Ugrás a fő tartalomra

Medinilla és CK: JÁTÉK!

      Éppen ma lett fél éves a Country Komfort! Ennek örömére indul a blog történetének negyedik játéka, amelyben partnerünk nem más, mint a Medinilla virágüzlet és webáruház!


      A XIII. kerületi Pannónia utcában, a Vígszínház mögött található üzletben éppen akkor jártam, amikor lázas munka folyt: a közelgő ballagásokra és anyák napjára készültek a szebbnél szebb kompozíciók. Mégis nagyon kedvesen fogadtak, én pedig rácsodálkoztam arra, hogy hol tart ma a virágkötészet: nem egyszerűen szép virágcsokor létezik, hanem az igényekre szabva ezerféle: vagány, romantikus, egzotikus, poénos, nemesen elegáns...  Látni kell a helyet, és az ember azonnal megérti, hogy mit jelent a Medinilla szlogenje: virágművészet

látod a kálák színét? kedvenc.

      
    Még egy jó hír: a Medinilla lakásdekorációi kimondottan a country stílus kedvelőinek szólnak - I. kerületi, Pauler utcai üzletük még a berendezésével is ezt a világot idézi. Szeretik is az arrafelé élők, a lelkes törzsközönség minden évszakban díjazza a hangulatos dísztárgyakat. Ízelítő a Vígszínházhoz közeli boltból:






     Ahogy említettem, a blog féléves születésnapja alkalmából szeretnénk örömet okozni az egyik olvasónak, ezért sorsolást rendezünk!


Amennyiben Te leszel a szerencsés, választhatsz a következő két nyeremény közül:

1) egy gyönyörűséges, egynyári futóvirágokkal beültetett balkonláda

(Figyelem: ez a lehetőség budapesti vagy Budapest környékén élő játékosok számára nyitott, hiszen a Medinilla házhoz is szállítja a balkonládát! Illetve, ha távolabb élsz és vállalod, a Medinilla üzletében átveheted az ajándékot.)



vagy

2) egy ötezer forintos vásárlási utalvány, amelyet a Medinilla bármelyik üzletében levásárolhatsz!

 

a fénykép témája: a választás nehézségei :o
Jó, nem? ;-)

Ha szeretnél részt venni a játékban, a következőket tedd:

1. Legyél a Country Komfort követője a Facebookon.

2. "Tetszik"-eld és oszd meg ezt a bejegyzést ismerőseiddel;

ÉS

3. Írj egy e-mailt a countrykomfort@gmail.com címre, amelyben megírod a - Medinilla honlapján található - választ a következő kérdésre: Milyen tippet adnak a Medinilla tapasztalt virágkötői a szülőknek és a nagyszülőknek a ballagási csokrokkal kapcsolatban?  

Figyelem! A játékban azok az olvasók vesznek részt, akik mindhárom pontot teljesítik. Az e-mailben érkező válaszokra egy-két napon belül visszaigazoló e-mailt küldünk. Üdv és izgulás :-) CK

A játék 2011. május 8-án 20 óráig tart!




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…