Ugrás a fő tartalomra

Illúziók nélkül

      Rachel Ashwell bámulatos karriert tudhat a magáénak. A shabby chic (kopottan elegáns) stílus felfedezője, megnevezője és elterjesztője mondhatni, két évtizede töretlenül sikeres. Könyvei borítóján a védjegyévé vált farmer (= shabby) és blúz (= chic) összeállításban szép, vonzó, harmonikus nő látszik, akivel együtt fényképezkedni minden amerikai shabby-blogger álma.




 

     És akkor jöjjön a hidegzuhany. 2006-ban Rachel beengedte malibui házába Oprah Winfrey-t, az amerikai televízóshow-k nagyasszonyát. A ház és a tulajdonos így fest. (Muszáj a linkre kattintani, mert a diák nem másolhatók.)

 
Mit gondoltok?



       Én röviden ezt: :-( Oprah szerint "Rachel egyszerűen rájött, hogy ő már nem a nagy, hanem a kis házakat szereti." Hm. Az amerikai fórumozók néha kegyetlen, néha találó, néha rosszindulatú megjegyzéseiből kiderül: ők sincsenek elájulva a helytől - vannak, akik szerint unalmasak az enteriőrök, vannak, akik szerint a konyha egy vicc és vannak, akik úgy gondolják, ez az ingatlan igencsak sovány adottságokkal rendelkezik ahhoz (nem néz a tengerre például), hogy ilyen rettenetesen drága legyen (20.000$/hó).
        Ha próbálok optimista lenni, akkor azt látom, hogy mindenkinek lehet szar napja Rachel sem úszhatja meg az idő múlását. De ez más, rosszabb. Szerintem egy megtört asszony ímmel-ámmal berendezett, kiadásra szánt, az eddigi villáinál klasszisokkal rosszabb lakásában járni nem igazán kellemes.

Persze, az enteriőrök hozzák az elvárható stíluselemeket, és mégis.
Valami hibádzik.
Valami odalett.

Remélem, hogy pozitív fejleményekről számolhatok be hamarosan.


források:

http://realestalker.blogspot.com/2007/09/rachel-ashwells-shabby-chic-rental-in.html
http://www.oprah.com/home/Rachel-Ashwells-Beach-House/1#slideshow
http://goodbonesgreatpieces.com/blog/2009/10/shabby-chic-interiors-rachel-ashwells-new-book/
http://oneshabbyoldhouse.blogspot.com/2010/06/rachael-ashwells-opens-new-shop-in.html



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…