Ahogy tényleg tetszik. De kezdjük az elején, múlt hét pénteken.
Én: Mit szólnátok, ha szombaton múzeumba mennénk?
Én: A Néprajziba. A bloghoz kell.
Család: ?!?***??!
köszönöm Sz-nek, hogy kölcsönadta a fényképezős telefonját;
köszönöm a biztonsági őrnek, hogy egyszer sem ugatott le szólt rám a telefonos fényképezésért
 |
| a verandára jöhet? |
Oké, lehet, hogy ellentmondást nem tűrő formában vetettem fel az ötletet, de mit tegyek: az Élő Népművészet című kiállítást azóta meg akartam nézni, hogy megnyílt, és most végre mindenki ráért, sőt a Magyar Kultúra Napján ingyen lehetett látogatni. És tényleg: akkor, ott maga volt a főnyeremény.
 |
| az első nyerő falikárpit |
Érdekel, hogy mit lehet kezdeni a népművészet reneszánszával. Miként lehet ízlésesen alkalmazni a népi iparosok alkotásait a mai lakóterekben. Mellébeszélés nélkül: hogy én tudnám-e szeretni, egyáltalán elképzelni azt, hogy együtt éljek ezzel a karakteres stílussal.
A Néprajzi Múzeum kiállítása adott néhány választ. Ebben a bejegyzésben csak röviden térek ki mindarra, ami tetszett és elgondolkodtatott,mert náthás vagyok és fáj a kezem a sok netezéstől később bővebben lesz róla szó. (Tanulom ezt a nagyon cool áthúzott írásmódot.)
A Néprajzi Múzeum kiállítása adott néhány választ. Ebben a bejegyzésben csak röviden térek ki mindarra, ami tetszett és elgondolkodtatott,
Az első terem még a történeti bevezetés tere - meg is ijedtem, hogy eluralkodik a poros, régimódi hangulat, és csak udvariasságból nem farolunk majd ki a kiállításról. Azután viszont a női és férfiszemek egyaránt megakadtak ezen a friss, modern együttesen:
 |
| különösen a szoknyát lehetne felvenni |
Onnantól nyert ügyünk volt. Egyre több újraértelmezett használati tárgy és ruhadarab következett. A gyerekek is tobzódhattak;
 |
| a hellokitty mintájára: hello oxen |
 |
| erdélyi kézi szőttes |
"A kiállítás egyik legfontosabb célja, hogy kiderüljön: a turistaközpontok, vásárok nagy részét napjainkban elöntő, többnyire igénytelen, nem kézműves munkával készült, >>népművészetként<< árult ajándéktárgyak mellett létezik hiteles, igényes és míves tárgykultúra is." - olvasható a múzeum honlapján. Ez biztos: mindegyik népi iparos láthatóan a szívét-lelkét beleadta a mestermunkákba.
Számos berendezett enteriőrt is megnézhettünk. Utólag, a fényképeket átnézve nem meglepő, hogy női szemmel inkább ez a világos, könnyedebb étkező tűnik telitalálatnak:
Egy sarokkal arrébb látható a maszkulin, sötétebb, markánsabb párja:
Népi tárgyak modern lakóterekben: kemény dió. Kiemelkedő, magazinban is fotózott példát eddig szinte kizárólag Catherine Dickens jómódú külföldieknek berendezett enteriőrjeiben láthattunk (ezekben a tulipános láda + eredeti Zsolnay-kályha + IKEA-konyha + shabby chic-hálószoba + 5 méteres belmagasság együtteséből alkot valami nagyon vonzót).
Bennem a kiállítás hatásra felébredt a remény. Ugyan hasonlóan koncentrált mennyiségben nem tudnám elképzelni - még parasztházban sem - ezeket a használati és dísztárgyakat, úgy érzem, hogy egy-egy jól eltalált, nívós darabbal a gyerekszobától a konyha berendezéséig kifejezhetjük a népi iparművészek iránt érzett tiszteletet és csodálatot - anélkül, hogy ez bárki számára bántó, túlzó vagy erőltetett lenne.
 |
| nem ez a nemezmedve? |
(A "férfi"-étkező fényképe a Néprajzi Múzeum honlapjáról származik. )
az a szoknya tényleg tetszik :) szerintem a tavaly őszi (?) kollekcióba innen koppintotta a P....d :)
VálaszTörlésigen, az etno vonal...!
VálaszTörlés