Ugrás a fő tartalomra

IKEA a tudatalattimban

  • nagy képkeret
  • dupla lepedő (piros??)
  • forgótálca
  • konyharuha (muffinos/sima)
  • family magazin!
  • gyerek ágyneműtartó
  • H. vmi apróság
  • áfonyalekvár
  • svéd keksz
  • rénszarvas-tészta
  • stb.
     Így néz ki az IKEA-listám a mai napon. Igen, a leghúzósabb tétel rajta a "stb.": a satöbbi az a cucc, amit nem tudok majd otthagyni. A satöbbi a gyengeség manifesztációja. A satöbbi fogja megdobni a végösszeget.

      
      Kedvenc kávésbögrémmel a kezemben nosztalgiázom. Az IKEA tizenéves korom óta számomra az etalon, ha lakberendezésről van szó. Pedig sok bosszúságot, csalódást éltem már át az áruház magyarországi húsz éve alatt, és mégis. A kupac tetején látható katalógussal kezdődött minden:

        
      A tegezéssel, a kimondhatatlan nevekkel, az "egy kávéra a vendégünk vagy"-gyal, a tőlünk akkor még teljesen idegen skandináv mentalitással, amely a lakberendezésben egyszerre jelentett laza és precíz hozzáállást. Teljesen lenyűgözött.      
      Az IKEA-katalógusok hatására az ideális lakás a képzeletemben egy ideig kizárólag modern fabútorokkal berendezett kecót takart, a "skandináv fenyőbútor" egyenlő volt a frissességgel, az igényességgel, az egységes stílussal. Később ez módosult. Érdekes módon ugyanakkor az IKEA fenn tudott maradni a piedesztálon. Tudom például, hogy az RS-bútorok nagy része tiszta fenyő, és mégis az IKEA kétes tartósságú székeit választanám az étkezőbe. Ezt ki tudja megmagyarázni? Dizájn és marketing, tudom, tudom.
     Anno álmaim netovábbja volt az IKEA lakberendezőjeként dolgozni.

 
      Nem biztos, hogy ott annyira álomszerű a dekoratőrök élete, de akkor ezt hittem. 
      Merthogy régebben a berendezett szobák jelentették az áruház varázsát - olyan inspirációt kaptunk, amely felért egy nyugati utazással. A berendezett szoba volt mindaz, ahogy mi nem éltünk. A komódok vonzására például máig emlékszem. Nekünk nem volt komódunk. Se antik, se skandináv. Szekrénysorunk volt. És tudom, hogy a férjem (blognyelv-jópofizás: a Zuram, ehh) teljes falat betöltő könyvespolca e miatt a hajdani szekrénysor miatt idegesít olykor végtelenül. A mozdíthatatlansága őrjítő.
     Ha már analízis, eléggé nyilvánvaló az is, hogy a volt cselédszobába, amelyet a lányom babaszobájává alakítottunk át, és amelyet a lányom hálás helyett következetesen csak öltözködésre használ, miért préseltem be két ikeás komódot is. (Uszkve 4,5 négyzetméterről van szó.)
     Nagyjából a 2000-es évek közepéig sugárzott az áruházi enteriőrökből az IKEA-filozófia - és tegyük hozzá, a jólét és az ízlés egyvelege. Ma kevésbé. Ha bejárom a berendezett mintalakásokat, már nem  érzem annyira sugározni. Népáruház lett, és a vevők finnyásabbja allergiás erre. Habár egy-két - természetesen countryba hajló - hálószoba és konyha még ma is igen ütős.
     

      Nagyon mély nyomokat hagyott bennem az ikeás gyerekjátékokban tetten érhető humor - és a gyerekközpontúság úgy általában. Már valószínűleg akkor eldőlt, hogy a gyerekemnek számos ikeás cucca lesz, amikor a 90-es évek végén először fogtam a kezembe mini-kuglófformát és sodrófát. Iszonyúan sajnálom, hogy a legjobb játékokat és méterárut - kivéve egy szenzációs textilt, ami nálunk csak a "libás anyag" néven fut, és gimnazistaként a zsebpénzemből vettem - nem tudtam évről-évre megvásárolni és eltenni a születendő porontynak. Hogy "legyen gyerekszobája" - mintha ezen múlna!
    Az a dekoratőr, aki ezt a plüssállat-étkezőt berendezte, valamit nagyon tud a gyerekekről. (A kép az IKEA-kiállításon készült.) Kevésbé szentimentálisan: nagyon jól fordítja le a látvány szintjére a kisgyerekes szülőket megcélzó marketinget. ("Mi jó fej szülők vagyunk, nálunk a gyerekek teljes jogú polgárok" stb. stb.) Nézzétek a vízilovat!



     Legutóbb hónapokig vártam arra, hogy újra kapható legyen a gyerekeknek való zöldségkészlet. És a múlt héten végre volt. És nagyon jó. A póréhagyma (vagy újhagyma, megoszlanak a vélemények) a kedvencem a készletből. Ja, nem mondtam még? A kedvenc reklámom is IKEA. Hát így megy ez, Mr. Freud.

 

(a képek forrása: 2., 4., 5., 6.
az 1. saját fotó; a 3.)




Megjegyzések

  1. arról a libás anyagról majd egy képet kéretik feltenni, ha még van belőle egy pici eldugva:)

    a satöbbit meg húzd ki a listádról! :)) én azt szoktam h sok satöbbit pakolok be menetközben, ami nagyon kell, meg ami csak kicsit...és aztán jó sokat kipakolok belőlük a pénztár előtt, amikor véggigondolom, hogy mi az, amit most mégis megveszek. ez csalás vagy ámítás? mindenesetre mindig büszke vagyok magamra, hogy csak ezt meg ezt vettem "pluszba" és mennyi mindent tettem vissza :D

    VálaszTörlés
  2. - libás anyag: vettem a kívánságot!
    - satöbbi: jó, megpróbálom. de a bűnös élvezetről nehéz lemondani :)

    VálaszTörlés
  3. A férjem azt szokta mondani, ha honvágyam van, én mindig az Ikeába megyek :)
    Szeretem az Ikeát, mert bár meg kell nézni, mit veszel, nagyon sok jó dolgot lehet kapni.
    A stb az én listámon is szerepelni szokott... és soha nem hagyom ki a leértékelt sarkot :)
    Ezt az oldalt ismered?
    http://www.facebook.com/IkeaHackers

    VálaszTörlés
  4. Alexandra: a Fynd-sarok néha nagyon király. Az IKEA-kiállításról származó madaras képet ott vettem 350 forintért (fehér keret, benne madaras anyag) - pedig micsoda múltja van!

    VálaszTörlés
  5. És kösz a tippet, most már rajongója is vagyok az IKEAHackers-nek!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p