Ugrás a fő tartalomra

Hogyan vegyünk házat? - 10 + 1 tipp

Disclaimer: ez az én szubjektív listám. A legutóbbi bejegyzésben leírtam, hogy milyen szűk keretek között mozoghattunk, amikor házat kerestünk, és úgy érzem, hatalmas szerencse, hogy magunktól, ingatlanos szakember bevonása nélkül egyáltalán sikerült. Most azokat a tapasztalataimat gyűjtöttem össze, amelyek kellettek ahhoz, hogy ilyen... szerencsések legyünk. :-)


1. Tartsd észben: Location. Elhelyezkedés. 

A mi esetünkben konkrétan négy megye jöhetett szóba, és a mai napig úgy gondolom, hogy - az ár mellett - ez a legfontosabb és legjobb szűrő. A többi szép ház sajnos nem számít. Amikor keresés közben szembejönnek, olybá tekintjük őket, mintha nem lehetne rájuk kattintani a térképen.

2. Feküdj rá a keresésre! 

Állítsd be az ingatlanfigyelőt a rád vonatkozó paraméterekkel, de ne várd, hogy biztosan az e-mail fiókodba fog érkezni az igazi, és csak rá kell bökni. Tapasztalatom szerint nem lehet megúszni az órákig tartó, ínhüvelygyulladást okozó online keresést.

3. Ne csak az ingatlan.com-ot nézd! 

A mi házunk hirdetését oda fel sem tették (persze, mert ott kötelező árat megadni, haha). A Jófogás több szempontból idegesítő: gagyi, sok a duplikátum, nem lehet jól rendezni, rengeteg a régi jó ismerős az ingatlan.comról, de akkor is muszáj legalább még ezt az oldalt nézni.

4. A találatokat otthon szűrd meg! 

Kemény kritériumok alapján, okosan és őszintén, a sasszemed segítségével. Tudom, hogy élőben sok minden máshogy néz ki, mint a fotókon, de azért valljuk be, van olyan, amiről látszik, hogy szép-szép, de túl nagy falat/biztosan nem éri meg, hogy odavezess. Meg vissza-.

5. Figyeld az odavezető út, a  környék hangulatát!

Szerencse vagy pech? Azt hiszem, az előbbi: mi mind házszemlézni, mind foglalózni csodálatos, madárfüttyös, virágzó fás májusi időben mentünk, és nagyon megtetszett az egész vidék, tehát már erőnek erejével sem lehetett volna lebeszélni minket a vásárlásról. Erről a számról most már mindig ez az időszak fog eszembe jutni:


6. Ha van esély arra, hogy meg kell előznöd más vevőjelöltet, vigyél magaddal annyi készpénzt, hogy le tudd foglalózni a házat. 

a) De azért ez nem webshop, ahol impulzusvásárlásunk következménye maximum egy unikornisos kezeslábas, amit aztán két évig a szekrény aljára rejtünk, majd eladományozunk. 

b) Durva és veszélyes trükk, de az álomházért alkalmaznám. Főleg, ha én érnék oda legelőször, és lenne ott egy ügyvéd is.

c) Mérlegelni kell, hogy az eladó vajon mi a fészkes fenéért miért siet ennyire, és ha a vevőket gátlástalanul megversenyezteti, vajon még mire képes (mit hallgat el).

7. A pincétől a padlásig.

Amikor végre helyszíni szemlézel, nézd meg alaposan az épületet, órákon át, ha kell. "A padláson úgysincs semmi érdekes, csak sötét és kosz." Biztos? 

8. Praktikum és esztétikum.

Láttam, hogy érdekes, szép a ház, klassz arányokkal, és azt is, hogy pontosan akkorák a szobák, amekkorákat szerettem volna, tehát tudtam, hogy ezekben nem lesz kompromisszumkényszer. Nálam ez döntő szempont volt.


9. Régi háznál különösen körültekintően járj el (ha kell, szakember segítségével) - de ne hidd, hogy mindent észre fogsz venni.

"Öreg házat akartunk, hát, megkaptuk, gyerekek." - szoktam mondani, amikor valami újabb probléma derül ki... nem figyeltünk eléggé, pedig Stevie Wonder is megmondta, hogy 

Very superstitious, writings on the wall
Very superstitious, ladders 'bout to fall

meg minden.

10. A kertet és a házat olyan szemmel (is) nézd, hogy milyen hibák/hiányosságok hoznak téged alkupozícióba!

Esetünkben ilyen volt a kerítés részleges hiánya, a nyílászárók állapota, a szigetelés nemléte, az ereszcsatorna rozsdásodása - folytassam? Ugyanakkor nálunk is igaz volt az íratlan szabály, hogy 10%-nál többet igen nehéz lealkudni az árból. 

+1: Mérd fel, hogy kik/milyenek lesznek a szomszédaid!

Öö, amennyire lehet. Nekünk például van egy tök jó fej szomszédunk: a saját erdőnk. :D


Meséljetek, nektek mi vált be? Hogyan találtatok a házatokra?



Megjegyzések

  1. Ó!
    De jó. Pláne de jó lenne megtalálni azt, ami rám vár.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Márta, kíváncsi vagyok, hogyan sikerül!

      Törlés
    2. Még nagyon az elején vagyok.
      Lányomék költöznek Budaörsre a nyáron.
      Szeretnék az unokák közelében, azaz úgy 30 percnél (tömegközlekedéssel)nem hosszabb útnyira lenni.
      Azonban az a környék nem kedvez a pénztárcámnak.
      Sajna.

      Törlés
  2. Én már az elején tudtam, hogy az észérvek szemmel tartása mellett nekünk az _IS_ kell, hogy szerelembe essünk. Nekem hiába mutogatták a teljesen korrekt árú házban (a saját ízlésük szerinti...) vadiúj burkolatokat, ha már belépéskor tudtam, hogy nem ez az. Hosszú és fárasztó volt a keresgélés - megcifrázva egy olyan házzal, amit sokáig nagyon szerettünk volna, és végül az eladó megtartotta :o
    Akkor nagyon elkeseredtünk és teljesen reménytelennek éreztük a helyzetet. Már hónapok óta az ingatlanos értesítőre keltem - aminek az összes ajánlata a könyökömön jött már ki... És akkor bővítettük a kört (elhelyezkedésileg) és jött egy ház - egy kicsit arrébb. A sokadik volt a sorban aznap .mikor megnéztük. Elcsigázottan zötyögtünk a földúton, a férjem bosszankodott: minek jövünk ide? Nem is.akarunk itt lakni.
    -De neked is tetszett a képeken!
    -Persze, aztán majd jól beleszeretünk és akkor mit csinálunk?
    - Adná az ég, hogy végre valamibe beleszeressünk, hónapok óta erre várunk!
    Sosem fogom elfelejteni, mikor kb. 5 perc múlva beléptünk a nappaliba és egymásra néztünk 😍 szerelem volt.
    Aztán persze még egy jópár napig rágtuk a kérdést: elhelyezkedés, ház állapota. Eldöntöttük, h meg szeretnénk venni . Alkudni képtelenség volt az eladóval, aztán befutott egy másik vevőjelölt, így végül ajánlatot tettünk a teljes vételárral. Két építésszel is megnézettük (ez egy elég spéci ház - részben dombház), és az eladó is korrekt volt, úgyhogy meglepetés nemigen ért minket, tisztában voltunk a ház minden előnyével és hátrányával - mindkettőből jócskán van. De nagyon szeretjük, így a hibáit is hajlandóak vagyunk elnézni neki - úgy értem kevésbé bosszankodni, hogy ezt vagy azt kell (kéne) csinálni. Hiszen mi akartuk - és tényleg nem zsákbamacskát vettünk.
    És még annyit, h én még így évek távlatából is egy csodának élem meg, hogy itt élhetünk. Ennek a háznak, ennek a helynek a hangulata nemhogy beteljesíti a vágyainkat, hanem a legmerészebb álmainkat is túlszárnyalja 😁 Hálás vagyok, hogy itt élhetünk

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Livi!

      Kettő célom van ezzel a bloggal:
      1. A saját házunk történetét megosztani;
      2. Olyan gondolatokat olvasni más emberektől, mint amilyenek a te hozzászólásodban vannak.

      Kész.

      Örülök, hogy megtaláltátok a Házatokat!

      Törlés
    2. Lívi - elertem a telefon autocorrectnel, hogy ne írja át folyton a hosszú I -t :-)

      Törlés
    3. Ohh , egészen zavarba jövök :) mármint a 2. számú céltól <3

      Törlés
    4. Nagyon értékes és valósághű, amit leírtál. Vissza-visszajövök elolvasni. :) Te is írsz blogot a félig dombháztokról?

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p