2011. február 12., szombat

Veranda januárban: mint a forró kása

Kerülgettem, kerülgettem, sehogy sem akaródzott ismét kritizálni a magyar magazinpiac egyetlen kizárólag vidéki házakat bemutató lapját. Aztán meggondoltam magam. Itt a február, mire várok?


Sajnos ma nem tudok összefüggő mondatokat alkotni.
És már úgyis késő. Pásszé.
Dadaista szöveg következik.
***
Nem jó a címlap. Mert a címlapon szereplő ház csak illusztráció (you know, "archív") Az új country stílus című egyébként hasznos és jó cikkhez. Tehát ezért a házért ne vegyük meg a lapot.

Kiknek íródott ez a lap?
Azoknak, akik vidéki házra vágynak és azoknak, akiknek van vidéki házuk.

Női magazin ez vagy lakberendezési magazin. Én az utóbbit preferálnám; pechem van.
A színésznős sorozatot például nem szeretem, de ez önmagában még nem adna okot a fanyalgásra.

Az mondjuk jó, hogy Hungarian Provence írhatott az olasz kisvárosról, kedves cikk lett.

Tetszett még - bár aprók és sötétek a beltéri fényképek - a Pécsely felett, Barnag alatt című írás.

De engem érdekelt volna az Olvasónk romantikus otthona kissé bővebben is. Ezt a rovatot is tipikusan hiányérzettel nézi végig az ember.

Megszámoltam, hogy hány oldalon nem található közvetlen hirdetés. Nem sok ilyen van. Idegesítő.

Ha rászabadítottak volna egy profi fotóst a Korhűen a Szigetközben című riportban (és reklámban) látható házra, csodás anyagot lehetett volna belőle csinálni. Azt a házat ellenállhatatlanná lehetett volna tenni.
És a 12. oldalon a következő ház nappalijának fotóját komolyan gondolták? A szög pocsék, és pont ott fénylik meg sötétlik, ahol nem kellene fénylenie meg sötétlenie.

Tudom már: néha olyan érzésem van, mintha ingatlanhirdetéseket olvasnék. És szállodakatalógust. Pénzért.

Pedig a Verandában igazán sok anyag és rengeteg munka van. De milyen minőségű ez a szöveg? 
Félreértés ne essék. Nem intertextuális utalásokkal tűzdelt intellektuális esszéket várok. Csak szakszöveget. Újságírást. A bemutatott otthonok professzionális fényképezését.
És nem és nem.

7 megjegyzés:

  1. ...amíg se a fotóst, se a szerzőt nem fizetik meg egy lapnál, nem is várható színvonal. Ingyen munka ritkán jó, illetve csak egy darabig. Kár a VERANDÁÉRT, sok a beletett energia és kategóriájában húzó lap lehetne, ha akarna, s áldozna rá.

    VálaszTörlés
  2. Én ezért szoktam le az Otthon és Szép Lak újságokról is. Pedig hegyekben álltak itthon. Felejtősek, semmi eredeti ötlet. Reklám nem is lenne rossz ötlet, mert az kell az építkezőknek, de inkább egy külön fejezetben. Nézegettem ezt a Verandát is régebben, de visszatettem a polcra. Drágák nagyon, helyette meg ott az internet, szebbnél szebb fotókkal és cikkekkel. Ezzel azért nehéz versenyezni.

    VálaszTörlés
  3. Kinga: ...se a képszerkesztőt... pedig számos a hirdető is - nyilván kiadói kompetencia lenne a megfelelő gárda kiválasztása és kifizetése. Néha elképzelek a Verandában egy jó kis Balaton-felvidéki Vizitkártyát - hú, de jó lenne.

    Ramimami: hasonló a helyzet nálam is magazinfronton, bár minden új lap kinyitásakor megvan még a bizsergető érzés, hogy hátha, majd most... és aztán többnyire nem. De hát a shabby chic például annyira menő ma, erre igazán lehetne alapozni! Ahogy az Otthon februári száma is tette (bár az a külföldi példa nekem picit túl plüssmackós meg modorosan antikolt).

    VálaszTörlés
  4. Hasonlóan jártam a mostani Otthon és Kert című magazinnal. Csalódás.

    VálaszTörlés
  5. Heni!
    Sajnos, legtöbbször én is így érzek. Azonnal szólj, ha látsz valami jót. ;-)

    VálaszTörlés
  6. Most olvastalak. A Veranda szinte hirdetés, alig van pár bemutatott lakás, az is széttört szerintem. Már a bemutatása, nekem az úgy nem tetszik. Sajnálom, mert ahogy írtad a régi házak iránt érdeklődőknak jó lapja lehetne. Polgári vagy paraszházaknak, vagy mindkettőnek? Lehetne. Megveszem, mert várom mindig a csodát, aztán csalódok. Kérdés már csak az: meddig vagyok hajlandó még csodát várni?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én leszokóban voltam, aztán pedig jól le is szoktam. bármikor vissza fogok szokni, ha érdemes magazint fedezek fel!

      Törlés