Ugrás a fő tartalomra

"Először gyűjtesz, aztán apránként elhagyod…” - II. rész

    Folytassuk a balatoni ház legendákban és tanulságokban bővelkedő történetét. A karácsonyi készülődés közben jó hóval borított kert, kályhában ropogó tűz fotóit nézegetni... (A cikk első részét itt találod.) Aktuális: a blog őszi-téli játékdömpingjének utolsó felvonásához érkeztünk el: amint 2500-an leszünk a Facebookon, indul a verseny a külföldi lakberendezési magazinokért! És van még két meglepetésem: az első a jobb oldalsávban látható profilkép, a másik - az titkos. A magazinos játék utánra tartogatom...


4. Autodidakta, a hobbiját magas színvonalon űző lakberendező. István kiváló érzékkel válogatta össze a kővágóörsi házból és a gyűjteményéből az ideillő darabokat. A külső szemlélő számára az is megnyugtató, hogy a konyha modern és világos; a kis, osztott ablakok, a gerendák és a százéves parasztbútorok alkotta miliőben nem árt, ha van valamiféle modern kikacsintás. Ebben a házban a konyha az egyik, a háló és a hozzá kapcsolódó fürdő a másik. Merész és öntörvényű ötlet a hálószoba és a fürdőszoba keleties hangolása – a házigazda pekingi útjainak tükrében azonban nem meglepő, hogy nem hagyományos parasztbútor, mosdótál és levendulacsokor került ide. Főként a téli időszakban mutatkozik meg az enteriőr költőisége.
 

5. Ezermester, aki konyhabútort épített, tetőteret szigetelt, falat erősített, de leginkább embert próbálónak azt az egy hónapnál hosszabb időszakot nevezi, amikor a mészréteg alatt mindenhová felkent zöld olajfestéket hámozta le a ház belső falfelületeiről.
A százötven évesnél is régebbi ház helyiségei között nem volt átjárás; a ház előtt és mögött ősrégi, mára kikopott szőlőtőkék utaltak az épület eredeti funkciójára. A középső traktusban volt a pincelejáró, amelybe éppen befért egy hordó, a jobb szárny alatt pedig maga a pince húzódott meg, amelyhez borzongató történetek kötődnek: a legenda szerint az eredeti tulajdonosoknak hét gyermekük volt, akik közül hat egymás után, sorjában a pincében lelte halálát „mustmérgezés” okán. A hetedik? Nos, a hetedik úgy döntött, eladja a házat.



6. Családapa és főszakács. A házaspár a főváros egyik nyüzsgő, ha nem a legnyüzsgőbb belső kerületéből költözött le néhány évvel ezelőtt, hogy nyugdíjas éveit a Balatonnál töltse. Az egykor hétvégi házként funkcionáló épület mára mind a négy évszakban használható családi bázissá vált; a szülők az év túlnyomó részét itt töltik, felnőtt gyerekeik – szám szerint három – és unokáik – a dolgok jelenlegi állása szerint négy – rendszeresen érkeznek ide pihenni, a fedett teraszon sütkérezni, jó időben gulyást/lecsót főzni; utóbbinál a pontos összetevőknél jóval lényegesebb szempont, hogy szabadtéri és bográcsos legyen. 

Jó együtt lenni az ó és az új, a népi és az urbánus, a naiv és az ultramodern digital art találkozásánál.





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p