Ugrás a fő tartalomra

Illúziók nélkül

      Rachel Ashwell bámulatos karriert tudhat a magáénak. A shabby chic (kopottan elegáns) stílus felfedezője, megnevezője és elterjesztője mondhatni, két évtizede töretlenül sikeres. Könyvei borítóján a védjegyévé vált farmer (= shabby) és blúz (= chic) összeállításban szép, vonzó, harmonikus nő látszik, akivel együtt fényképezkedni minden amerikai shabby-blogger álma.




 

     És akkor jöjjön a hidegzuhany. 2006-ban Rachel beengedte malibui házába Oprah Winfrey-t, az amerikai televízóshow-k nagyasszonyát. A ház és a tulajdonos így fest. (Muszáj a linkre kattintani, mert a diák nem másolhatók.)

 
Mit gondoltok?



       Én röviden ezt: :-( Oprah szerint "Rachel egyszerűen rájött, hogy ő már nem a nagy, hanem a kis házakat szereti." Hm. Az amerikai fórumozók néha kegyetlen, néha találó, néha rosszindulatú megjegyzéseiből kiderül: ők sincsenek elájulva a helytől - vannak, akik szerint unalmasak az enteriőrök, vannak, akik szerint a konyha egy vicc és vannak, akik úgy gondolják, ez az ingatlan igencsak sovány adottságokkal rendelkezik ahhoz (nem néz a tengerre például), hogy ilyen rettenetesen drága legyen (20.000$/hó).
        Ha próbálok optimista lenni, akkor azt látom, hogy mindenkinek lehet szar napja Rachel sem úszhatja meg az idő múlását. De ez más, rosszabb. Szerintem egy megtört asszony ímmel-ámmal berendezett, kiadásra szánt, az eddigi villáinál klasszisokkal rosszabb lakásában járni nem igazán kellemes.

Persze, az enteriőrök hozzák az elvárható stíluselemeket, és mégis.
Valami hibádzik.
Valami odalett.

Remélem, hogy pozitív fejleményekről számolhatok be hamarosan.


források:

http://realestalker.blogspot.com/2007/09/rachel-ashwells-shabby-chic-rental-in.html
http://www.oprah.com/home/Rachel-Ashwells-Beach-House/1#slideshow
http://goodbonesgreatpieces.com/blog/2009/10/shabby-chic-interiors-rachel-ashwells-new-book/
http://oneshabbyoldhouse.blogspot.com/2010/06/rachael-ashwells-opens-new-shop-in.html



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p