Ugrás a fő tartalomra

Villámjáték a Medinillával!

Említettem, hogy a magazinos játék után még vár rátok egy meglepetés... Nos, a magazinokért még ma estig játszhattok (nagyon-nagyon érdemes, a countrymán barátnőd is örülne egy ilyen lapnak!), és itt az idei év utolsó nyereménye is. A blog történetében egyedülálló módon, negyedszer játszunk együtt a Medinilla Virágművészettel!


A Medinilla boltja az I. kerületi Pauler utcában country-imádóknak kötelező zarándokhely, hiszen a fantáziadús csokrok mellett letisztult, termésekből font koszorúkat, gyönyörű asztaldíszeket és bájos karácsonyi mütyürkéket, csengőket, natúr díszeket találunk a kirakatban és a vidékies hangulatú portál mögött.


Egy szerencsés Country Komfort-olvasó most (ismét) ötezer forintos utalványt nyer!

Tennivalók, ha szeretnél részt venni a játékban:

1. Legyél a Medinilla és a CK követője a Facebookon; és
2. Legyél a CK blog rendszeres olvasója (jobb oldal, "feliratkozás a webhelyre" gomb); és
3. A Country Komfort FB-oldalán, a "Decemberi Medinilla-JÁTÉK!" nevű mappa egyik képén egyszer jelöld be magad (adjunk esélyt másoknak is; aki többször jelöli magát, nem nyerhet).
4. A megosztás és a lájkolás rengeteget segít abban, hogy sok ilyen játékot tudjunk szervezni. Köszönjük, ha megteszed. :-)

Sorsolás: 2011. december 21-én, korán reggel. Hogy a nyertes be tudja váltani/odaérjen az utalvány a fa alá. :-)




Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má