Ugrás a fő tartalomra

Rendszerető rendszerező I.

Teljesen prózai oka van annak, hogy ma a rendrakásról lesz szó: Vízkereszt lévén, el kellett pakolni a karácsonyfadíszeket. Nem beszélve a karácsonyi étkészletről!

Ti túl vagytok már a projekten? És hol tartjátok a díszeket meg az eszcájgot egész évben?

Nálam még az utolsó, "kamrapolcra fel"-fázis hiányzik, de a dobozolás megtörtént. Érdekes, hogy mennyi butaságot: összekuszálódott, soha ki nem bogozható "szőrös" aranyfüzért, nem működő égősort, letört karú, emléknek nem számító manócskát rakosgattam el - egészen 2012-ig! Most viszont megpróbálok szelektálni és okosan elpakolni, hogy ne a bosszúság, hanem az öröm várjon jövőre idén. És remélem, majdnem olyan ügyes leszek egyszer, mint az amerikai mintaháziasszony, Martha Stewart... az ő tárolásra vonatkozó ötleteit láthatjátok az új sorozatban; ma a garázsra, kamrára, pincére, kerti tárolóra fókuszálunk.

nem bántani a kis kopasz fát! :)



szalag- vagy madzagtárolási ötlet




a befőttesüvegben vetőmagok vannak
tavasz! siess :)





Megjegyzések

  1. Én is nagy selejtező vagyok, a családban időnként "könyertelen" a becenevem. :-/
    A karácsonyi dobozzal én is így jártam decemberben, tele szőrös, sosem-használt, ízléstelen füzérekkel, innen-onnan kapott, egymáshoz- és semmihez sem illő gyertyatartókkal, egyéb szobai dekorációs csetreszekkel. Ezeket mind még a díszítéskor kidobáltam, így most egyel könnyebb volt a visszacsomagolás is. Jövőre tiszta dobozokkal indulunk. :-)

    VálaszTörlés
  2. Nóra: könyörtelen :))
    Teljesen igazad van, csak hát a karácsony annyira szentimentális, hogy az ember nehezen dobja ki azt is, ami giccses. Pedig megéri!
    Nálam a fő motiváció az volt, hogy elférjen a cucc. És ne boruljon a nyakamba. :-)

    VálaszTörlés
  3. Monika: remélem, nem volt semmi töréskár, mint nálunk tavaly: a csúcsdísz...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…