Ugrás a fő tartalomra

Egy mökkit kérek. Igen, szaunával

     Azon a bizonyos napon nemcsak az Élő népművészet című kiállítást tekintettük meg a Néprajzi Múzeumban, hanem egy másikat is. Azon a bizonyos napon gyermekem "nem akaroook! nem veszeem fel! nem húúúzom feeel!" hozzáállással indult el, majd este "ugye, megyünk még népmúzeumba?" kérdéssel hajtotta álomra fejét. Nos, ezt a látványos változást a finnekről szóló kiállítással értük el. Konkrétabban: a gyerekeknek szóló pecsétgyűjtéssel, ami a finn kiállítás minden termében lehetséges.

 

     Kumisaapas, kumisaapas... Gyors kérdés: mi is az a finn-magyar nyelvokonság? Kérem a magyar szakosokat, csendesen olvassanak tovább, miközben felidézik, hogy hányast kaptak annak idején A magyar nyelv finnugor alapjai c. tárgyból (a kurzuskínálatban: FUG 1, FUG 2, FUG 3)... A többiek próbálják elhelyezni nyelvünket a fa ágai között:

 

    Hát, a magyar nyelv az ugor ág visszahajlásánál található - öö, a fényképről lemaradt, ott, alul. Legközelebbi rokonai a vogulok és az osztjákok.
     Ha leróttuk a nyelvészet kötelező köreit, mehetünk tovább. Izgalmas, olykor merész, ugyanakkor logikus párosítások adják a különböző termek tematikáját: Erdőből a városba, A Kalevalától a finn metálzenéig, A gumicsizmától a Nokiáig, A hótalptól az autóversenyzésig, A finn népviselettől a Marimekkóig, A kéregedénytől a finn designig.
tök jó gyerekbögrék

     A finn hétvégi házról, a mökkiről is szó esik. Engem egy mökki teljesen boldoggá tudna tenni.


      A Marimekko mintájára nekünk, magyaroknak is kellene egy népviseletből kiinduló, világhíres kollekció. Nagyon tuti lenne.


Á-nak, mert tudom, hogy tetszik majd neki
     Addig is, amíg lesz ilyen minőségű ruhaiparunk, ajánlom a kiállítást: aki megnézi, feltétlenül válasszon magának a múzeumi tárlókból kedvenc gumicsizmát! Lesz miből...


(M)ilyenek a finnek? - Finnország magyar szemmel
Néprajzi Múzeum
2009. június 27. - 2011. május 1. 




Megjegyzések

  1. Hello! Tudod meddig van még nyitva? Most nekem is úgy lett kedvem megnézni ezt is meg a másikat is, kár, hogy múltkor lemaradtam.:(

    VálaszTörlés
  2. Helló,

    2011. május 1-ig. Vagy mondjuk, ápr. 30-ig. Úgyhogy nem maradtál le. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p