Ugrás a fő tartalomra

Hogyan vegyünk házat? - 10 + 1 tipp

Disclaimer: ez az én szubjektív listám. A legutóbbi bejegyzésben leírtam, hogy milyen szűk keretek között mozoghattunk, amikor házat kerestünk, és úgy érzem, hatalmas szerencse, hogy magunktól, ingatlanos szakember bevonása nélkül egyáltalán sikerült. Most azokat a tapasztalataimat gyűjtöttem össze, amelyek kellettek ahhoz, hogy ilyen... szerencsések legyünk. :-)


1. Tartsd észben: Location. Elhelyezkedés. 

A mi esetünkben konkrétan négy megye jöhetett szóba, és a mai napig úgy gondolom, hogy - az ár mellett - ez a legfontosabb és legjobb szűrő. A többi szép ház sajnos nem számít. Amikor keresés közben szembejönnek, olybá tekintjük őket, mintha nem lehetne rájuk kattintani a térképen.

2. Feküdj rá a keresésre! 

Állítsd be az ingatlanfigyelőt a rád vonatkozó paraméterekkel, de ne várd, hogy biztosan az e-mail fiókodba fog érkezni az igazi, és csak rá kell bökni. Tapasztalatom szerint nem lehet megúszni az órákig tartó, ínhüvelygyulladást okozó online keresést.

3. Ne csak az ingatlan.com-ot nézd! 

A mi házunk hirdetését oda fel sem tették (persze, mert ott kötelező árat megadni, haha). A Jófogás több szempontból idegesítő: gagyi, sok a duplikátum, nem lehet jól rendezni, rengeteg a régi jó ismerős az ingatlan.comról, de akkor is muszáj legalább még ezt az oldalt nézni.

4. A találatokat otthon szűrd meg! 

Kemény kritériumok alapján, okosan és őszintén, a sasszemed segítségével. Tudom, hogy élőben sok minden máshogy néz ki, mint a fotókon, de azért valljuk be, van olyan, amiről látszik, hogy szép-szép, de túl nagy falat/biztosan nem éri meg, hogy odavezess. Meg vissza-.

5. Figyeld az odavezető út, a  környék hangulatát!

Szerencse vagy pech? Azt hiszem, az előbbi: mi mind házszemlézni, mind foglalózni csodálatos, madárfüttyös, virágzó fás májusi időben mentünk, és nagyon megtetszett az egész vidék, tehát már erőnek erejével sem lehetett volna lebeszélni minket a vásárlásról. Erről a számról most már mindig ez az időszak fog eszembe jutni:


6. Ha van esély arra, hogy meg kell előznöd más vevőjelöltet, vigyél magaddal annyi készpénzt, hogy le tudd foglalózni a házat. 

a) De azért ez nem webshop, ahol impulzusvásárlásunk következménye maximum egy unikornisos kezeslábas, amit aztán két évig a szekrény aljára rejtünk, majd eladományozunk. 

b) Durva és veszélyes trükk, de az álomházért alkalmaznám. Főleg, ha én érnék oda legelőször, és lenne ott egy ügyvéd is.

c) Mérlegelni kell, hogy az eladó vajon mi a fészkes fenéért miért siet ennyire, és ha a vevőket gátlástalanul megversenyezteti, vajon még mire képes (mit hallgat el).

7. A pincétől a padlásig.

Amikor végre helyszíni szemlézel, nézd meg alaposan az épületet, órákon át, ha kell. "A padláson úgysincs semmi érdekes, csak sötét és kosz." Biztos? 

8. Praktikum és esztétikum.

Láttam, hogy érdekes, szép a ház, klassz arányokkal, és azt is, hogy pontosan akkorák a szobák, amekkorákat szerettem volna, tehát tudtam, hogy ezekben nem lesz kompromisszumkényszer. Nálam ez döntő szempont volt.


9. Régi háznál különösen körültekintően járj el (ha kell, szakember segítségével) - de ne hidd, hogy mindent észre fogsz venni.

"Öreg házat akartunk, hát, megkaptuk, gyerekek." - szoktam mondani, amikor valami újabb probléma derül ki... nem figyeltünk eléggé, pedig Stevie Wonder is megmondta, hogy 

Very superstitious, writings on the wall
Very superstitious, ladders 'bout to fall

meg minden.

10. A kertet és a házat olyan szemmel (is) nézd, hogy milyen hibák/hiányosságok hoznak téged alkupozícióba!

Esetünkben ilyen volt a kerítés részleges hiánya, a nyílászárók állapota, a szigetelés nemléte, az ereszcsatorna rozsdásodása - folytassam? Ugyanakkor nálunk is igaz volt az íratlan szabály, hogy 10%-nál többet igen nehéz lealkudni az árból. 

+1: Mérd fel, hogy kik/milyenek lesznek a szomszédaid!

Öö, amennyire lehet. Nekünk például van egy tök jó fej szomszédunk: a saját erdőnk. :D


Meséljetek, nektek mi vált be? Hogyan találtatok a házatokra?



Megjegyzések

  1. Ó!
    De jó. Pláne de jó lenne megtalálni azt, ami rám vár.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Márta, kíváncsi vagyok, hogyan sikerül!

      Törlés
    2. Még nagyon az elején vagyok.
      Lányomék költöznek Budaörsre a nyáron.
      Szeretnék az unokák közelében, azaz úgy 30 percnél (tömegközlekedéssel)nem hosszabb útnyira lenni.
      Azonban az a környék nem kedvez a pénztárcámnak.
      Sajna.

      Törlés
  2. Én már az elején tudtam, hogy az észérvek szemmel tartása mellett nekünk az _IS_ kell, hogy szerelembe essünk. Nekem hiába mutogatták a teljesen korrekt árú házban (a saját ízlésük szerinti...) vadiúj burkolatokat, ha már belépéskor tudtam, hogy nem ez az. Hosszú és fárasztó volt a keresgélés - megcifrázva egy olyan házzal, amit sokáig nagyon szerettünk volna, és végül az eladó megtartotta :o
    Akkor nagyon elkeseredtünk és teljesen reménytelennek éreztük a helyzetet. Már hónapok óta az ingatlanos értesítőre keltem - aminek az összes ajánlata a könyökömön jött már ki... És akkor bővítettük a kört (elhelyezkedésileg) és jött egy ház - egy kicsit arrébb. A sokadik volt a sorban aznap .mikor megnéztük. Elcsigázottan zötyögtünk a földúton, a férjem bosszankodott: minek jövünk ide? Nem is.akarunk itt lakni.
    -De neked is tetszett a képeken!
    -Persze, aztán majd jól beleszeretünk és akkor mit csinálunk?
    - Adná az ég, hogy végre valamibe beleszeressünk, hónapok óta erre várunk!
    Sosem fogom elfelejteni, mikor kb. 5 perc múlva beléptünk a nappaliba és egymásra néztünk 😍 szerelem volt.
    Aztán persze még egy jópár napig rágtuk a kérdést: elhelyezkedés, ház állapota. Eldöntöttük, h meg szeretnénk venni . Alkudni képtelenség volt az eladóval, aztán befutott egy másik vevőjelölt, így végül ajánlatot tettünk a teljes vételárral. Két építésszel is megnézettük (ez egy elég spéci ház - részben dombház), és az eladó is korrekt volt, úgyhogy meglepetés nemigen ért minket, tisztában voltunk a ház minden előnyével és hátrányával - mindkettőből jócskán van. De nagyon szeretjük, így a hibáit is hajlandóak vagyunk elnézni neki - úgy értem kevésbé bosszankodni, hogy ezt vagy azt kell (kéne) csinálni. Hiszen mi akartuk - és tényleg nem zsákbamacskát vettünk.
    És még annyit, h én még így évek távlatából is egy csodának élem meg, hogy itt élhetünk. Ennek a háznak, ennek a helynek a hangulata nemhogy beteljesíti a vágyainkat, hanem a legmerészebb álmainkat is túlszárnyalja 😁 Hálás vagyok, hogy itt élhetünk

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Livi!

      Kettő célom van ezzel a bloggal:
      1. A saját házunk történetét megosztani;
      2. Olyan gondolatokat olvasni más emberektől, mint amilyenek a te hozzászólásodban vannak.

      Kész.

      Örülök, hogy megtaláltátok a Házatokat!

      Törlés
    2. Lívi - elertem a telefon autocorrectnel, hogy ne írja át folyton a hosszú I -t :-)

      Törlés
    3. Ohh , egészen zavarba jövök :) mármint a 2. számú céltól <3

      Törlés
    4. Nagyon értékes és valósághű, amit leírtál. Vissza-visszajövök elolvasni. :) Te is írsz blogot a félig dombháztokról?

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…