Ugrás a fő tartalomra

Illúziók nélkül

      Rachel Ashwell bámulatos karriert tudhat a magáénak. A shabby chic (kopottan elegáns) stílus felfedezője, megnevezője és elterjesztője mondhatni, két évtizede töretlenül sikeres. Könyvei borítóján a védjegyévé vált farmer (= shabby) és blúz (= chic) összeállításban szép, vonzó, harmonikus nő látszik, akivel együtt fényképezkedni minden amerikai shabby-blogger álma.




 

     És akkor jöjjön a hidegzuhany. 2006-ban Rachel beengedte malibui házába Oprah Winfrey-t, az amerikai televízóshow-k nagyasszonyát. A ház és a tulajdonos így fest. (Muszáj a linkre kattintani, mert a diák nem másolhatók.)

 
Mit gondoltok?



       Én röviden ezt: :-( Oprah szerint "Rachel egyszerűen rájött, hogy ő már nem a nagy, hanem a kis házakat szereti." Hm. Az amerikai fórumozók néha kegyetlen, néha találó, néha rosszindulatú megjegyzéseiből kiderül: ők sincsenek elájulva a helytől - vannak, akik szerint unalmasak az enteriőrök, vannak, akik szerint a konyha egy vicc és vannak, akik úgy gondolják, ez az ingatlan igencsak sovány adottságokkal rendelkezik ahhoz (nem néz a tengerre például), hogy ilyen rettenetesen drága legyen (20.000$/hó).
        Ha próbálok optimista lenni, akkor azt látom, hogy mindenkinek lehet szar napja Rachel sem úszhatja meg az idő múlását. De ez más, rosszabb. Szerintem egy megtört asszony ímmel-ámmal berendezett, kiadásra szánt, az eddigi villáinál klasszisokkal rosszabb lakásában járni nem igazán kellemes.

Persze, az enteriőrök hozzák az elvárható stíluselemeket, és mégis.
Valami hibádzik.
Valami odalett.

Remélem, hogy pozitív fejleményekről számolhatok be hamarosan.


források:

http://realestalker.blogspot.com/2007/09/rachel-ashwells-shabby-chic-rental-in.html
http://www.oprah.com/home/Rachel-Ashwells-Beach-House/1#slideshow
http://goodbonesgreatpieces.com/blog/2009/10/shabby-chic-interiors-rachel-ashwells-new-book/
http://oneshabbyoldhouse.blogspot.com/2010/06/rachael-ashwells-opens-new-shop-in.html



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l