Ugrás a fő tartalomra

Amikor még a francia shabby chic volt a kedvencem...

Szerző:
 ....akkor egy ehhez hasonló kastély napokig foglalkoztatott.


Ma már mesebelinek és távolinak érzem a kopott, arisztokratikus eleganciát.
Mi történt az elmúlt egy évben: felnőttem? Elfelejtettem álmodozni? Csak praktikus, megvalósítható ötleteket kerestem? Részben mindegyik igaz. 













Elkezdtem intenzíven blogolni; a naponta megnézett többszáz fotó óhatatlanul befolyásolta az ítéleteimet, és az angolszász világ modern country stílusa észrevétlenül belopta magát a szívembe.
Franciaország helyett a jóval elérhetőbb Isztria és Dalmácia szépségeire csodálkoztam rá, a magazinoknak köszönhetően pedig mindenféle derbyshire-i házakra meg skóciai kunyhókra.

Egyébként is feltűnt, hogy az én szerelmemet és azt, hogy a shabby chic stílusú enteriőr milyen végtelenül szexi, mások is észrevették, és vagy klipet


vagy szállodát csinálnak belőle állandóan.

 
Óriási sikerrel.
Ő pedig engedi...

A plátói szerelmet azért nem felejtem el soha.

(forrás)



Címkék:

Megjegyzések

  1. Zsuzska2012. január 4. 22:12

    Teljesen, mint a Bor,mámor, Provance-ban. Sok a hasonlóság, de talán nem itt forgatták, vagy mégis ?!

    VálaszTörlés
  2. Fróni2012. január 6. 12:24

    Pont ez jutott eszembe!!!! Bor, mámor, Provance....kívülről legalábbis. Csodás! Azért egy darabig el bírnám viselni ezt a fajta arisztokratikus környezetet! VALAKIIII VIGYEN EL IDE!!!!! KÉREM!!!!

    VálaszTörlés
  3. country komfort2012. január 6. 12:41

    Zsuzska, kicsit meggugliztam és wikipédiáztam, s azt hiszem, nem... de az életérzés: dettó. :)
    Fróni: az a vicc, hogy amióta megírtam, néha visszanéztem a képeket. Tisztára, mint egy régi szerelem!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
33 megjegyzés
További információk

Cementlap a linóleum alatt II.

Szerző:
Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy
4 megjegyzés
További információk

Javítások és cserék

Szerző:
Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l
2 megjegyzés
További információk