A Lek-Vár-Lak-látogatás nemcsak a finomságok és Nagybörzsöny sajátos nyugalma, tiszta levegője miatt marad számomra igazán emlékezetes, hanem azért is, mert megnézhettem a tulajdonosok pár utcával arrébb található meseházát. A százharminc éves présházat a lekvárok címkéjén* láttam először, és az első rácsodálkozás óta számtalanszor eszembe jutott. Nem hagyott nyugodni, na. :-)
Nem túlzás: a ház rabul ejti az embert. És igen: mesélnek a falak! Következik a háromszintes otthon a maga nagyon erős atmoszférájával: kőfalú, beépítettszekrény-mentes konyhával, rusztikus kályhákkal, mindenhol felbukkanó parasztbútorokkal, menő, mozaikburkolatú fürdővel, idilli kerttel, a tetőtérben indonéz tömörfa ágyakkal, saját vendégházzal, a végén meglepetéssel...!
Jöjjön a meglepetés: a ház eladó! Ahogy a Lek-Vár-Lak megálmodója, Móni mondja, "biztos, hogy olyan ember fogja megvenni, aki ugyanúgy érez majd, mint mi, amikor először megláttuk: menthetetlenül beleszeret." Szerintem akad néhány olvasó, aki velem együtt a fotók láttán is elgyengül... Ha éppen komolyan gondolkodsz azon, hogy vidékre költözöl, az én baráti tanácsom: ezt ne hagyd ki! Az ingatlan pontos adatait itt tekintheted meg.
Hogy tetszik?
U.i.: Úgy tűnik, lesz III. rész is; figyeljétek a blogot!
*a lekvárcímkéken látható rajznak külön története van: egy, a vendégházban megszálló grafikus készítette az akkor induló Lek-Vár-Lak számára.
Csodálatos! Csak így egyszerűen :)
VálaszTörlésTényleg idilli:))
VálaszTörlésEmma, Móni! 100%-ban igazatok van:)
VálaszTörlésNekem egy kicsit tömény.....így a fotók alapján.
VálaszTörlésÉrtem, hogy mire gondolsz - mindenki más-más módon rendezné be ezt az ódon házat. Én is, Te is. A ház, a kert, az atmoszféra mindenképpen zseniális.
VálaszTörlés