Ugrás a fő tartalomra

Téli kunyhó, téli kuckó

Szerző:
    A héten nem írtam szinte semmit a blogra: ennek az az oka, hogy a munka mellett nem jutott idő a kedvtelésekre, kivéve egy dolgot: az elalvás előtti olvasást. Nagyon jó érzés visszaszokni rá, és nagyon jó lazító-altató... 
    Biztosan tudjátok, hogy nem vagyok híve a kimásolt képanyagnak - mégis élek vele, mert néha ennyi időt tudok szánni egy bejegyzésre. Olyan ez, mint egy gyors e-mail egy jó barátnak, amelyben jelzi az ember, hogy szereti, gondol rá és folyt. köv.; nos, ez az én e-mailem a blognak, amelyben ugyanezeket üzenem. Most egy havas tájban megbújó kunyhóval, amely egyáltalán nem olyan kockásplédes-flintstone-os, amilyet gyakran látni.
    A kimásolásért cserébe jövő héten cserébe próbálok minden nap érdekességekkel szolgálni: lesz játékunk, olvashatjátok a Vidéki Élet magazinnak írt cikkem további képekkel bővített változatát, és írok új posztot is. Ha kell, akkor az esti regényemet is félreteszem egy-két napra az ügy érdekében. 





(forrás)




Címkék:

Megjegyzések

  1. krealady2011. december 10. 10:21

    Köszönöm! Jó volt álmodozni:)

    VálaszTörlés
  2. Ildifolt2011. december 12. 13:45

    Itt, mondjuk néhány hétre elbújni a világ elől kettesben, néhány jó könyvvel, néha kirándulgatni, jókat enni, aludni, pihenni,.....hmmm....

    VálaszTörlés
  3. country komfort2011. december 12. 14:27

    Ne is mondjátok...! :)

    VálaszTörlés
  4. marta2011. december 19. 19:36

    Irtam pár megjegyzést a másik blogba(kis magyar country..működik ez még?...)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk