Ugrás a fő tartalomra

Rendszerető rendszerező I.

Teljesen prózai oka van annak, hogy ma a rendrakásról lesz szó: Vízkereszt lévén, el kellett pakolni a karácsonyfadíszeket. Nem beszélve a karácsonyi étkészletről!

Ti túl vagytok már a projekten? És hol tartjátok a díszeket meg az eszcájgot egész évben?

Nálam még az utolsó, "kamrapolcra fel"-fázis hiányzik, de a dobozolás megtörtént. Érdekes, hogy mennyi butaságot: összekuszálódott, soha ki nem bogozható "szőrös" aranyfüzért, nem működő égősort, letört karú, emléknek nem számító manócskát rakosgattam el - egészen 2012-ig! Most viszont megpróbálok szelektálni és okosan elpakolni, hogy ne a bosszúság, hanem az öröm várjon jövőre idén. És remélem, majdnem olyan ügyes leszek egyszer, mint az amerikai mintaháziasszony, Martha Stewart... az ő tárolásra vonatkozó ötleteit láthatjátok az új sorozatban; ma a garázsra, kamrára, pincére, kerti tárolóra fókuszálunk.

nem bántani a kis kopasz fát! :)



szalag- vagy madzagtárolási ötlet




a befőttesüvegben vetőmagok vannak
tavasz! siess :)





Megjegyzések

  1. Én is nagy selejtező vagyok, a családban időnként "könyertelen" a becenevem. :-/
    A karácsonyi dobozzal én is így jártam decemberben, tele szőrös, sosem-használt, ízléstelen füzérekkel, innen-onnan kapott, egymáshoz- és semmihez sem illő gyertyatartókkal, egyéb szobai dekorációs csetreszekkel. Ezeket mind még a díszítéskor kidobáltam, így most egyel könnyebb volt a visszacsomagolás is. Jövőre tiszta dobozokkal indulunk. :-)

    VálaszTörlés
  2. Nóra: könyörtelen :))
    Teljesen igazad van, csak hát a karácsony annyira szentimentális, hogy az ember nehezen dobja ki azt is, ami giccses. Pedig megéri!
    Nálam a fő motiváció az volt, hogy elférjen a cucc. És ne boruljon a nyakamba. :-)

    VálaszTörlés
  3. Monika: remélem, nem volt semmi töréskár, mint nálunk tavaly: a csúcsdísz...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l