Ugrás a fő tartalomra

Nigella receptjei karácsonyi enteriőrökre III.

Update: upsz. Elsőre nem azt a videót ágyazta be a blogger, amelyiket akartam. Bocsánat. Akkor most újra.
***
       Tisztában vagyok azzal, hogy régen vége van a karácsonyi szezonnak (tényleg!), de most tanulom, hogy a blogban tett ígéreteket be kell tartani. Mindig. A könnyelműeket is. Még fél órám van, amíg elkészül a  kapribogyóval felturbózott csirkepaprikásos lepényem, ez alatt az idő alatt Nigella-videókkal kínzatom magam. (Mennyivel jobban hangzik angolul: Chicken Paprika Pie.)
      Úgy képzelem, hogy aki ezt a bejegyzést olvassa, megbocsátja nekem, hogy az első Nigella-filmecske, amelyről írok, karácsonyi témájú. Én pedig tanulgatom a videók blogba ágyazását... Egyúttal megígérem, hogy leszállok a karácsonyról, és a következő filmrészlet egészen más lesz.
***
     Lássuk, hogyan zajlott a karácsonyi buli előkészítése Nigella stúdiókonyhájában, amely, persze a megtévesztésig olyan, mint a sajátja. Érdemes 3:45-től figyelmesen nézni, az addigi eseményeket úgy tudnám összefoglalni, hogy Nigella figyelmeztet: ne érezzük magunkat áldozatnak karácsonykor, és a kellő előkészületek után rendezzük  jó hangulatú partikat, valamint "lovely"-nak becéz egy nagy adag nyers, cupákos, bepácolt oldalast.



       Idáig csak néhány részletét láttuk a feldíszített lakásnak: semmi fakszni nem jellemző, ellenben számos fényfüzér lóg a lépcsőről, a konyhabútorról, és ahol különösen mutatós: a kandallóról. A kandallón még egy sor gyertya és girland is helyet kapott. A konyhában karácsonyi képeslapok kiállítása teremt klassz összképet.
      3:45-nél jön az, amiért imádjuk Nigellát: a főzés és az előkészületek hangulatáért. Életképek következnek: Nigella a helyi piacon vásárol gyümölcsöket, amelyeket aztán díszként használ a bulihoz. A szerényen csak "bacchanáliá"-nak nevezett összejövetelen a szőlő és a klementin a főszereplő, utóbbi a levelével együtt. És tényleg, asztali, ehető dekorációként is tök jól néznek ki! Az karácsony hagyományos színeire erősítenek rá a piros-zöld-fehér cukorkák és az arany fóliába csomagolt szerencsepénz-csokik. Ennyi. Egyszerű és nagyszerű. Ezt a dekorációs ötletet jövő - ööö, akarom mondani, idén - karácsonykor be fogom vetni.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…