Ugrás a fő tartalomra

ÚJ ROVAT & Kihívás: márciusban megspórolni #1

Klassz ez a kis tél végi tél, a régi, jól ismert hóvége-szindrómával súlyosbítva, nem? Kb. csak a habos kakaóra és a plédbe burkolózásra tudok gondolni. Éppen nem arra vágyom, hogy még egy korlátozást vezessek be a mindennapjainkba, de az az igazság, hogy ha a fagyok elmúltával el akarjuk kezdeni a ház renoválását, akkor minden fillér számít. Takarékoskodás indul. 


Az egyik legfontosabb technika, amit megtanultam a felnőtt, családos, éveken keresztül egy keresetből megvalósított életünk során: hogy minden százas, minden ötszázas, minden ezres nagyon sokat számít. Másképpen szólva: aki ügyes, az minden százasból/ötszázasból/ezresből csodákat tud művelni.

Márciusi kihívást hirdetek itt, a blogon is, amelynek a lényege:

legyen
  • ennivaló
  • ruha
  • bérlet
  • a rezsi befizetve
  • autópályamatrica + benzin
  • egészségügyi kiadásokra megfelelő keret
  • kultúra

... és eközben tegyünk félre a felújításra. 

A bejegyzések végén mindig adok konkrét tippet is, és a ti ötleteiteket is nagyon várom!

Nézzük elemenként:
  • ennivaló:

nálunk párszáz forintos ebédek vannak - bár imádok jókat enni, és kimutathatóan én tudok a legtöbbet enni a családban -; annyi fontosabb dolog van, mint ételre költeni. Az alacsony per capita összeg ellenére törekszem arra, hogy ezek az ebédek finomak és egészségesek legyenek. Példa: a múlt pénteken egy hatalmas fazék minestrone levest főztem (kb. ötszáz forint), és sütöttünk hozzá sok-sok kis krumplis pogácsát (kb. 300 forint).


Ételt pedig ki nem dobunk: ezt úgy értem, hogy tényleg nem.

  • ruha:

ez az egyik gyenge pont. Sejtem, hogy miért alakult ki nálam a ruhavásárlás mint önjutalmazás (majd egyszer mesélek róla), és most már talán kordában tudom tartani valamennyire. Egy biztos: plázákban sétálgatva nem szoktam ruha-hegyeket vásárolni, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem szoktam plázákban sétálgatni. Ellenben online-leárazás-függő vagyok, és főleg a gyerekeknek jóval több cuccuk van, mint kellene.    
  • bérlet:

kell és kész. Fáj kifizetni minden hónapban, de akkor legalább jól ki is használjuk: sokat megyünk ide-oda, illetve törekszünk arra, hogy mindig pár nappal eltoljuk a következő bérlet megvásárlását. Márciusban pl. a hó közepén akkor jár le az egyik, amikor hosszú hétvége lesz, úgyhogy csak utána veszünk újat.
  • rezsi:

a rezsi a felnőtt élet egyik komoly szívatása, és esetünkben nagyon magas fix elemei vannak. Tkp. a rezsi teszi lehetetlenné a komoly megtakarítást (mondjátok, hogy nálatok is!). Próbálok nem megőrülni az értelmetlenül drága díjaktól, és mivel pl. a villanyfogyasztásunkat és a fűtésünket tudom befolyásolni, azokból faragok le folyamatosan. 
  • autópályamatrica és benzin:

a felesleges utakat minimalizáljuk. Nálunk íratlan szabály, hogy ha megérkezünk több száz km vezetés után valahová, akkor a következő napon nem ülünk autóba: pihenünk, és abból főzünk, amink van stb.
  • egészségügyi kiadások:

nagyon sajnálom, hogy ennyire durva összeg (az aggodalmakról, fájdalmakról nem is beszélve). Úgy veszem észre, hogy anyagi helyzettől függetlenül újra, egyre jobban igénybe vesszük pl. egy kisebb bőrgyógyászati probléma esetén az állami rendelőintézeteket. Fórumokról próbálok tájékozódni ez ügyben, az ottani ajánlások a legtöbbször bejönnek.
  • kultúra & programok: 

mert anélkül meg minek az egész? Tényleg, mire fognak emlékezni a gyerekeink: hogy a szüleik hó elején milyen precizitással fizették be a törlesztőrészletet és a közös költséget? Szoktunk új játszótereket felfedezni, kihasználjuk a gratis múzeumi hétvégéket, és nagyon-nagyon várjuk a különböző ingyenes fesztiválok szabadtéri koncertjeit, ahol majd jól nem veszünk nyolcszáz forintért kürtőskalácsot - de erről majd később.




Kihívás:

a fentiek legyenek rendben, és tudjunk félretenni.

