Ugrás a fő tartalomra

Sajátblog-elhanyagolás?!

   

     A jelenséget minden blogíró ismeri: a naponta frissülő bloghoz bizony ötleteket kell vadászni, a napi rutin részévé kell tenni az írást, és fel kell csapni botcsinálta magazinszerkesztőnek: milyen témát vegyek elő, honnan, milyen hosszú legyen a cikk stb. A napirendbe illesztés menüpont nekem a legjobban reggel működhetne, mert akkor vagyok friss! Ha viszont már mindenki ébren van, gyakran találom magam egy "gyönyörű shabby chic stílusú kastély" képei között, amint próbálok elmerülni, ihletetten írni meg romantikusan susogni, miközben mellettem egy pizsamás, kócos kis vadóc, alias Maugli torkaszakadtából énekli a Dés-Geszti páros halhatatlan remekművét, hogyaszongya: "FOLYAM ISTENE, LÉGY KEGYES URNA!" (Eredetileg, ugye, "...úr ma" :-)) 


    Ezen a héten pedig az AGA tűzhellyel, azaz a dekooderre írt cikkemmel töltöttem az egyik kincset érő hajnalt, de jólesett. Most (mindennapi poszt ideája!) néhány onnan kimaradt képet helyezek ide lazán, köztük van pár kedvencem is... AGA forever!










Megjegyzések

  1. Milyen divat lett a régi sparhelt dizájn :) Bármelyik konyhát elfogadnám :)

    VálaszTörlés
  2. Nekem van sparheltem, télen minden nap használom...imádom!dEHÁT EZEK LÉLEGZETELÁLLÍTÓAK!

    VálaszTörlés
  3. Dorisz: de jó neked - és szerintem is; egy hete csak rájuk gondolok...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…