Ugrás a fő tartalomra

Amikor még a francia shabby chic volt a kedvencem...

Szerző:
 ....akkor egy ehhez hasonló kastély napokig foglalkoztatott.


Ma már mesebelinek és távolinak érzem a kopott, arisztokratikus eleganciát.
Mi történt az elmúlt egy évben: felnőttem? Elfelejtettem álmodozni? Csak praktikus, megvalósítható ötleteket kerestem? Részben mindegyik igaz. 













Elkezdtem intenzíven blogolni; a naponta megnézett többszáz fotó óhatatlanul befolyásolta az ítéleteimet, és az angolszász világ modern country stílusa észrevétlenül belopta magát a szívembe.
Franciaország helyett a jóval elérhetőbb Isztria és Dalmácia szépségeire csodálkoztam rá, a magazinoknak köszönhetően pedig mindenféle derbyshire-i házakra meg skóciai kunyhókra.

Egyébként is feltűnt, hogy az én szerelmemet és azt, hogy a shabby chic stílusú enteriőr milyen végtelenül szexi, mások is észrevették, és vagy klipet


vagy szállodát csinálnak belőle állandóan.

 
Óriási sikerrel.
Ő pedig engedi...

A plátói szerelmet azért nem felejtem el soha.

(forrás)



Címkék:

Megjegyzések

  1. Zsuzska2012. január 4. 22:12

    Teljesen, mint a Bor,mámor, Provance-ban. Sok a hasonlóság, de talán nem itt forgatták, vagy mégis ?!

    VálaszTörlés
  2. Fróni2012. január 6. 12:24

    Pont ez jutott eszembe!!!! Bor, mámor, Provance....kívülről legalábbis. Csodás! Azért egy darabig el bírnám viselni ezt a fajta arisztokratikus környezetet! VALAKIIII VIGYEN EL IDE!!!!! KÉREM!!!!

    VálaszTörlés
  3. country komfort2012. január 6. 12:41

    Zsuzska, kicsit meggugliztam és wikipédiáztam, s azt hiszem, nem... de az életérzés: dettó. :)
    Fróni: az a vicc, hogy amióta megírtam, néha visszanéztem a képeket. Tisztára, mint egy régi szerelem!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk