Ugrás a fő tartalomra

Újrahasznosítás à la Nigella

avagy tavaszváró bejegyzés!     

      Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok kézműveskedő alkat. Ami másoknak idegnyugtató felhőjáték: üvegfestés, ablakmatrica, dekupázsolás, az nekem idegőrlő, lomtermelő foglalatosság, amin, ha egyszer rákényszerítenek, szeretek minél hamarabb túlesni. Gipszöntés, karácsonyfadísz-készítés, dekopírfűrészelés otthon, ne is mondd.
      Talán ezért vagyok kiéhezve minden olyan dekorációs ötletre, amely nulla kézügyességet igényel, és semennyi szétgurulós-ragacsos-csillámos cuccot nem kell venni hozzá a hobbiboltban.
      Az alábbi videón ismét Nigella dekorálja otthonát. Persze, előbb ott az obligát kajavásárlás, pici flört a minimum húsz évvel fiatalabb péksráccal, illetve az elmerengés: melyik fémdobozban milyen ennivaló volt...


     A tennivalónk egyszerű: ha bármilyen formásabb befőttes üveg vagy szebb címkéjű konzervdoboz kerül a kezünkbe, tegyük el, és egy vendégség alkalmával töltsük meg vízzel és különféle - lehetőleg egyforma színű - virágokkal. Lehet még vázába tenni néhány baguette-et is, hogy fokozzuk a lazaságot. Én megvettem az ötletet. Ma annyira szép idő van, hogy szívesen borítanám virágba a lakást. Lehet, hogy meg is teszem.




Megjegyzések

  1. Nagyon eredeti, egyszerű és nagyszerű:))

    VálaszTörlés
  2. Móni: igen, és bárki megvalósíthatja. :)

    VálaszTörlés
  3. Nigella alapból is a kedvencem,megvan szinte az összes főzős műsora nekem,emlékszem erre a részre,és a karácsonyi lakásdekorációjára is!Ííííímádom!

    VálaszTörlés
  4. ....bocsi,Évi voltam :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…