Ugrás a fő tartalomra

Sajátblog-elhanyagolás?!

Szerző:
   

     A jelenséget minden blogíró ismeri: a naponta frissülő bloghoz bizony ötleteket kell vadászni, a napi rutin részévé kell tenni az írást, és fel kell csapni botcsinálta magazinszerkesztőnek: milyen témát vegyek elő, honnan, milyen hosszú legyen a cikk stb. A napirendbe illesztés menüpont nekem a legjobban reggel működhetne, mert akkor vagyok friss! Ha viszont már mindenki ébren van, gyakran találom magam egy "gyönyörű shabby chic stílusú kastély" képei között, amint próbálok elmerülni, ihletetten írni meg romantikusan susogni, miközben mellettem egy pizsamás, kócos kis vadóc, alias Maugli torkaszakadtából énekli a Dés-Geszti páros halhatatlan remekművét, hogyaszongya: "FOLYAM ISTENE, LÉGY KEGYES URNA!" (Eredetileg, ugye, "...úr ma" :-)) 


    Ezen a héten pedig az AGA tűzhellyel, azaz a dekooderre írt cikkemmel töltöttem az egyik kincset érő hajnalt, de jólesett. Most (mindennapi poszt ideája!) néhány onnan kimaradt képet helyezek ide lazán, köztük van pár kedvencem is... AGA forever!










Címkék:

Megjegyzések

  1. Csongi2012. január 19. 8:49

    Milyen divat lett a régi sparhelt dizájn :) Bármelyik konyhát elfogadnám :)

    VálaszTörlés
  2. country komfort2012. január 19. 14:11

    Csongi: én szintúgy!

    VálaszTörlés
  3. Dorisz2012. január 19. 14:27

    Nekem van sparheltem, télen minden nap használom...imádom!dEHÁT EZEK LÉLEGZETELÁLLÍTÓAK!

    VálaszTörlés
  4. Country Komfort2012. január 20. 8:53

    Dorisz: de jó neked - és szerintem is; egy hete csak rájuk gondolok...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
33 megjegyzés
További információk

Cementlap a linóleum alatt II.

Szerző:
Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy
4 megjegyzés
További információk

Javítások és cserék

Szerző:
Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l
2 megjegyzés
További információk