Ugrás a fő tartalomra

Nagybörzsönyi idill - I. rész

     Idén a születésnapomra lekvárt kaptam ajándékba. Lekvárt is. Állítom, hogy az egyik legjobb dolog, ami történhetett: kiskanállal, egy délután alatt megettem a kis üveg konyakos-étcsokoládés meggylekvárt, és rögtön kevésbé érdekelt, hogy hány éves lettem. Amikor az utolsó csepp is elfogyott, már biztos voltam benne: látnom kell, hogy hol készül az üvegbe zárt gyümölcsözön. A lekvárok védjegye: a helyes, virágos textil és a barna papírcímke hamisítatlan vidéki hangulatot sejtetett. És nem is csalódtam! Rövid egyeztetés után ellátogattam Nagybörzsönybe, ahol a tulajdonos, Schváb Móni megmutatta A Műhelyt, amelyet férjével, Szarvas Attilával igazi családi vállalkozásként hozott létre tíz évvel ezelőtt. Hölgyeim és uraim! A reggeli már megvolt? A Lek-Vár-Lak következik. :-)



      A Lek-Vár-Lak jelenleg nyolcvanféle finomsággal várja rajongóit. A legnépszerűbbek a bogyós gyümölcsökből készült termékek. A somlekvárt jól jellemzi a szubjektív adat: nálunk másfél napig tartott...



     Az eredeti, verandás parasztház a vidékistílus-rajongók számára külön élmény.



     A Lek-Vár-Lakkal közös udvaron idén húsvétkor megnyílt Móniék másik büszkesége, az Édes Otthon Vendégasztal is, amely ideális kávézó-, ejtőzőhely, szép terasszal, bent pedig százéves falak között hűsölhetünk. Mi pitypang- és feketeribizliszörpöt ittunk, fenomenális tálalásban.



eredeti, megőrzött füstöskonyha-részlet!
az egyik konyhaszekrény: így is lehet!
a fogadó egyik asztala

a macskák bársonyon ülnének
a birtok hátsó épülete, amely hamarosan megszépül
      Hajnalban, amikor írni kezdtem ezt a bejegyzést, kiosontam a konyhába, és megnéztem, hogy a lekvárok közül melyik lesz az új kedvencem: a citromos-almás bodzalekvár. Alig várom az alkalmat, hogy kinyissam.

Ismered a Lek-Vár-Lakot?




Megjegyzések

  1. Eddig nem ismertem, de köszönöm hogy megismerhettem. Gyönyörű képek, gyönyörű hely...ha egyszer arra járok betérek ide.

    VálaszTörlés
  2. Kovtama - és még választani is lehet: a hely hétköznap csendes, hétvégén népes... :)

    VálaszTörlés
  3. Ezek a lekvárok.. hmm.. mintha a TV Paprikában láttam volna ezt a kis üzletet..

    VálaszTörlés
  4. Könnyen lehet, Móni! a honlapjuk szerint a Duna TV-ben is szerepeltek már. Tudod, milyen lekvárt vettem még? Pl. aszalt szilvás-rozmaringos őszibarackot...

    VálaszTörlés
  5. A hely eddig ismeretlen volt, de a jóféle somlekvár felemlegetésére azonnal melegség öntötte el a szívemet, s mint Pavlov kutyájának, az én emésztőrendszerem is vészcsengőt kongatott... :-))
    Ha arra járok biztosan betérek, fantasztikus hely lehet!

    VálaszTörlés
  6. Engem is elbűvölt, nagyon kedvemre való:)
    Nekem is látnom kell! Éééééés vásárolni fini lekvárt:)))

    VálaszTörlés
  7. Kedves Éva! Örülök, hogy tetszett a beszámoló - sok látnivalót "meghagytam" azért. A lekvárokat kóstolni is lehet; no, itt vesztem el én somlekvár-ügyben...!

    VálaszTörlés
  8. Remélem eljutok oda is!
    Én is ajánlok neked, nektek valamit:
    http://www.kezmuvesmuhely.hu

    VálaszTörlés
  9. Én is szeretnék ide elmenni! Igazán rámfémre ez a hangulat...

    VálaszTörlés
  10. Judit!

    Képzeld, a tulajdonos, Móni tud ajánlani olyan helyet, ahol kemencés lángost lehet enni... na, ezt fogjuk mi legközelebb, amikor nem hétköznap megyünk, kipróbálni! Aki édességmániás, annak pedig Móni házi süteményeit ajánlom. Vagy mindkettőt. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…