Ugrás a fő tartalomra

ÚJ ROVAT & Kihívás: márciusban megspórolni #1

Klassz ez a kis tél végi tél, a régi, jól ismert hóvége-szindrómával súlyosbítva, nem? Kb. csak a habos kakaóra és a plédbe burkolózásra tudok gondolni. Éppen nem arra vágyom, hogy még egy korlátozást vezessek be a mindennapjainkba, de az az igazság, hogy ha a fagyok elmúltával el akarjuk kezdeni a ház renoválását, akkor minden fillér számít. Takarékoskodás indul. 


Az egyik legfontosabb technika, amit megtanultam a felnőtt, családos, éveken keresztül egy keresetből megvalósított életünk során: hogy minden százas, minden ötszázas, minden ezres nagyon sokat számít. Másképpen szólva: aki ügyes, az minden százasból/ötszázasból/ezresből csodákat tud művelni.

Márciusi kihívást hirdetek itt, a blogon is, amelynek a lényege:

legyen
  • ennivaló
  • ruha
  • bérlet
  • a rezsi befizetve
  • autópályamatrica + benzin
  • egészségügyi kiadásokra megfelelő keret
  • kultúra

... és eközben tegyünk félre a felújításra. 

A bejegyzések végén mindig adok konkrét tippet is, és a ti ötleteiteket is nagyon várom!

Nézzük elemenként:
  • ennivaló:

nálunk párszáz forintos ebédek vannak - bár imádok jókat enni, és kimutathatóan én tudok a legtöbbet enni a családban -; annyi fontosabb dolog van, mint ételre költeni. Az alacsony per capita összeg ellenére törekszem arra, hogy ezek az ebédek finomak és egészségesek legyenek. Példa: a múlt pénteken egy hatalmas fazék minestrone levest főztem (kb. ötszáz forint), és sütöttünk hozzá sok-sok kis krumplis pogácsát (kb. 300 forint).


Ételt pedig ki nem dobunk: ezt úgy értem, hogy tényleg nem.

  • ruha:

ez az egyik gyenge pont. Sejtem, hogy miért alakult ki nálam a ruhavásárlás mint önjutalmazás (majd egyszer mesélek róla), és most már talán kordában tudom tartani valamennyire. Egy biztos: plázákban sétálgatva nem szoktam ruha-hegyeket vásárolni, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem szoktam plázákban sétálgatni. Ellenben online-leárazás-függő vagyok, és főleg a gyerekeknek jóval több cuccuk van, mint kellene.    
  • bérlet:

kell és kész. Fáj kifizetni minden hónapban, de akkor legalább jól ki is használjuk: sokat megyünk ide-oda, illetve törekszünk arra, hogy mindig pár nappal eltoljuk a következő bérlet megvásárlását. Márciusban pl. a hó közepén akkor jár le az egyik, amikor hosszú hétvége lesz, úgyhogy csak utána veszünk újat.
  • rezsi:

a rezsi a felnőtt élet egyik komoly szívatása, és esetünkben nagyon magas fix elemei vannak. Tkp. a rezsi teszi lehetetlenné a komoly megtakarítást (mondjátok, hogy nálatok is!). Próbálok nem megőrülni az értelmetlenül drága díjaktól, és mivel pl. a villanyfogyasztásunkat és a fűtésünket tudom befolyásolni, azokból faragok le folyamatosan. 
  • autópályamatrica és benzin:

a felesleges utakat minimalizáljuk. Nálunk íratlan szabály, hogy ha megérkezünk több száz km vezetés után valahová, akkor a következő napon nem ülünk autóba: pihenünk, és abból főzünk, amink van stb.
  • egészségügyi kiadások:

nagyon sajnálom, hogy ennyire durva összeg (az aggodalmakról, fájdalmakról nem is beszélve). Úgy veszem észre, hogy anyagi helyzettől függetlenül újra, egyre jobban igénybe vesszük pl. egy kisebb bőrgyógyászati probléma esetén az állami rendelőintézeteket. Fórumokról próbálok tájékozódni ez ügyben, az ottani ajánlások a legtöbbször bejönnek.
  • kultúra & programok: 

mert anélkül meg minek az egész? Tényleg, mire fognak emlékezni a gyerekeink: hogy a szüleik hó elején milyen precizitással fizették be a törlesztőrészletet és a közös költséget? Szoktunk új játszótereket felfedezni, kihasználjuk a gratis múzeumi hétvégéket, és nagyon-nagyon várjuk a különböző ingyenes fesztiválok szabadtéri koncertjeit, ahol majd jól nem veszünk nyolcszáz forintért kürtőskalácsot - de erről majd később.




Kihívás:

a fentiek legyenek rendben, és tudjunk félretenni.

Konkrét napi tipp: ne használj kártyát a fizetéskor - legalább a hét egyes napjain! 

Mi ezt a csodásan fagyos hétfőt azzal koronázzuk meg, hogy ma csak az itthon található készpénzt fogom használni. Kaptunk a hétvégén finom bedobozolt ételeket anyukámtól, ezért több napi ebédünk rendben van (felszabadult idő! nem elköltött pénz!), és van 1200.- forintunk. Nyilván ilyenkor minden sajátmárkás, olcsóbb terméknek örülünk, és közülük is csak azokat vesszük meg, amiket muszáj.

Bevásárlólista 

/ Spar:

1 l tej (160.-)
3 banán (250-)
5 kifli (80.-) 
2 alma (150.-)

 / Rossmann: 

felnőtt- és gyerekfogkrém (300.- + 300.- - 10% kupon -5% R.kártya)

NB. a kifogyott fogkrémek tubusát kidobás előtt mindig keresztbe-/félbevágjuk és a két részt egybecsúsztatjuk, mert több napra elegendő fogrém van még bennük! (Ami, mondjuk, az Elmex esetében nem elhanyagolható szempont.) :-)


Nektek milyen bevált megtakarítási trükkötök van?





Megjegyzések

  1. Megintcsak egy cipőben járunk. A kaja most nekem a legnagyobb kihívás, az azon való spórolás. Mert most orvosilag diétát kell tartani a férjemnek, a fiam pedig önszántából próbál gluténmentesen étkezni (én már alapból kenyér nélkül eszem mindent egy ideje, tészta és krumpli is kiiktatva). Az ő étrendjük egy pici plusz kiadást és kreativitást igényel. A jelenlegi feladat, amit önmagam elé állítottam: kiüríteni a mélyhűtőt. És addig nem venni friss húsárut.
    Egyébként nagyon tudom sajnálni a főzésre fordított időt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon tetszik, Zsuzsi, és arról, amit írtál, eszembe jutott még egy dolog: elolvastam, hogy pontosan miből áll az egyik piacvezető, drága szénhidrátcsökkentett gluténmentes lisztkeverék, és az alkotóelemeket egyenként megvettem. Cirokliszt + bambuszrost + kölesliszt + lenmagliszt + útifűmaghéj => ezekből pitát, muffint, egyebet is sütöttem már.

      Törlés
    2. Valóban túlárazottak az egészséges(ebbnek mondott) termékek, ügyesnek kell lenni, mint pl. ahogy te is csinálod. A házi kenyérsütés egyébként szerintem jó móka :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…