Ugrás a fő tartalomra

Egy mökkit kérek. Igen, szaunával

     Azon a bizonyos napon nemcsak az Élő népművészet című kiállítást tekintettük meg a Néprajzi Múzeumban, hanem egy másikat is. Azon a bizonyos napon gyermekem "nem akaroook! nem veszeem fel! nem húúúzom feeel!" hozzáállással indult el, majd este "ugye, megyünk még népmúzeumba?" kérdéssel hajtotta álomra fejét. Nos, ezt a látványos változást a finnekről szóló kiállítással értük el. Konkrétabban: a gyerekeknek szóló pecsétgyűjtéssel, ami a finn kiállítás minden termében lehetséges.

 

     Kumisaapas, kumisaapas... Gyors kérdés: mi is az a finn-magyar nyelvokonság? Kérem a magyar szakosokat, csendesen olvassanak tovább, miközben felidézik, hogy hányast kaptak annak idején A magyar nyelv finnugor alapjai c. tárgyból (a kurzuskínálatban: FUG 1, FUG 2, FUG 3)... A többiek próbálják elhelyezni nyelvünket a fa ágai között:

 

    Hát, a magyar nyelv az ugor ág visszahajlásánál található - öö, a fényképről lemaradt, ott, alul. Legközelebbi rokonai a vogulok és az osztjákok.
     Ha leróttuk a nyelvészet kötelező köreit, mehetünk tovább. Izgalmas, olykor merész, ugyanakkor logikus párosítások adják a különböző termek tematikáját: Erdőből a városba, A Kalevalától a finn metálzenéig, A gumicsizmától a Nokiáig, A hótalptól az autóversenyzésig, A finn népviselettől a Marimekkóig, A kéregedénytől a finn designig.
tök jó gyerekbögrék

     A finn hétvégi házról, a mökkiről is szó esik. Engem egy mökki teljesen boldoggá tudna tenni.


      A Marimekko mintájára nekünk, magyaroknak is kellene egy népviseletből kiinduló, világhíres kollekció. Nagyon tuti lenne.


Á-nak, mert tudom, hogy tetszik majd neki
     Addig is, amíg lesz ilyen minőségű ruhaiparunk, ajánlom a kiállítást: aki megnézi, feltétlenül válasszon magának a múzeumi tárlókból kedvenc gumicsizmát! Lesz miből...


(M)ilyenek a finnek? - Finnország magyar szemmel
Néprajzi Múzeum
2009. június 27. - 2011. május 1. 




Megjegyzések

  1. Hello! Tudod meddig van még nyitva? Most nekem is úgy lett kedvem megnézni ezt is meg a másikat is, kár, hogy múltkor lemaradtam.:(

    VálaszTörlés
  2. Helló,

    2011. május 1-ig. Vagy mondjuk, ápr. 30-ig. Úgyhogy nem maradtál le. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…