Ugrás a fő tartalomra

Egy mökkit kérek. Igen, szaunával

     Azon a bizonyos napon nemcsak az Élő népművészet című kiállítást tekintettük meg a Néprajzi Múzeumban, hanem egy másikat is. Azon a bizonyos napon gyermekem "nem akaroook! nem veszeem fel! nem húúúzom feeel!" hozzáállással indult el, majd este "ugye, megyünk még népmúzeumba?" kérdéssel hajtotta álomra fejét. Nos, ezt a látványos változást a finnekről szóló kiállítással értük el. Konkrétabban: a gyerekeknek szóló pecsétgyűjtéssel, ami a finn kiállítás minden termében lehetséges.

 

     Kumisaapas, kumisaapas... Gyors kérdés: mi is az a finn-magyar nyelvokonság? Kérem a magyar szakosokat, csendesen olvassanak tovább, miközben felidézik, hogy hányast kaptak annak idején A magyar nyelv finnugor alapjai c. tárgyból (a kurzuskínálatban: FUG 1, FUG 2, FUG 3)... A többiek próbálják elhelyezni nyelvünket a fa ágai között:

 

    Hát, a magyar nyelv az ugor ág visszahajlásánál található - öö, a fényképről lemaradt, ott, alul. Legközelebbi rokonai a vogulok és az osztjákok.
     Ha leróttuk a nyelvészet kötelező köreit, mehetünk tovább. Izgalmas, olykor merész, ugyanakkor logikus párosítások adják a különböző termek tematikáját: Erdőből a városba, A Kalevalától a finn metálzenéig, A gumicsizmától a Nokiáig, A hótalptól az autóversenyzésig, A finn népviselettől a Marimekkóig, A kéregedénytől a finn designig.
tök jó gyerekbögrék

     A finn hétvégi házról, a mökkiről is szó esik. Engem egy mökki teljesen boldoggá tudna tenni.


      A Marimekko mintájára nekünk, magyaroknak is kellene egy népviseletből kiinduló, világhíres kollekció. Nagyon tuti lenne.


Á-nak, mert tudom, hogy tetszik majd neki
     Addig is, amíg lesz ilyen minőségű ruhaiparunk, ajánlom a kiállítást: aki megnézi, feltétlenül válasszon magának a múzeumi tárlókból kedvenc gumicsizmát! Lesz miből...


(M)ilyenek a finnek? - Finnország magyar szemmel
Néprajzi Múzeum
2009. június 27. - 2011. május 1. 




Megjegyzések

  1. Hello! Tudod meddig van még nyitva? Most nekem is úgy lett kedvem megnézni ezt is meg a másikat is, kár, hogy múltkor lemaradtam.:(

    VálaszTörlés
  2. Helló,

    2011. május 1-ig. Vagy mondjuk, ápr. 30-ig. Úgyhogy nem maradtál le. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má