Ugrás a fő tartalomra

Villa, vidék, vadóc: ajándéközön

Szerző:
      Közeledik az 1000. követő Facebook-os táborunk felé - lehet, hogy éppen Te leszel az? 

Ahogy ígértem, erre a jeles alkalomra három ajándékkal készültünk. A játék az 1000. tag megérkezésekor azonnal indul!

Lássuk, mik a nyeremények!

1. Villa: Frances Mayes Mindennapok Toszkánában című regénye a Tericum Kiadó felajánlásával;


egy friss kép F.M. blogjából

2. Vidék: a 25 Beautiful Homes, az Art et Decoration és a Country Homes and Interiors című magazinok egy-egy száma a Hungaropress felajánlásával (Facebook-oldalukat itt találod)



3. Vadóc: egyedi fehérnemű-szett a mallorcai Couturquoise felajánlásával (választható méretek: S, M; Facebook-oldalukat itt találod)


a ruháit is érdemes megnézni ám!

Aktuálisan két dolgot kérek: ha játszani szeretnél,

I. Oszd meg a hírt az ismerőseiddel; és

II. Válaszd ki gondolatban, hogy melyik nyereményért játszol.

Like-olni is szabad... ;-)

Coming soon: Kérdések az ajándékokért. Aztán: villámgyors sorsolás!!!

Szeretettel: Country Komfort






Címkék:

Megjegyzések

  1. agomama2011. augusztus 17. 5:40

    Osztom ezerrel!!
    Ambrus Ágnes

    VálaszTörlés
  2. krealady2011. augusztus 17. 8:22

    Osztottam. És első ránézésre tudtam, melyiket akarom. A kis rucikba nem férnék bele :)

    VálaszTörlés
  3. country komfort2011. augusztus 17. 15:19

    Ágnes, köszönöm, hogy az ügy mellé álltál - és azt is, hogy ilyen lelkesen! Krealady: az az igazi, amikor azonnal eldől, hogy melyik az igazi!

    VálaszTörlés
  4. Zsuzsanna Dávid2011. augusztus 17. 15:23

    osztva és a fehérneműt választanám

    VálaszTörlés
  5. agomama2011. augusztus 17. 15:26

    Köszönöm szépen!
    Nagyon szívesen csinálom, mert tetszik amit látok!
    Ha én nyernék, én a fehérneműt választanám!

    VálaszTörlés
  6. Ildikó2011. augusztus 17. 16:12

    megosztva és a könyvet szeretném :-)

    VálaszTörlés
  7. Névtelen2011. augusztus 17. 23:14

    Osztva és a könyv vagy a magazin.Csatlakozom az egyik előttem szólóhoz,a rucikba én sem férnék bele(sajnos)...

    Csibe45

    VálaszTörlés
  8. Névtelen2011. augusztus 18. 11:48

    megosztva, könyvnek és a magazinnak is örülök.

    VálaszTörlés
  9. country komfort2011. augusztus 18. 15:39

    Köszönöm mindenkinek! Úgy látom, egyelőre kiegyenlített a mezőny... mindhárom ajándékunknak megvan a maga tábora.

    VálaszTörlés
  10. kelbimbó2011. augusztus 18. 15:53

    megosztva :D a ruha nagyon szép, de inkább a másik kettő :D

    VálaszTörlés
  11. country komfort2011. augusztus 18. 15:55

    oks!

    VálaszTörlés
  12. Vámossy Brigitta2011. augusztus 18. 16:35

    A könyvnek örülnék a legjobban, bár mindegyik ajándék szuper. Jöhet bármelyik.
    A játékot megosztottam.
    Köszönöm szépen a lehetőséget.

    VálaszTörlés
  13. DzsiDzsi2011. augusztus 18. 19:04

    Megosztottam! A fehérneműért játszanék! Nagyon jó kis játék! (A könyvért pluszban nem lehet versenyezni?:)

    VálaszTörlés
  14. country komfort2011. augusztus 18. 20:55

    Brigi, Gabus: kösz! Gabus, háát, 1 ember = 1 ajándék az alapvető elgondolás.

    VálaszTörlés
  15. inga2011. augusztus 22. 11:20

    megosztottam :)

    VálaszTörlés
  16. BéJé2011. augusztus 22. 17:02

    megosztottam....drukk indul! :))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk