Ugrás a fő tartalomra

Újrahasznosítás à la Nigella

Szerző:
avagy tavaszváró bejegyzés!     

      Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok kézműveskedő alkat. Ami másoknak idegnyugtató felhőjáték: üvegfestés, ablakmatrica, dekupázsolás, az nekem idegőrlő, lomtermelő foglalatosság, amin, ha egyszer rákényszerítenek, szeretek minél hamarabb túlesni. Gipszöntés, karácsonyfadísz-készítés, dekopírfűrészelés otthon, ne is mondd.
      Talán ezért vagyok kiéhezve minden olyan dekorációs ötletre, amely nulla kézügyességet igényel, és semennyi szétgurulós-ragacsos-csillámos cuccot nem kell venni hozzá a hobbiboltban.
      Az alábbi videón ismét Nigella dekorálja otthonát. Persze, előbb ott az obligát kajavásárlás, pici flört a minimum húsz évvel fiatalabb péksráccal, illetve az elmerengés: melyik fémdobozban milyen ennivaló volt...


     A tennivalónk egyszerű: ha bármilyen formásabb befőttes üveg vagy szebb címkéjű konzervdoboz kerül a kezünkbe, tegyük el, és egy vendégség alkalmával töltsük meg vízzel és különféle - lehetőleg egyforma színű - virágokkal. Lehet még vázába tenni néhány baguette-et is, hogy fokozzuk a lazaságot. Én megvettem az ötletet. Ma annyira szép idő van, hogy szívesen borítanám virágba a lakást. Lehet, hogy meg is teszem.




Címkék:

Megjegyzések

  1. Tanó Móni2011. február 8. 13:17

    Nagyon eredeti, egyszerű és nagyszerű:))

    VálaszTörlés
  2. country komfort2011. február 8. 14:40

    Móni: igen, és bárki megvalósíthatja. :)

    VálaszTörlés
  3. Névtelen2011. augusztus 17. 21:44

    Nigella alapból is a kedvencem,megvan szinte az összes főzős műsora nekem,emlékszem erre a részre,és a karácsonyi lakásdekorációjára is!Ííííímádom!

    VálaszTörlés
  4. Névtelen2011. augusztus 17. 21:45

    ....bocsi,Évi voltam :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
33 megjegyzés
További információk

Cementlap a linóleum alatt II.

Szerző:
Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy
4 megjegyzés
További információk

Javítások és cserék

Szerző:
Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l
2 megjegyzés
További információk