ugrás a fő tartalomra

Rendszerető rendszerező II.

De gyönyörű idő van! Ha teheted, ma ne takaríts. Ha viszont majd jönnek a szürke, hosszú és unalmas délutánok, jól jöhet az alábbi ötlettár, ismét Martha Stewarttól. A végén pedig egy pár poszt-karácsonyi kép, amelyeket érdemes lesz decemberben előszedni. Ehhez a bejegyzéshez összegyűjtöm a személyes tennivalóim egy részét is, bár a tökéletes rend még irtó messze van...

Amit már megcsináltam:
  • karácsonyfadíszek elpakolása
  • karácsonyi étkészlet és evőeszköz elcsomagolása
  • újságok szétválogatása
Amit még szeretnék januárban elvégezni:
  • rendrakás és szelektálás az előszobaszekrényben és a konyhaszekrényben
  • képek, fotók a falra (erről beszélgettünk nemrég Facebookon is:-)
  • e-mailek szortírozása
További ötletek:
  • kamra: néhány tartós élelmiszer, szép, színes tészták a polcokra (=> kedélyjavítás)
  • takarítóeszközök: kampókra, akasztókra
  • cipősdobozok bevonása maradék csomagolópapírral.

 


maradék gyertyák zseniális elcsomagolása: papírtörlő-hengerekbe

varrókészlet gyűrűs mappában



letörölhető táblafesték-naptár

házi folttisztító-készlet



por ellen: papírtörlő


Ezt legközelebb így csináljuk karácsonykor: cetlik a menü különböző ételeinek nevével a megfelelő tálba, elkerülendő a kavarodást és a pluszmunkát. Gyanúsan tökéletesség-szaga van, de azért megpróbálom. :-)

 






Megjegyzések

  1. A táblafestékeset ki kell próbálnom!!!:) Köszi!

    VálaszTörlés
  2. Az égők elcsomagolása, szenzációs, ezt így fogom ezután az tuti! A kedvenceim lettek a kék dobozok a piros szélükkel az első képen:))

    VálaszTörlés
  3. Lidia: bizony, nagyon jól néz ki!
    Móni: a dobozok nem véletlenül szerepelnek az első helyen. :) és mennyire pofonegyszerű pedig az égőelcsomagolás! én is bevezetem. és köszi mindkettőtöknek.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l