Kunyhó-hetünk zárásaként múlt pénteken egy környezetbarát eszközökkel felújított, almazöld-türkiz színekben pompázó kis házba nézhettünk be. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele; a lakberendezésben szerintem az egyik legizgalmasabb műfaj az "előtte-utána" képriport! Nem vitás, hogy a Kicsi Ház, amely a magyarországi viszonyok között mutatja meg nekünk ugyanezt: milyen volt - milyen lett, az egyik legjobb hazai ház-blog. Nagyon boldog születésnapot kívánok Neki holnapra ezzel a kis történettel: velem még nem fordult elő olyan, hogy komolyan fel akartam volna újítani valamilyen bútort. Vagy elfogadtam, hogy is mondjam, enyhén szólva is.... shabby chic állapotában (höhö) vagy elrejtettem/letakartam és jól szenvedtem a látványától. A múlt héten viszont belém nyilallt, hogy a legalább harminc éves, réz vázú, görgős kisasztalunk megkopott, valamilyen textilszerű anyaggal bevont kerek felületét akár le is lehetne festeni. Eská. És ezt Kicsi Ház stílusának, lelkesedésének és útmutatóinak köszönhetem! Remélem, hamarosan meg is valósul a projekt. Most azonban álljon itt még egy példa a "fúj, de giccses és kupis" kis ház és az abból keletkezett "azta, de stílusos és mennyire kéne egy ilyen" kis ház történetére. (A konyháért, ugye, megszavazunk nekik egy képzeletbeli díjat?)
(forrás)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése