Ugrás a fő tartalomra

Lakáskultúra: kéthavi adag

       Megvetted Lakáskultúra december-januári, összevont és akkurátusan becsomagolt számát? Jól van, nem kell dühöngeni. Én is.

    Tudjuk, hogy a január vacak hónap. Hideg van, az embereknek nincs pénzük, a szerkesztőknek nincs kedvük magazint szerkeszteni. Olyan kár, hogy ez mindig meg is látszik.
***
      Próbálom megfejteni, hogy a piac mely szegmensének szól a Lakáskultúra ünnepi, véletlenül sem dupla száma.

1. Azoknak feltétlenül, akik szeretik a trendi kislakásokat, hiszen kettő is található a lapban. Élőben biztosan szuper mind a kettő. A Vagányság, ízlés, elegancia címen bemutatott lakás egyik enteriőrje látható az alábbi képen. A személyes problémám mindössze annyi vele kapcsolatban, hogy a glamour szótól is rosszul vagyok (egyébként nagyrészt a Lakáskultúrának köszönhetően telítődtem.) Ocelotminta, szőrős szőnyeg, budoár-hangulat, áááááá.


2. Azoknak is, akik karácsony táján folyamatosan narancshéjat szárítanak a radiátoron. Vagy a gyerek osztálykirándulásra szánt polifoamjából izoláló pohárfület készítenek, yeah. (Kézműves antitálentumként, nem lekezelően mondom ezt. De akkor is: az ilyen ötleteknek a Praktikában van a helye.)

 

3. Azok számára azonban, akik a vidéki otthonokra buknak, nincsenek jó híreim. (Csak én gondolom úgy, hogy karácsony táján még azok is a havas tájban megbújó, kandallóval és fáskosárral felszerelt vidéki otthonokra buknak, akik az év többi hónapjában nem?) Döbbenetes: a lap lakásriportjai közül utoljára a Hollandok a Tisza mentén címen bemutatott ház okozott kellemes meglepetést, és az nem tegnap volt. Egy vigaszunk maradt tehát. A Vizitkártya-rovat, amelynek a képanyagát viszont érdemes lenne végre élvezhető méretűre növeszteni.

4. A túlontúl eklektikus, grandiózus otthonok bemutatása mire jó? Esetenként érdekes olyan házakat látni, amelyekhez közünk az életben nem lehet, de egy számban mindjárt kettő ilyenről olvasni inkább nyugtalanító.
a) Az "angolos kastély" nekem nem jött be. Túl van dizájnolva (Varró Zoltán!), a státuszszimbólum-érzékelő mutatója pedig kiakadt.


b) "Az ékszerdoboz" sem nyűgöz le. Iszonyúan vibrál mindenütt.


5. A 101 ötlet című, összeollózott kis füzet, a Hagyományőrzés Óperencián innen és túl című riport és a Hónap hangulata képviseli a karácsonyi enteriőröket. Nem tudom, hogy mindez elég-e. Az extravagáns és trendi lakóterek mellé ugyanis sikerült beválasztani egy kifejezetten régimódi, polgári lakást, sok giccsel. Így azok az olvasótömegek maradtak hoppon, akik az egyik véglettel sem tudnak azonosulni. Szűcs Eszter saját, formabontó karácsonyairól szóló bevezető cikke egyébként nagyon jól sikerült - paradox módon ez a kép nélküli szöveg a leghangulatosabb karácsonyi írás az egész lapban.


két trendi őz
 

egy kitschy angyal

***
Bárhogy is nézem, ezt a lapszámot csalódottan visszatettem volna a polcra - ha lett volna esélyem átlapozni.

Reszkess, becsomagolt januári Otthon!

(A képek a Lakáskultúra honlapjáról származnak.)



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l