Ugrás a fő tartalomra

Tízből mennyi? - V. rész

Játsszunk újra zsűrit: hány pontot adsz a maximális tízből az alábbi enteriőrre, amelyben a "Francia pillangós" mintázat a bútorkárpiton és a falon is, khm, jelentős szerepet tölt be?


Lepketúltengééés:-)


(forrás, nikonsniper.blogspot.com)



Megjegyzések

  1. 8-as!

    Vidám és talán nem is annyira túltúl...mégsem éri el a 10-est. Mert vhogy úgy vagyok vele, hogy vendégésgbe szívesen elmennék ide és eltöltenék egy kellemes órácskát, de minden nap nem nézegetném.
    Az ennyire harsány mintákkal csak annyi a bajom (vagyis velem van a baj!?), hogy ráunnék. Ha egyszínű a fal, akkor is ha színes, a kiegészítőkkel, textilekkel lehet variálni. De egy így betapétázott szobában csekély az esély a drasztikusabb változtatás lehetőségére...és attól még a pillangók továbbra is ott repkednek szanaszéjjel! :))

    VálaszTörlés
  2. Fróni: néha úgy írsz, mintha te lennél én :)

    Nyolcast azért nem adok, de 7 pontot igen. Én is inkább csak vendégségbe járnék ide, de azt nagyon szívesen tenném!

    Azért a pillangók kissé túl markánsak...

    Szép a szizálszőnyeg és gyönyörű a komód. Máshogy szocializálódtunk; nekünk a tapéta általában rossz emlék, nekik az otthonosság és az elegancia fokmérője. Minél több hasonló képet látok, annál inkább értem, miért.

    VálaszTörlés
  3. Számomra ijesztő ez a sok lepke és zavaró is ezért csak 5 pontot adok viszont ha nem lenne lepkével behuzva és a tapéta sem akkor 10 menne:)

    VálaszTörlés
  4. Éva White Vintage: akkor sima világoskék fallal és kárpittal te 10 pontot adsz rá?

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…