Ugrás a fő tartalomra

Hová tűntem?

Hú, de nehéz ezt a bejegyzést megírni. 

A blog egy kis, saját világ: 2010-ben és 2014-ben is (ahogy minden egyes évben közötte, utána) megvolt az öröme az ide való elvonulásnak. Rengeteg olyan pillanat adódott, amikor iszonyúan élveztem, hogy a magán-univerzumom mennyi új ismeretséget és élményt ad.

Kiégettség-érzetem nem igazán volt, inkább úgy fogalmaznék: szüneteket kellett néha tartanom.

nyári születésnap a verandán


2017-ben nagy tervekkel tértem vissza: vettünk egy házat, ami erősen a "felújítandó" kategóriába tartozik. Láttam magam előtt, hogy éppen az fog segíteni az építkezés szenvedései közepette, hogy ide megírhatok mindent.

konyhai kilátás


Aztán, éppen ősszel, amikor be akartam indítani a gépezetet, nem jó dolgok történtek. És mivel ez a blog sosem rólam szólt, annyit mondhatok, hogy majd, egyszer visszatérhetünk rájuk kicsit konkrétabban.  

Azért, ahogyan azt nyilván észre is vettétek, rögtön jött az írásblokk.

régi fogmosópohár-tartók és poszter az alixpressről: ezeket már oda szereztem


Olvastam időközben sokféle ember magánblogját, rengeteget tanultam-elemeztem, és állatira vágytam arra, hogy írhassak.

Most itt vannak a vázlatok és az új ötleteim. 

Visszajöttem és maradok.

vegyes cucc a vízparti hangulathoz


A blog - és a HÁZ - pedig lépésről lépésre megújul. Tartsatok velem!  

lélekszimbólum whatsoever





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Selyemfényű zöld

Egy hónapig voltunk egyhuzamban a háznál, tegnap jöttünk haza. Most szinte folyamatosan jár a mosógép - az eszem pedig azon, hogy vissza akarok menni, hahaha.

Eléggé szuper volt, pedig nincsen különösebb infrastruktúra azóta sem. A kertben kicsit vitatkozunk az egy darab csíkos függőszéken, a házban ez idő alatt minimális fejlesztés történt, mert még mindig nem biztos, hogy felszabadulnak azok a súlyos összegek, amelyek nélkül nem képzelhető el komoly felújítás. De nem érdekel.
Azt az utat követem, hogy a saját erőmből dolgozom, amennyit tudok. Ez nem kerül semmibe, és nem kell folyton egyeztetni mással. Viszont jó kemény vagyok magammal. Három évet adtam arra, hogy eltüntessem a lomokat (ezt vic-nek írtam is már): mivel a ház 90+ éves, ez évente harminc év felhalmozott cuccától való megszabadulást jelent. Pretty good.
Negatívumok:
- (még júliusban) sok szúnyog: csak úgy lehetett meginni a reggeli kávét a verandán, ha égett a citronella gyertya és be is fújtam magam szúnyogspray-vel;
-…

Plátói szerelem I. (#házak)

Ha van valami, aminek feketeöves nagymestere, örökös világbajnoka vagyok, akkor ez az. Irtó jó szemem van ahhoz, hogy tizenkétezer-kilencszáznyolcvan ingatlanhirdetésből kiszúrjam azt az egy különleges házat, amelyikbe majd nagyon bele tudok szeretni. És amelynek a nem-birtoklása nagyon fog majd fájni. Lamentáló-retrospektív poszt, a végén pozitív perspektívával.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szenvedésteli periódusaim lesznek, furcsa is átélni őket nekem, aki életem összes traumája után egyféle nem voltam sosem: depressziós. Ez nem az, de hullámokban hasonló - és nagyon nem jó.
Ijesztő ennyire fixálódni valamire. 
És, basszus, az ember évekig tudja csinálni (per definitionem). 
Racionálisan tudja, hogy már nem kell neki és nem is lesz az övé, emocionálisan azonban még nem tudja lezárni.
Az összes platonikus érzelemmel kapcsolatban a leszokás rögös útján haladok; sokat segítenek a kávézáskor olvasott velős mondatok.
"Az idő értékes. Okosan pazarold."
Vegyük például azt a…

3+1 dolog, amiben megváltoztam

Pár évvel ezelőtt nagyon másmilyen volt a prioritáslistám. Sokféle, kissé szerteágazó hobbim és kényszeresbe hajló szokásom volt, amelyek örömöt is szereztek, de komoly áldozatokat is követeltek: például pénzt és helyet. Elég sok pénzt és nagyon sok helyet. Örülök annak, hogy múlt időben beszélhetek róluk. Pedig nem is volt igazi minimalista fordulat az életemben. Még. 
1. IKEA-mánia: 

Fogalmam sincs, mikor jártam ott utoljára. Évek óta nem tud lázba hozni, holott még a lakberendezés iránti érdeklődésem is az IKEA hazai megjelenésével függ össze. Besokalltam az egyre kelet-európaibb, egyre műanyagabb, egyre lehúzósabb stílustól, az ottani vásárlás és nézelődés szép lassan elvesztette számomra a kikapcsolódás-jellegét. Lettek konkurenciái is, de azokba az áruházakba sem nagyon járok. Ti szeretitek még?

2. Bútorhalmozás:

Fú, nagyon örülök, hogy ide eljutottam. Mondjuk, most, hogy írok róla, kicsit sajog még ennek a hobbimnak a helye, de jobb, hogy vége, illetve, hogy túl vagyok a túlkapás…