Ugrás a fő tartalomra

ÚJ ROVAT & Kihívás: márciusban megspórolni #1

Klassz ez a kis tél végi tél, a régi, jól ismert hóvége-szindrómával súlyosbítva, nem? Kb. csak a habos kakaóra és a plédbe burkolózásra tudok gondolni. Éppen nem arra vágyom, hogy még egy korlátozást vezessek be a mindennapjainkba, de az az igazság, hogy ha a fagyok elmúltával el akarjuk kezdeni a ház renoválását, akkor minden fillér számít. Takarékoskodás indul. 


Az egyik legfontosabb technika, amit megtanultam a felnőtt, családos, éveken keresztül egy keresetből megvalósított életünk során: hogy minden százas, minden ötszázas, minden ezres nagyon sokat számít. Másképpen szólva: aki ügyes, az minden százasból/ötszázasból/ezresből csodákat tud művelni.

Márciusi kihívást hirdetek itt, a blogon is, amelynek a lényege:

legyen
  • ennivaló
  • ruha
  • bérlet
  • a rezsi befizetve
  • autópályamatrica + benzin
  • egészségügyi kiadásokra megfelelő keret
  • kultúra

... és eközben tegyünk félre a felújításra. 

A bejegyzések végén mindig adok konkrét tippet is, és a ti ötleteiteket is nagyon várom!

Nézzük elemenként:
  • ennivaló:

nálunk párszáz forintos ebédek vannak - bár imádok jókat enni, és kimutathatóan én tudok a legtöbbet enni a családban -; annyi fontosabb dolog van, mint ételre költeni. Az alacsony per capita összeg ellenére törekszem arra, hogy ezek az ebédek finomak és egészségesek legyenek. Példa: a múlt pénteken egy hatalmas fazék minestrone levest főztem (kb. ötszáz forint), és sütöttünk hozzá sok-sok kis krumplis pogácsát (kb. 300 forint).


Ételt pedig ki nem dobunk: ezt úgy értem, hogy tényleg nem.

  • ruha:

ez az egyik gyenge pont. Sejtem, hogy miért alakult ki nálam a ruhavásárlás mint önjutalmazás (majd egyszer mesélek róla), és most már talán kordában tudom tartani valamennyire. Egy biztos: plázákban sétálgatva nem szoktam ruha-hegyeket vásárolni, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem szoktam plázákban sétálgatni. Ellenben online-leárazás-függő vagyok, és főleg a gyerekeknek jóval több cuccuk van, mint kellene.    
  • bérlet:

kell és kész. Fáj kifizetni minden hónapban, de akkor legalább jól ki is használjuk: sokat megyünk ide-oda, illetve törekszünk arra, hogy mindig pár nappal eltoljuk a következő bérlet megvásárlását. Márciusban pl. a hó közepén akkor jár le az egyik, amikor hosszú hétvége lesz, úgyhogy csak utána veszünk újat.
  • rezsi:

a rezsi a felnőtt élet egyik komoly szívatása, és esetünkben nagyon magas fix elemei vannak. Tkp. a rezsi teszi lehetetlenné a komoly megtakarítást (mondjátok, hogy nálatok is!). Próbálok nem megőrülni az értelmetlenül drága díjaktól, és mivel pl. a villanyfogyasztásunkat és a fűtésünket tudom befolyásolni, azokból faragok le folyamatosan. 
  • autópályamatrica és benzin:

a felesleges utakat minimalizáljuk. Nálunk íratlan szabály, hogy ha megérkezünk több száz km vezetés után valahová, akkor a következő napon nem ülünk autóba: pihenünk, és abból főzünk, amink van stb.
  • egészségügyi kiadások:

nagyon sajnálom, hogy ennyire durva összeg (az aggodalmakról, fájdalmakról nem is beszélve). Úgy veszem észre, hogy anyagi helyzettől függetlenül újra, egyre jobban igénybe vesszük pl. egy kisebb bőrgyógyászati probléma esetén az állami rendelőintézeteket. Fórumokról próbálok tájékozódni ez ügyben, az ottani ajánlások a legtöbbször bejönnek.
  • kultúra & programok: 

mert anélkül meg minek az egész? Tényleg, mire fognak emlékezni a gyerekeink: hogy a szüleik hó elején milyen precizitással fizették be a törlesztőrészletet és a közös költséget? Szoktunk új játszótereket felfedezni, kihasználjuk a gratis múzeumi hétvégéket, és nagyon-nagyon várjuk a különböző ingyenes fesztiválok szabadtéri koncertjeit, ahol majd jól nem veszünk nyolcszáz forintért kürtőskalácsot - de erről majd később.




Kihívás:

a fentiek legyenek rendben, és tudjunk félretenni.

Konkrét napi tipp: ne használj kártyát a fizetéskor - legalább a hét egyes napjain! 

Mi ezt a csodásan fagyos hétfőt azzal koronázzuk meg, hogy ma csak az itthon található készpénzt fogom használni. Kaptunk a hétvégén finom bedobozolt ételeket anyukámtól, ezért több napi ebédünk rendben van (felszabadult idő! nem elköltött pénz!), és van 1200.- forintunk. Nyilván ilyenkor minden sajátmárkás, olcsóbb terméknek örülünk, és közülük is csak azokat vesszük meg, amiket muszáj.

Bevásárlólista 

/ Spar:

1 l tej (160.-)
3 banán (250-)
5 kifli (80.-) 
2 alma (150.-)

 / Rossmann: 

felnőtt- és gyerekfogkrém (300.- + 300.- - 10% kupon -5% R.kártya)

NB. a kifogyott fogkrémek tubusát kidobás előtt mindig keresztbe-/félbevágjuk és a két részt egybecsúsztatjuk, mert több napra elegendő fogrém van még bennük! (Ami, mondjuk, az Elmex esetében nem elhanyagolható szempont.) :-)


Nektek milyen bevált megtakarítási trükkötök van?





Megjegyzések

  1. Megintcsak egy cipőben járunk. A kaja most nekem a legnagyobb kihívás, az azon való spórolás. Mert most orvosilag diétát kell tartani a férjemnek, a fiam pedig önszántából próbál gluténmentesen étkezni (én már alapból kenyér nélkül eszem mindent egy ideje, tészta és krumpli is kiiktatva). Az ő étrendjük egy pici plusz kiadást és kreativitást igényel. A jelenlegi feladat, amit önmagam elé állítottam: kiüríteni a mélyhűtőt. És addig nem venni friss húsárut.
    Egyébként nagyon tudom sajnálni a főzésre fordított időt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon tetszik, Zsuzsi, és arról, amit írtál, eszembe jutott még egy dolog: elolvastam, hogy pontosan miből áll az egyik piacvezető, drága szénhidrátcsökkentett gluténmentes lisztkeverék, és az alkotóelemeket egyenként megvettem. Cirokliszt + bambuszrost + kölesliszt + lenmagliszt + útifűmaghéj => ezekből pitát, muffint, egyebet is sütöttem már.

      Törlés
    2. Valóban túlárazottak az egészséges(ebbnek mondott) termékek, ügyesnek kell lenni, mint pl. ahogy te is csinálod. A házi kenyérsütés egyébként szerintem jó móka :)

      Törlés
    3. Zsuzsi, most kérte újra a lányom, hogy süssek itthon kenyeret, mert az átlagos árú bolti változatok most már szerinte is ehetetlenek!

      Törlés
  2. Nyáron amit csak lehet,elrakok mélyhűtve,illetve üvegbe zárva.Akadnak olyan alkalmak, amikor nagyon olcsón hozzá lehet jutni friss zöldséghez,paradicsom és társaihoz.Állandó lakók a speizban a hámozott paradicsom,zakuszka,bazsalikomos paradicsomszósz,savanyúságok,lekvárok,stb.Tartósítószer-mentes,egészséges,tudod mit eszel.Tudom,hogy az idő döntő tényező,de be lehet fogni családtagokat,nagymamákat a munkába.
    Az otthoni kenyérsütés a másik tételem,amivel szintén spórolok.Persze semmi extra,gyorsan összedobom a hozzávalókat a gépbe-ez max.5 perc-és kb.ennyi.Majd ha sok időm lesz,akkor jönnek a ropogós,kovásszal készültek is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gyöngyös, van egy kisebb dilemmánk: a házzal együtt kaptunk egy monstrum fagyasztót is. Szerinted megéri feltölteni mindenfélével, vagy az áramfogyasztását is belekalkulálva túl nagy ára van? A befőzést én is nagyon szeretem, kikapcsolódásnak is jó, és például idén nincsenek lekvárjaink: el nem tudom mondani, mennyire hiányoznak. Újabb motiváció, hogy nyáron figyeljünk, és rászánjuk azt a pár délutánt. Paradicsomszósz: igen, az egyik legfontosabb nekem is!

