Ugrás a fő tartalomra

Tízből mennyi? - V. rész

Játsszunk újra zsűrit: hány pontot adsz a maximális tízből az alábbi enteriőrre, amelyben a "Francia pillangós" mintázat a bútorkárpiton és a falon is, khm, jelentős szerepet tölt be?


Lepketúltengééés:-)


(forrás, nikonsniper.blogspot.com)



Megjegyzések

  1. 8-as!

    Vidám és talán nem is annyira túltúl...mégsem éri el a 10-est. Mert vhogy úgy vagyok vele, hogy vendégésgbe szívesen elmennék ide és eltöltenék egy kellemes órácskát, de minden nap nem nézegetném.
    Az ennyire harsány mintákkal csak annyi a bajom (vagyis velem van a baj!?), hogy ráunnék. Ha egyszínű a fal, akkor is ha színes, a kiegészítőkkel, textilekkel lehet variálni. De egy így betapétázott szobában csekély az esély a drasztikusabb változtatás lehetőségére...és attól még a pillangók továbbra is ott repkednek szanaszéjjel! :))

    VálaszTörlés
  2. Fróni: néha úgy írsz, mintha te lennél én :)

    Nyolcast azért nem adok, de 7 pontot igen. Én is inkább csak vendégségbe járnék ide, de azt nagyon szívesen tenném!

    Azért a pillangók kissé túl markánsak...

    Szép a szizálszőnyeg és gyönyörű a komód. Máshogy szocializálódtunk; nekünk a tapéta általában rossz emlék, nekik az otthonosság és az elegancia fokmérője. Minél több hasonló képet látok, annál inkább értem, miért.

    VálaszTörlés
  3. Számomra ijesztő ez a sok lepke és zavaró is ezért csak 5 pontot adok viszont ha nem lenne lepkével behuzva és a tapéta sem akkor 10 menne:)

    VálaszTörlés
  4. Éva White Vintage: akkor sima világoskék fallal és kárpittal te 10 pontot adsz rá?

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l