Ugrás a fő tartalomra

Kicsi, de kell: 101 Konyha

- Van üzenete a futár számára?
- Igen, van. Tudna korán jönni? Köszönöm. :)

***

     És J., a futár itt is volt nem sokkal reggel 9 óra után. Meghozta a könyvet, ezáltal pedig apropót adott arra, hogy a ma délelőttre tervezett, vonzóbbnál vonzóbb háztartási munkáim közepette egy kicsit megpihenjek.
     Régóta ismerem ezt a könyvet, és szeretem a fejezetbeosztását. Kortárs, klasszikus, shaker, retro, rusztikus, költségkímélő - ezek a britek szerint a fő konyhatrendek. Nálunk ugyan egészen máshogy festenének a legelterjedtebb irányzatok (fenyő-, laminált bútorlap-, IKEA-, parasztbútorral berendezett, klasszikus, épített, talán retro...), ez a kis könyv mégis rengeteg ötletet adhat a magyarországi konyhaberendezéshez is. És hát, a BBC Good Homes-nak szemmel láthatóan van anyaga. Nem is akármilyen.

    
       A cím a 101 ("one-oh-one") angol kifejezésre is utal, ezáltal azt sugallja, hogy ebben a könyvben minden benne van, ami a jó konyha alapjaihoz szükséges. És tényleg. Sok szó esik burkolatokról, anyag- és színválasztásról, munkafelületekről és - ami a legfontosabb - az összhatásról. Nincsenek viszont benne technikai tudnivalók (azokat - amennyiben nem professzionális célokra tervezünk konyhát - egy IKEA-katalógusból nagyszerűen lehet pótolni).
        A könyv persze nagyon angol. Bennünket kevésbé érint például az a dilemma, hogy maradt a régi lakásból egy-két shaker stílusú konyha-elem, mit is csináljunk vele... Az egyik kedvencem a 136. oldalon látható rusztikusan kopott konyha. Látom magam, ahogyan a böhöm nagy, kényelmes zöld konyhaszigetnél előkészítem az ételt, körülöttem gyerekek szaladgálnak, kávézgatok és imádom a konyhámat. Angolos és nagyon jó az elmaradhatatlan "Bread" feliratú kenyértartó, ilyet is kérnék. 
        Van itt, persze, néhány olyan világoskék retró konyha, amelyikből sikítva menekülnék, de például a költségkímélő konyhák között bújik meg az egyik legjobb felújítós ötlet, amit valaha olvastam: nevezetesen, hogy krémszínű festékkel egyneműsíthetőek a régi konyhabútor különböző elemei, és ugyan így nem a miénk lesz a világ legérdekesebb konyhája, mert ezzel a megoldással kicsit "biztosra megyünk", mégis kiegyensúlyozott és ízléses végeredményt kapunk. És, ha mondjuk Kicsi Háztól megtanulunk antikolni, akkor kifejezetten trendi shabby chic konyhánk lehet. Ha nem lennék végtelenül lusta ahhoz, hogy egymagam fessek át egy egész konyhabútort nem félnék a festés-csiszolás okozta kosztól, már régen nekiálltam volna.  
***
Hogy miért kellett még egy példány ebből a könyvből? Mert ki fogjuk sorsolni.

Ha szeretnéd megnyerni, vegyél részt a játékban, amely 2011. február 13-án éjfélig tart!





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…