2011. május 26., csütörtök

Nagybörzsönyi idill - II. rész

       A Lek-Vár-Lak-látogatás nemcsak a finomságok és Nagybörzsöny sajátos nyugalma, tiszta levegője miatt marad számomra igazán emlékezetes, hanem azért is, mert megnézhettem a tulajdonosok pár utcával arrébb található meseházát. A százharminc éves présházat a lekvárok címkéjén* láttam először, és az első rácsodálkozás óta számtalanszor eszembe jutott. Nem hagyott nyugodni, na. :-) 
        Nem túlzás: a ház rabul ejti az embert. És igen: mesélnek a falak! Következik a háromszintes otthon a maga nagyon erős atmoszférájával: kőfalú, beépítettszekrény-mentes konyhával, rusztikus kályhákkal, mindenhol felbukkanó parasztbútorokkal, menő, mozaikburkolatú fürdővel, idilli kerttel, a tetőtérben indonéz tömörfa ágyakkal, saját vendégházzal, a végén meglepetéssel...!























    Jöjjön a meglepetés: a ház eladó! Ahogy a Lek-Vár-Lak  megálmodója, Móni mondja, "biztos, hogy olyan ember fogja megvenni, aki ugyanúgy érez majd, mint mi, amikor először megláttuk: menthetetlenül beleszeret." Szerintem akad néhány olvasó, aki velem együtt a fotók láttán is elgyengül... Ha éppen komolyan gondolkodsz azon, hogy vidékre költözöl, az én baráti tanácsom: ezt ne hagyd ki! Az ingatlan pontos adatait itt tekintheted meg. 

Hogy tetszik?


U.i.: Úgy tűnik, lesz III. rész is; figyeljétek a blogot!

*a lekvárcímkéken látható rajznak külön története van: egy, a vendégházban megszálló grafikus készítette az akkor induló Lek-Vár-Lak számára.

5 megjegyzés:

  1. Csodálatos! Csak így egyszerűen :)

    VálaszTörlés
  2. Emma, Móni! 100%-ban igazatok van:)

    VálaszTörlés
  3. Nekem egy kicsit tömény.....így a fotók alapján.

    VálaszTörlés
  4. Értem, hogy mire gondolsz - mindenki más-más módon rendezné be ezt az ódon házat. Én is, Te is. A ház, a kert, az atmoszféra mindenképpen zseniális.

    VálaszTörlés