Ugrás a fő tartalomra

Tízből mennyi? - VI. rész

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ez a sarok mennyire nyeri el a tetszéseteket. A kérdés most is az, hogy a maximális tíz pontból hányat adsz rá és miért. Várom az értékelést!


(forrás)



Megjegyzések

  1. én egy 7-est. Egyenként nagyon tetszenek minták/színek, de a polcocska láthatóan csak dísz és nincs rajta semmi igazi tárolni való. Valami nagyon élénk szín hiányzik a szememnek az összképhez! :)

    VálaszTörlés
  2. 6 pont. Nekem nagyon barna, egyhangú.

    VálaszTörlés
  3. A fotel miatt 8 :)

    Virág

    VálaszTörlés
  4. Nekem tetszik a fotel és a rajta lévő párna is,sőt ha őszinte akarok lenni a polc is,csak együtt minden egy kicsit zsúfolt,de szívesen végig nézném a lakást :)
    nálam 9 pont :)

    VálaszTörlés
  5. Imádom! A színeket, a rusztikus polcot, nekem is csak a könyvek hiányoznak így 9 pont. Szívesen ücsörögnék itt egy csésze teával meg egy jó könyvvel és nézném az esőt...olyan angolosan!

    VálaszTörlés
  6. Körtvélyessy Andrea2012. január 29. 18:04

    Szeretem ezt a stílust,de könyveket tennék a polcra.A fotelt pedig semmiképp sem tenném az ablaknak háttal.Ha csak nem valami csúnyaságra néz az ablak.

    VálaszTörlés
  7. Körtvélyessy Andrea2012. január 29. 18:06

    Ja és elfelejtettem pontozni.7-es

    VálaszTörlés
  8. Na..én egy kicsit ravaszul fogalmazok...illetve megnéztem a Forrást!Igy már egészen jó,nekem a párna meg a polc alsó része nem tetszik..a (lakás maga,a kandalló,meg az a fehér kopottas na az tetszik.).erre a képre 8 .

    VálaszTörlés
  9. Igazából nem is tudom, hogy mondjam-e, vagy sem...
    Az én értelmezésemben ez a stílus arról szól, hogy régen használatos szép bútorokat, tárgyakat illesztünk egy komfortos környezetbe. Ilyetén a polcot túlságosa elnyűttnek találom, a rajta lévő dobozzal együtt, és nem is igazán van funkciója azon kívül, hogy betöltse a teret.
    Felújítva, igazi funkcióval megáldva akár egy tízest is adnék a saroknak, így nekem nagyon igénytelennek tűnik, nem adnék többet egy üveglábú ötösnél.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na de pont az a lényeg, hogy nincs felújítva! Ha fel lenne az egész éppen olyan személytelen lenne mint egy IKEA nappali.

      Törlés
  10. Nekem tetszik ez a kopott világ, talán nőiesebb színeket használnék.
    Hét pontot mindenképpen adnék. Éva

    VálaszTörlés
  11. Köszönöm a pontokat! A mai bejegyzésből kiderül, hogy én miért adtam hat pontot. De bevallom, hezitáltam: ne hét legyen-e? :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…