Ugrás a fő tartalomra

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes.


Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet.

Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek!

Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg. 

Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez.

Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy mindkét módon) kell eltávolítani az ott maradt ragasztónyomokat, annak tudatában, hogy a cementlap nagyon nem jól tűri a durva dörzsölést és a savas tisztítószereket. 


Counter-intuitive, ahogy a művelt angol mondaná, de a ragasztó ragaszkodása miatt muszáj volt ezt a két dolgot csinálni: dörzsölést és oldószert alkalmazni.

Az excentercsiszolóval kezdtem, mindenféle számozású csiszolópapírt kipróbáltam. Nem tökéletes, de van, ahol elég jól fel tudtam szedni vele a ragasztót, eközben következetesen súlyosbítva a könyök-tendinitiszemet (vagy epikondilitiszemet).

Az a kifejezés, hogy apránként haladtam, csak nagyjából közelíti meg a valóságot. Azzal doppingoltam magam, hogy néha felsejlett a minta.

valaki a jobb felső sarokban dolgozott

Kb. minden negyedik lap után felsöpörtem, és egy-egy terület után gondoltam, kipróbálom az egyetlen szert, ami adhezív-eltávolítónak tűnt az itthoni készletből: a tizedik éve a szekrény aljában porosodó tapétaleszedő folyadékot. 


Annak segítségével is lejött egy s más, de még mindig sok maradt a ragacsból.


Mintha néhol fakulna is a felszín, ami szintén nem tetszik. Felmosva itt-ott jól néz ki, megszáradva viszont nem. Többen mondták, hogy majd a végén (höhö) tegyek rá záróréteget, "sealert"- de mintha azt tanultam volna, hogy a cementlapot, ami porózus felület, maximum impregnáljuk, de nem zárjuk. Mit tudtok erről?

Pedig milyen jól elképzeltem, hogy ha kész lesz, a fekete és szürke cementlap szélére fehér takarólécet teszünk majd a falhoz, ami ilyen friss, ropogós hatást kelt majd, ad notam régi és új találkozása.

Hát, egyelőre nincsen készen.






Megjegyzések

  1. Mezei megoldás Ultra Derm.azon gondoljodta m üvegajtóról bútorról mivel szedtük le a ragasztókat a gyerekeim dekorálása után? Kár a járólapért, mert szép. S ha mozaikgyártókat kérdeznél meg? Ennyi voltam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Képzeld, Holdgyöngy, még azt is tudjuk, hogy Palmatex ragasztóval kenték be a cementlapot, csak az a baj, hogy annak a speciális oldószere is csak folyékony állapotában távolítja el. A hőlégfúvó inkább csak égeti, szinte meg sem moccan a ragacs. Lehet, hogy kipróbálom az Ultrát is, kösz. Meg is találtam pontosan ezt a lapot a neten, 16 nm-nyi, amennyi nekünk kell, 300.000.- forintnál is több lenne...

      Törlés
  2. Roy azt mondja, hogy kérdezzem meg, megpróbáltátok-e a lakkbenzint? Vagy lakkbenzin, vagy rendes benzin, vagy valami szer amit egyszer használt, de már nem emlékszik rá, hogy hogy hívták, de azzal hozott rendbe rengeteg ócska régi ecsetet ami tele volt ragasztóval. Talán ecset renoválónak hívták, vagy valami ilyesmi.

    Ja és a baj ami miatt nem tudtam itt kommentelni megoldódott. A változás az magán a blogger.com-on lehetett, mert nem egyenesen jöttem ide, hanem a saját blogomról kattintottam rád ahol van egy listám az általam követett blogokról. Az nem működik már. Klasszikus esete a fölösleges fejlesztésnek, amit senki nem kért, szükség sincs rá, csak a meglévő és nagyon hasznos linkeket teszi tönkre. Brrrrrrrrrr!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kösz a tippet Roynak is, minden jól jön ezen a ponton! Majd referálok arról, hogy milyen terméket találtam.

      Hát, a blogger ezek szerint egyre bénább...

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má