Ugrás a fő tartalomra

"Először gyűjtesz, aztán apránként elhagyod…” - II. rész

    Folytassuk a balatoni ház legendákban és tanulságokban bővelkedő történetét. A karácsonyi készülődés közben jó hóval borított kert, kályhában ropogó tűz fotóit nézegetni... (A cikk első részét itt találod.) Aktuális: a blog őszi-téli játékdömpingjének utolsó felvonásához érkeztünk el: amint 2500-an leszünk a Facebookon, indul a verseny a külföldi lakberendezési magazinokért! És van még két meglepetésem: az első a jobb oldalsávban látható profilkép, a másik - az titkos. A magazinos játék utánra tartogatom...


4. Autodidakta, a hobbiját magas színvonalon űző lakberendező. István kiváló érzékkel válogatta össze a kővágóörsi házból és a gyűjteményéből az ideillő darabokat. A külső szemlélő számára az is megnyugtató, hogy a konyha modern és világos; a kis, osztott ablakok, a gerendák és a százéves parasztbútorok alkotta miliőben nem árt, ha van valamiféle modern kikacsintás. Ebben a házban a konyha az egyik, a háló és a hozzá kapcsolódó fürdő a másik. Merész és öntörvényű ötlet a hálószoba és a fürdőszoba keleties hangolása – a házigazda pekingi útjainak tükrében azonban nem meglepő, hogy nem hagyományos parasztbútor, mosdótál és levendulacsokor került ide. Főként a téli időszakban mutatkozik meg az enteriőr költőisége.
 

5. Ezermester, aki konyhabútort épített, tetőteret szigetelt, falat erősített, de leginkább embert próbálónak azt az egy hónapnál hosszabb időszakot nevezi, amikor a mészréteg alatt mindenhová felkent zöld olajfestéket hámozta le a ház belső falfelületeiről.
A százötven évesnél is régebbi ház helyiségei között nem volt átjárás; a ház előtt és mögött ősrégi, mára kikopott szőlőtőkék utaltak az épület eredeti funkciójára. A középső traktusban volt a pincelejáró, amelybe éppen befért egy hordó, a jobb szárny alatt pedig maga a pince húzódott meg, amelyhez borzongató történetek kötődnek: a legenda szerint az eredeti tulajdonosoknak hét gyermekük volt, akik közül hat egymás után, sorjában a pincében lelte halálát „mustmérgezés” okán. A hetedik? Nos, a hetedik úgy döntött, eladja a házat.



6. Családapa és főszakács. A házaspár a főváros egyik nyüzsgő, ha nem a legnyüzsgőbb belső kerületéből költözött le néhány évvel ezelőtt, hogy nyugdíjas éveit a Balatonnál töltse. Az egykor hétvégi házként funkcionáló épület mára mind a négy évszakban használható családi bázissá vált; a szülők az év túlnyomó részét itt töltik, felnőtt gyerekeik – szám szerint három – és unokáik – a dolgok jelenlegi állása szerint négy – rendszeresen érkeznek ide pihenni, a fedett teraszon sütkérezni, jó időben gulyást/lecsót főzni; utóbbinál a pontos összetevőknél jóval lényegesebb szempont, hogy szabadtéri és bográcsos legyen. 

Jó együtt lenni az ó és az új, a népi és az urbánus, a naiv és az ultramodern digital art találkozásánál.





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…