      Törlés
  3. Ha a monstrum áramzabáló,régi darab,akkor kérdéses.Mondjuk,ha van egy hűvös pince,ahova beköltöztethető a mélyhűtő,akkor talán(erről majd akkor tudok konkrétumot írni,ha gyakorlatba
    ültetjük,mint ahogyan tervezzük épp).
    Apropó lekvár: ha van pár méter napsütötte hely a kertben,érdemes pár bokor bogyós bokrot ültetni-
    ribizli,josta,málna,stb.-kevés munka van vele,hamar terem,legjobb lekváralapanyag terem rajtuk.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Selyemfényű zöld

Egy hónapig voltunk egyhuzamban a háznál, tegnap jöttünk haza. Most szinte folyamatosan jár a mosógép - az eszem pedig azon, hogy vissza akarok menni, hahaha.

Eléggé szuper volt, pedig nincsen különösebb infrastruktúra azóta sem. A kertben kicsit vitatkozunk az egy darab csíkos függőszéken, a házban ez idő alatt minimális fejlesztés történt, mert még mindig nem biztos, hogy felszabadulnak azok a súlyos összegek, amelyek nélkül nem képzelhető el komoly felújítás. De nem érdekel.
Azt az utat követem, hogy a saját erőmből dolgozom, amennyit tudok. Ez nem kerül semmibe, és nem kell folyton egyeztetni mással. Viszont jó kemény vagyok magammal. Három évet adtam arra, hogy eltüntessem a lomokat (ezt vic-nek írtam is már): mivel a ház 90+ éves, ez évente harminc év felhalmozott cuccától való megszabadulást jelent. Pretty good.
Negatívumok:
- (még júliusban) sok szúnyog: csak úgy lehetett meginni a reggeli kávét a verandán, ha égett a citronella gyertya és be is fújtam magam szúnyogspray-vel;
-…

Venni vagy bérelni? - avagy: kell-e saját nyaraló? (2. rész)

Legutóbb jeleztem már, hogy ez hitvita-jellegű kérdés; olyan, amelyről egyesek kommentháborúkat szoktak vívni, míg mások egy vödör pattogatott kukoricával az ölükben nézik a meccset...


A különböző befektetési tanácsadó oldalak nagyrészt egyetértenek abban, hogy a víkendház, akármilyen alapos anyagi megfontolás eredményeképpen vesszük is: luxuscikk. Mindig drágább lesz, mint időszakosan bérelni egy házat: magas az alapára, és miután megvettük, szépen, sorban jelentkeznek a  rejtett költségei, amelyekkel vagy kalkuláltunk előre vagy nem (viharkár, tyúkól-bontás, Józsi bácsi gondnoki díja, Gizi néni fizetsége a kertészmunkákért, konyhafelújítás, lötyögő konnektor cseréje, nélkülözhetetlen kerti eszközök garmadája, anyámkínja).

A kérdés az, hogy az imént említett komoly anyagi áldozatokat és a többi - ha úgy tetszik, érzelmi - tényezőt összegezve megéri-e nekünk birtokolni az adott ingatlant.

Most arról írok, szándékosan kendőzetlenül sorolva az összes szempontot, hogy mi milyen célból vá…

Plátói szerelem I. (#házak)

Ha van valami, aminek feketeöves nagymestere, örökös világbajnoka vagyok, akkor ez az. Irtó jó szemem van ahhoz, hogy tizenkétezer-kilencszáznyolcvan ingatlanhirdetésből kiszúrjam azt az egy különleges házat, amelyikbe majd nagyon bele tudok szeretni. És amelynek a nem-birtoklása nagyon fog majd fájni. Lamentáló-retrospektív poszt, a végén pozitív perspektívával.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szenvedésteli periódusaim lesznek, furcsa is átélni őket nekem, aki életem összes traumája után egyféle nem voltam sosem: depressziós. Ez nem az, de hullámokban hasonló - és nagyon nem jó.
Ijesztő ennyire fixálódni valamire. 
És, basszus, az ember évekig tudja csinálni (per definitionem). 
Racionálisan tudja, hogy már nem kell neki és nem is lesz az övé, emocionálisan azonban még nem tudja lezárni.
Az összes platonikus érzelemmel kapcsolatban a leszokás rögös útján haladok; sokat segítenek a kávézáskor olvasott velős mondatok.
"Az idő értékes. Okosan pazarold."
Vegyük például azt a…