Ugrás a fő tartalomra

"Imádok hazajönni" - budapesti lakás provence-i jegyekkel

     "Minek a törlőkendők meg a kefék? / Maszatosan az ember eleve szép. / Megmondom én a színpiszkos igazat: szeretem, / ha az arcom csupa maszat." - énekli ellenállhatatlan bájjal Maszat Janka szerepében vendéglátónk, EdinaTúl a Maszat-hegyen című darabban. Nos, ez az, ami nem jellemző a valós életben: ez az egyik legtisztább otthon, ahol valaha jártam. Tiszta, finom, harmonikus: ezekkel a jelzőkkel írható le a lakás hangulata. Edina férjével, a szintén színész Péterrel fantasztikus otthont alkotott. Kerüljetek beljebb!

a bejárat
a konyhából szépen átláthatóak a lakás terei
      Amikor becsukjuk magunk mögött az ajtót, meleg, otthonos, megnyugtató világba érkezünk, amelynek néhány gyönyörű, régi bútordarab határozott jelenléte ad karaktert. A házigazdák nagy becsben tartják az egykori kővágóörsi házból származó csodaszép tálalót és fésülködőasztalt.

a tálalószekrényre első találkozásunk óta nem találok szavakat
      Sőt, mondhatjuk, hogy a "gombhoz a kabátot" esete forgott fenn: a lakás egész berendezését és atmoszféráját a családi bútordarabok inspirálták. 

nőies sarok a hálószobában
     A provence-i  stílus és a balaton-felvidéki házak parasztbútorai iránt érzett szenvedély a lakásvásárlást is meghatározta: csak régi építésű ház jöhetett szóba, és az is döntő szempont volt, hogy a nyílászárókat vissza lehessen maratni a nyers fáig. Ez ugyan másfél hónappal megnyújtotta a felújítást, de mi ez ahhoz képest, hogy a fiatalok ötven-hatvan lakást néztek meg, mire megtalálták az igazit...

a háló ajtaja a nappaliból nézve

a háló látványa a fürdőből
    "Petivel azért vagyunk jó páros, mert mániákusak vagyunk" - meséli Edina mosolyogva. A mosdó alatti szekrény története is ezt támasztja alá; sokat kellett ugyan utánajárni, de nem kétséges, hogy megérte!

nagyon merész, de nagyon szép párosítás



a fürdő tolóajtaján át a hálószobába látunk be
a behúzott tolóajtó; természetesen natúr kerettel

fényár, idill

     A konyha a country stílust kedvelők álma: "jó érzés, hogy ma is ezeket a porcelánfogantyúkat választanám" - mondja Edina. A kék, apró virágokkal díszített függöny és a lámpa más-más helyről származik ugyan, de olyan hatást keltenek, mintha mindig is itt lettek volna.



     A tűzhely esete szépen mutatja, hogy mit jelent ebben a lakásban a "megalkuvás nélkül" - az ifjú pár  néhány éve, egy forró nyáron költözött be, de csak karácsonyra lett sütőjük. Így történhetett, hogy egy őszi délutánon átfagyott kezekkel vettek egy szép darab sütőtököt a zöldségesnél, mondván, majd otthon jól fog esni... és otthon szembesültek a sütő helyével.... :-) de ha egyszer rusztikus tűzhelyre vágytak, kivárták, amíg olyan is lett!
     Elcsodálkozom a fali- és padlócsempék minőségén, a feltűnően precíz burkoláson: "ez a lakás azért ilyen, mert mindkettőnk >>szeme<< benne van" - válaszolja a házigazda. Látszik, hogy az átjárót ívét is komoly odafigyeléssel csiszolták szépre.
Petiék kislánya még Edina pocakjában volt, amikor tündéri, franciás hangulatú gyerekszobát kapott saját franciaerkéllyel, kis fehér paddal, csíkos tapétával. Az apró szoba azóta is ügyesen alakul - a bölcsődés lányka pedig nagyon szereti.


Lili csíkos tapétával kijelölt alkotósarka a nappaliban
    A családtagok és ismerősök - egy kivétellel - eleinte nem értették, hogy miért pont ezt az akkoriban igencsak lelakott ingatlant választotta az ifjú pár; "ugyan, mit lehet ebből kihozni!" - hangzott a bírálat. Az idő viszont Edinát és Pétert igazolta: a családtagok, barátok gyakran  - és hosszan - vendégeskednek itt (nekem sem akaródzott elindulni egyik látogatásomkor sem...). Az egyik karácsonyi összejövetelen egy baráti pár is erősen a lakás hatása alá került. A lány sírt ("miért nem lehet nekem ilyen lakásom"), a fiú berúgott...

az étkező a nappaliból nézve
     A nappali tér pontosan olyan, amilyennek lennie kell: nyugodt, kényelmes, stílusos, ugyanakkor egyedi. A festményeket ide készítette Péter édesapja, Horkay István festőművész. Nem csoda, hogy a család imád utazás után megérkezni. Hazajönni. Hazaérni.


     És akkor jöjjön a meglepetés: a lakás ebben a pillanatban már nem egészen így fest... Éppen újjászületik, átalakítják. Ti, a Country Komfort olvasói láthattátok utoljára a nagy változás előtt, hiszen ikerfiúk érkezését várja a család! A fiatal szülők a rájuk jellemző ötletességgel és maximalizmussal oldják meg ezt a feladatot is. 

Kiscsaládból nagycsalád lesz. 

Nagyon jó lakásból pedig még jobb. 

Hogy hogyan? 

Remélem, nemsokára erről is beszámolhatok...





Megjegyzések

  1. Én is a hatása alá kerültem. Annyira, hogy nekünk is tervben van az átalakitás, pár ötletet már is elloptam innen.:)

    VálaszTörlés
  2. A lakás stílusa az enyém is.Igazi otthon! Nagyon tetszik az,hogy a fotózás kedvéért nem pakoltak el mindent, nem lett élettelen a lakás.Úgy látható,ahogy benne élnek. Nem bírom a lakberendezési újságokban a "kirakatszerű" bemutatást....
    Köszönöm,hogy láthattam!

    VálaszTörlés
  3. kovtama!
    De jó! Majd mesélj!

    Mammka: igen, egy élettel teli lakás! Nagyon örülök, hogy tetszik!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má