Ugrás a fő tartalomra

Kicsi, de kell: 101 Konyha

Szerző:
- Van üzenete a futár számára?
- Igen, van. Tudna korán jönni? Köszönöm. :)

***

     És J., a futár itt is volt nem sokkal reggel 9 óra után. Meghozta a könyvet, ezáltal pedig apropót adott arra, hogy a ma délelőttre tervezett, vonzóbbnál vonzóbb háztartási munkáim közepette egy kicsit megpihenjek.
     Régóta ismerem ezt a könyvet, és szeretem a fejezetbeosztását. Kortárs, klasszikus, shaker, retro, rusztikus, költségkímélő - ezek a britek szerint a fő konyhatrendek. Nálunk ugyan egészen máshogy festenének a legelterjedtebb irányzatok (fenyő-, laminált bútorlap-, IKEA-, parasztbútorral berendezett, klasszikus, épített, talán retro...), ez a kis könyv mégis rengeteg ötletet adhat a magyarországi konyhaberendezéshez is. És hát, a BBC Good Homes-nak szemmel láthatóan van anyaga. Nem is akármilyen.

    
       A cím a 101 ("one-oh-one") angol kifejezésre is utal, ezáltal azt sugallja, hogy ebben a könyvben minden benne van, ami a jó konyha alapjaihoz szükséges. És tényleg. Sok szó esik burkolatokról, anyag- és színválasztásról, munkafelületekről és - ami a legfontosabb - az összhatásról. Nincsenek viszont benne technikai tudnivalók (azokat - amennyiben nem professzionális célokra tervezünk konyhát - egy IKEA-katalógusból nagyszerűen lehet pótolni).
        A könyv persze nagyon angol. Bennünket kevésbé érint például az a dilemma, hogy maradt a régi lakásból egy-két shaker stílusú konyha-elem, mit is csináljunk vele... Az egyik kedvencem a 136. oldalon látható rusztikusan kopott konyha. Látom magam, ahogyan a böhöm nagy, kényelmes zöld konyhaszigetnél előkészítem az ételt, körülöttem gyerekek szaladgálnak, kávézgatok és imádom a konyhámat. Angolos és nagyon jó az elmaradhatatlan "Bread" feliratú kenyértartó, ilyet is kérnék. 
        Van itt, persze, néhány olyan világoskék retró konyha, amelyikből sikítva menekülnék, de például a költségkímélő konyhák között bújik meg az egyik legjobb felújítós ötlet, amit valaha olvastam: nevezetesen, hogy krémszínű festékkel egyneműsíthetőek a régi konyhabútor különböző elemei, és ugyan így nem a miénk lesz a világ legérdekesebb konyhája, mert ezzel a megoldással kicsit "biztosra megyünk", mégis kiegyensúlyozott és ízléses végeredményt kapunk. És, ha mondjuk Kicsi Háztól megtanulunk antikolni, akkor kifejezetten trendi shabby chic konyhánk lehet. Ha nem lennék végtelenül lusta ahhoz, hogy egymagam fessek át egy egész konyhabútort nem félnék a festés-csiszolás okozta kosztól, már régen nekiálltam volna.  
***
Hogy miért kellett még egy példány ebből a könyvből? Mert ki fogjuk sorsolni.

Ha szeretnéd megnyerni, vegyél részt a játékban, amely 2011. február 13-án éjfélig tart!





Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk