Ugrás a fő tartalomra

Egy mökkit kérek. Igen, szaunával

     Azon a bizonyos napon nemcsak az Élő népművészet című kiállítást tekintettük meg a Néprajzi Múzeumban, hanem egy másikat is. Azon a bizonyos napon gyermekem "nem akaroook! nem veszeem fel! nem húúúzom feeel!" hozzáállással indult el, majd este "ugye, megyünk még népmúzeumba?" kérdéssel hajtotta álomra fejét. Nos, ezt a látványos változást a finnekről szóló kiállítással értük el. Konkrétabban: a gyerekeknek szóló pecsétgyűjtéssel, ami a finn kiállítás minden termében lehetséges.

 

     Kumisaapas, kumisaapas... Gyors kérdés: mi is az a finn-magyar nyelvokonság? Kérem a magyar szakosokat, csendesen olvassanak tovább, miközben felidézik, hogy hányast kaptak annak idején A magyar nyelv finnugor alapjai c. tárgyból (a kurzuskínálatban: FUG 1, FUG 2, FUG 3)... A többiek próbálják elhelyezni nyelvünket a fa ágai között:

 

    Hát, a magyar nyelv az ugor ág visszahajlásánál található - öö, a fényképről lemaradt, ott, alul. Legközelebbi rokonai a vogulok és az osztjákok.
     Ha leróttuk a nyelvészet kötelező köreit, mehetünk tovább. Izgalmas, olykor merész, ugyanakkor logikus párosítások adják a különböző termek tematikáját: Erdőből a városba, A Kalevalától a finn metálzenéig, A gumicsizmától a Nokiáig, A hótalptól az autóversenyzésig, A finn népviselettől a Marimekkóig, A kéregedénytől a finn designig.
tök jó gyerekbögrék

     A finn hétvégi házról, a mökkiről is szó esik. Engem egy mökki teljesen boldoggá tudna tenni.


      A Marimekko mintájára nekünk, magyaroknak is kellene egy népviseletből kiinduló, világhíres kollekció. Nagyon tuti lenne.


Á-nak, mert tudom, hogy tetszik majd neki
     Addig is, amíg lesz ilyen minőségű ruhaiparunk, ajánlom a kiállítást: aki megnézi, feltétlenül válasszon magának a múzeumi tárlókból kedvenc gumicsizmát! Lesz miből...


(M)ilyenek a finnek? - Finnország magyar szemmel
Néprajzi Múzeum
2009. június 27. - 2011. május 1. 




Megjegyzések

  1. Hello! Tudod meddig van még nyitva? Most nekem is úgy lett kedvem megnézni ezt is meg a másikat is, kár, hogy múltkor lemaradtam.:(

    VálaszTörlés
  2. Helló,

    2011. május 1-ig. Vagy mondjuk, ápr. 30-ig. Úgyhogy nem maradtál le. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Hidegburkolat: a győztesek I.

Vettem a bátorságot: a házban egyik este a telefon kijelzőjén látható kép alapján választottam ki a fürdőkbe kerülő padlólapok közül a két befutót úgy, hogy nem láttam őket bemutatóteremben. Merész, majdhogynem vakmerő módszer, ugye? 

Csak saját felelősségre szabad ilyet csinálni! 
Nem nagyon okos dolog akkora horderejű döntést, mint amilyen az éveken át nézendő hidegburkolatok kiválasztása, online meghozni, de az a helyzet, hogy az előző burkolatos bejegyzésekben (1. rész & 2. rész) taglalt, bemutatótermekben gyűjtött inspirációkat így absztraháltam (vagy mi), a rendelési idők miatt ki akartam mondani az utolsó szót és hát, állati jó szemem van. Nem bántam meg a választásaim, sőt. 
Tudtam, hogy szofisztikált, időtálló, nem vibráló, nem túlzottan markáns vagy túl divatos mintájú, alapszínüket tekintve mindenképpen világos lapokat akarok (a fő fürdőszoba eléggé sötét), ha lehet, kis csavarral, mert a visszafogottan vízparti stílusú nyaralóba ez belefér. Így lett egy pici poén is, és…

Saját kútfő (1. rész)

Megvettük a házat másfél évvel ezelőtt, és annyira naivan bólintottunk egy csomó hiányosságára, hogy ma már csak mosolyogni tudok rajta. Derékmagasságig vizesedik a fal? Semmi gond, majd ezzel kezdjük! Lóg a nyári konyha ajtaja a zsanérról? Hát, igen, érthető, nem mai csirke már. Nincs teteje a kútnak? Persze, azt sem fogjuk így hagyni. 

Hogy is hagynánk így.
Ez a csillogó szemű, felújításra kiéhezett, elhamarkodottan sokat vállaló hozzáállásom - a korlátozott anyagi lehetőségekkel párosítva - azóta sok fejtörést okozott saját magamnak, de szerencsére, a kút még a könnyebben teljesíthető feladatok közé tartozott. És már nagyon bökte a szemem a téglákkal lenyomott, ferdén odacseszett ráhelyezett paladarab is.
"Csak" anyag kellett hozzá - és ember. 
Mondom, naïveté...
Volt terv a fejemben, le is rajzoltam filccel, khm, perspektivikusan, egy darab papírra, aztán finomítottam rajta, győzködtem a kiszemelt embert, hogy menni fog ez neki, a gyerekeket pedig minden sétánál figyelmez…