Konkrét napi tipp: ne használj kártyát a fizetéskor - legalább a hét egyes napjain! 

Mi ezt a csodásan fagyos hétfőt azzal koronázzuk meg, hogy ma csak az itthon található készpénzt fogom használni. Kaptunk a hétvégén finom bedobozolt ételeket anyukámtól, ezért több napi ebédünk rendben van (felszabadult idő! nem elköltött pénz!), és van 1200.- forintunk. Nyilván ilyenkor minden sajátmárkás, olcsóbb terméknek örülünk, és közülük is csak azokat vesszük meg, amiket muszáj.

Bevásárlólista 

/ Spar:

1 l tej (160.-)
3 banán (250-)
5 kifli (80.-) 
2 alma (150.-)

 / Rossmann: 

felnőtt- és gyerekfogkrém (300.- + 300.- - 10% kupon -5% R.kártya)

NB. a kifogyott fogkrémek tubusát kidobás előtt mindig keresztbe-/félbevágjuk és a két részt egybecsúsztatjuk, mert több napra elegendő fogrém van még bennük! (Ami, mondjuk, az Elmex esetében nem elhanyagolható szempont.) :-)


Nektek milyen bevált megtakarítási trükkötök van?





Megjegyzések

  1. Megintcsak egy cipőben járunk. A kaja most nekem a legnagyobb kihívás, az azon való spórolás. Mert most orvosilag diétát kell tartani a férjemnek, a fiam pedig önszántából próbál gluténmentesen étkezni (én már alapból kenyér nélkül eszem mindent egy ideje, tészta és krumpli is kiiktatva). Az ő étrendjük egy pici plusz kiadást és kreativitást igényel. A jelenlegi feladat, amit önmagam elé állítottam: kiüríteni a mélyhűtőt. És addig nem venni friss húsárut.
    Egyébként nagyon tudom sajnálni a főzésre fordított időt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon tetszik, Zsuzsi, és arról, amit írtál, eszembe jutott még egy dolog: elolvastam, hogy pontosan miből áll az egyik piacvezető, drága szénhidrátcsökkentett gluténmentes lisztkeverék, és az alkotóelemeket egyenként megvettem. Cirokliszt + bambuszrost + kölesliszt + lenmagliszt + útifűmaghéj => ezekből pitát, muffint, egyebet is sütöttem már.

      Törlés
    2. Valóban túlárazottak az egészséges(ebbnek mondott) termékek, ügyesnek kell lenni, mint pl. ahogy te is csinálod. A házi kenyérsütés egyébként szerintem jó móka :)

      Törlés
    3. Zsuzsi, most kérte újra a lányom, hogy süssek itthon kenyeret, mert az átlagos árú bolti változatok most már szerinte is ehetetlenek!

      Törlés
  2. Nyáron amit csak lehet,elrakok mélyhűtve,illetve üvegbe zárva.Akadnak olyan alkalmak, amikor nagyon olcsón hozzá lehet jutni friss zöldséghez,paradicsom és társaihoz.Állandó lakók a speizban a hámozott paradicsom,zakuszka,bazsalikomos paradicsomszósz,savanyúságok,lekvárok,stb.Tartósítószer-mentes,egészséges,tudod mit eszel.Tudom,hogy az idő döntő tényező,de be lehet fogni családtagokat,nagymamákat a munkába.
    Az otthoni kenyérsütés a másik tételem,amivel szintén spórolok.Persze semmi extra,gyorsan összedobom a hozzávalókat a gépbe-ez max.5 perc-és kb.ennyi.Majd ha sok időm lesz,akkor jönnek a ropogós,kovásszal készültek is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gyöngyös, van egy kisebb dilemmánk: a házzal együtt kaptunk egy monstrum fagyasztót is. Szerinted megéri feltölteni mindenfélével, vagy az áramfogyasztását is belekalkulálva túl nagy ára van? A befőzést én is nagyon szeretem, kikapcsolódásnak is jó, és például idén nincsenek lekvárjaink: el nem tudom mondani, mennyire hiányoznak. Újabb motiváció, hogy nyáron figyeljünk, és rászánjuk azt a pár délutánt. Paradicsomszósz: igen, az egyik legfontosabb nekem is!

      Törlés
  3. Ha a monstrum áramzabáló,régi darab,akkor kérdéses.Mondjuk,ha van egy hűvös pince,ahova beköltöztethető a mélyhűtő,akkor talán(erről majd akkor tudok konkrétumot írni,ha gyakorlatba
    ültetjük,mint ahogyan tervezzük épp).
    Apropó lekvár: ha van pár méter napsütötte hely a kertben,érdemes pár bokor bogyós bokrot ültetni-
    ribizli,josta,málna,stb.-kevés munka van vele,hamar terem,legjobb lekváralapanyag terem rajtuk.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...