Magazinmánia VI.: Country Living

Alaplap. Mármint nem a számítógépes értelemben..., hanem azért, mert nélküle nincs téli bekuckózás, és azért, mert a country-rajongók ezt az átfogó, sokoldalas magazint forgatva rátalálhatnak a kedvenc stílusirányzatukra, és azután annak megfelelően választhatnak más magazinokat, könyveket, albumokat a keresztszemes öltéstől a befőzésen át a kunyhókig bármilyen témakörben - sokukat maga a Country Living adja ki. Mert, ahogy az alcíme is mondja: komplett életmódmagazin.

Különösen neked találták ki a Country Living magazint, ha:

- szereted a country összes válfaját, de a ténylegnagyonrusztikusat is;

- érdekel, hogyan kertészkedhetsz környezetbarát módon;

- szívesen olvasol kézműves termékekről, vidéki kisiparosokról, akik a családi hagyományt követik;

- a hobbidból kiinduló vállalkozásba fognál, de még nem tudod, hogyan;

- meg akarod tudni, hogy lakókörnyezeted a saját kötött zoknidtól a takaróig hogyan lesz stílusos és meleg, vidékies hangulatú;

- bírod a "sajátkiskertemből"-típusú recepteket.

Egyébként nekik is van "Country in the city" rovatuk, pedig esküszöm, hogy én találtam ki.... Bár lehet, hogy a tudatalattim erről mást regélne. Nyugi, nem fontolgatom a pert. ;-)

Vidékistílus-imádóknak tökéletes ajándék, most érdemes lecsapni rá! Válaszd az előfizetést a Hungaropressnél vagy vedd meg a felsorolt üzletekben.

(A cikk támogatója a Hungaropress.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

További információk

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

További információk

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem. A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött. Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má

További információk

vidéki városi

Keresés ebben a blogban