Ugrás a fő tartalomra

Veranda januárban: mint a forró kása

Kerülgettem, kerülgettem, sehogy sem akaródzott ismét kritizálni a magyar magazinpiac egyetlen kizárólag vidéki házakat bemutató lapját. Aztán meggondoltam magam. Itt a február, mire várok?


Sajnos ma nem tudok összefüggő mondatokat alkotni.
És már úgyis késő. Pásszé.
Dadaista szöveg következik.
***
Nem jó a címlap. Mert a címlapon szereplő ház csak illusztráció (you know, "archív") Az új country stílus című egyébként hasznos és jó cikkhez. Tehát ezért a házért ne vegyük meg a lapot.

Kiknek íródott ez a lap?
Azoknak, akik vidéki házra vágynak és azoknak, akiknek van vidéki házuk.

Női magazin ez vagy lakberendezési magazin. Én az utóbbit preferálnám; pechem van.
A színésznős sorozatot például nem szeretem, de ez önmagában még nem adna okot a fanyalgásra.

Az mondjuk jó, hogy Hungarian Provence írhatott az olasz kisvárosról, kedves cikk lett.

Tetszett még - bár aprók és sötétek a beltéri fényképek - a Pécsely felett, Barnag alatt című írás.

De engem érdekelt volna az Olvasónk romantikus otthona kissé bővebben is. Ezt a rovatot is tipikusan hiányérzettel nézi végig az ember.

Megszámoltam, hogy hány oldalon nem található közvetlen hirdetés. Nem sok ilyen van. Idegesítő.

Ha rászabadítottak volna egy profi fotóst a Korhűen a Szigetközben című riportban (és reklámban) látható házra, csodás anyagot lehetett volna belőle csinálni. Azt a házat ellenállhatatlanná lehetett volna tenni.
És a 12. oldalon a következő ház nappalijának fotóját komolyan gondolták? A szög pocsék, és pont ott fénylik meg sötétlik, ahol nem kellene fénylenie meg sötétlenie.

Tudom már: néha olyan érzésem van, mintha ingatlanhirdetéseket olvasnék. És szállodakatalógust. Pénzért.

Pedig a Verandában igazán sok anyag és rengeteg munka van. De milyen minőségű ez a szöveg? 
Félreértés ne essék. Nem intertextuális utalásokkal tűzdelt intellektuális esszéket várok. Csak szakszöveget. Újságírást. A bemutatott otthonok professzionális fényképezését.
És nem és nem.




Megjegyzések

  1. ...amíg se a fotóst, se a szerzőt nem fizetik meg egy lapnál, nem is várható színvonal. Ingyen munka ritkán jó, illetve csak egy darabig. Kár a VERANDÁÉRT, sok a beletett energia és kategóriájában húzó lap lehetne, ha akarna, s áldozna rá.

    VálaszTörlés
  2. Én ezért szoktam le az Otthon és Szép Lak újságokról is. Pedig hegyekben álltak itthon. Felejtősek, semmi eredeti ötlet. Reklám nem is lenne rossz ötlet, mert az kell az építkezőknek, de inkább egy külön fejezetben. Nézegettem ezt a Verandát is régebben, de visszatettem a polcra. Drágák nagyon, helyette meg ott az internet, szebbnél szebb fotókkal és cikkekkel. Ezzel azért nehéz versenyezni.

    VálaszTörlés
  3. Kinga: ...se a képszerkesztőt... pedig számos a hirdető is - nyilván kiadói kompetencia lenne a megfelelő gárda kiválasztása és kifizetése. Néha elképzelek a Verandában egy jó kis Balaton-felvidéki Vizitkártyát - hú, de jó lenne.

    Ramimami: hasonló a helyzet nálam is magazinfronton, bár minden új lap kinyitásakor megvan még a bizsergető érzés, hogy hátha, majd most... és aztán többnyire nem. De hát a shabby chic például annyira menő ma, erre igazán lehetne alapozni! Ahogy az Otthon februári száma is tette (bár az a külföldi példa nekem picit túl plüssmackós meg modorosan antikolt).

    VálaszTörlés
  4. Hasonlóan jártam a mostani Otthon és Kert című magazinnal. Csalódás.

    VálaszTörlés
  5. Heni!
    Sajnos, legtöbbször én is így érzek. Azonnal szólj, ha látsz valami jót. ;-)

    VálaszTörlés
  6. Most olvastalak. A Veranda szinte hirdetés, alig van pár bemutatott lakás, az is széttört szerintem. Már a bemutatása, nekem az úgy nem tetszik. Sajnálom, mert ahogy írtad a régi házak iránt érdeklődőknak jó lapja lehetne. Polgári vagy paraszházaknak, vagy mindkettőnek? Lehetne. Megveszem, mert várom mindig a csodát, aztán csalódok. Kérdés már csak az: meddig vagyok hajlandó még csodát várni?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én leszokóban voltam, aztán pedig jól le is szoktam. bármikor vissza fogok szokni, ha érdemes magazint fedezek fel!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l