Ugrás a fő tartalomra

Mit sikerült kipipálni a listáról? 1. rész

Felkészítettétek a lelketeket a mostantól jellemző ház-fényképekre? Akkor jó. Amikor azt mondtam, erősen felújítandó állapotban van, nem vicceltem ám. Nézzük, minek lehet örülni.



Van cementlap! Nálam ez érzelmi kérdés (az álomházba kell cementlap és kész), éppen ezért valószínűleg vásárolni is fogunk valamennyit a házhoz, de az, hogy a konyhában, az előszobában és az egyik szobában (a.k.a. egykori konyha) is van, nagy öröm. Fel kell csiszoltatni, és a verandán nagyon töredezett, de nagyon szeretjük.

H&M gyerekosztály meets kilencvenéves cementlap
Két szoba is fapadlós. Egyik rosszabb állapotú, mint a másik - szó szerint -, de legalább van mit megmenteni. Nagyon gondolkodom a közepes méretű szoba sötétbarna padlójának világosabbra festésén.

Három szoba van. A legnagyobb vicc, hogy ez alatt az egy nyár alatt a középső szobát konkrétan biciklitárolásra és gardróbnak használtuk. Remélem, idén belenő a neki szánt funkcióba (gyerekszoba).


Nyári konyha. Persze, hogy van, mert rendes konyha nincs. (!) Máris egy kompromisszum. Az előtérbe tervezek egy mini-konyhát, ez lesz az egyik tavaszi-nyári projekt. Már vettem/találtam hozzá néhány dolgot. A ház épülete összesen 100 m2; egy tömbben van minden, így a lakórész és a nyári konyha is, mindkettő a verandára nyílik. Majd hozok alaprajzot, hogy jobban látsszon az elrendezés. A nyári konyhához kapcsolódik egy kamra, amelyik csak a konyhából közelíthető meg.

Veranda. Muszáj volt, hogy legyen. Folyamatosan ott lebzselünk, élünk. Reggel 6 óra körül ott kezdem a napot a kávémmal, és aztán este 8-ig csak pihenni megyünk be. Tökéletes tájolású és méretű, ami szintén döntő szempont volt. Az utcáról nem lát senki fürdőruhában, yeah. A verandán, egy konyhaasztalon készítettem az ebédünket az eddig méltatlanul mellőzött delimano elektromos főzőlap segítségével egész nyáron. Elég jó volt, na.



A ti házatok mivel hódított meg benneteket?




Megjegyzések

  1. A csodás panorámával...
    Karnyújtásnyira a Duna.
    Évtizednél is több idő telt el, mire végre sikerült.
    Most pedig másik házat hajkurásznék.

    VálaszTörlés
  2. Pont erről írtam tegnap :D https://tanyaahegyen.blogspot.hu/2018/02/azert-valasztottuk-eppen-ezt-hazat-mert.html

    VálaszTörlés
  3. A mi házunk a kertben lévő fenyőfákkal hódított meg. Akkor kattant be igazán, amikor háznézés után a férjem mutogatta az aznapi fotóit, és ott álltam a biciklim kormányát fogva az előkertben, fenyőfák a háttérben és a ház kis részlete... azt éreztem: így szeretném látni magam minden reggel ��
    És onnantól felpörgettem a dolgokat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. (fogalmam sincs, miért nem jött értesítés a hozzászólásokról, de most itt vagyok:) vic, ezt teljesen meg tudom érteni. Tegnap Horányban futottam, azon a részen, ahol a tieitekhez hasonló fenyőfák vannak, ill. hasonló hangulat, mint felétek, és megállapítottam, hogy ez a legjobb rész, és kész :)

      Törlés
  4. Szia! Évekkel ezelőtt rendszeresen olvastam a blogod, most fedeztem fel, hogy újra írsz. Gratulálok a házatokhoz és nagyon örülök! :-) A kérdésedre válaszolva: dunsztom sincs, mi fogott meg benne, mer' 6 hónapos voltam. :D A nyaralónk a nagyszüleimé volt: '30-as évekbeli apró polgári villa, cementlap, kazettás fa ajtók és osztott, félköríves ablakok, nádsusogás, Balaton, fenyőerdő, mókusok, sünik. :D 25 éves voltam, amikor lett benne fürdőszoba - gyerekkoromban külön nyári konyha+WC, lavór etc.

    Evehid

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Evehid, erről a hozzászólásodról sem jött értesítés, de megtaláltam :). Szóval, a nyaralótok leírása fantasztikus, látom magam előtt... És most is megvan még? Kösz a jókívánságokat a házzal kapcsolatban.

      Törlés
  5. A ház mögött susogó erdő, elől a száznyolcvan fokos panoráma a lent terülő rétekkel,aprócska falvakkal.
    Nagyon jól fogalmazott a szomszéd néni,hogy vettetek magatoknak jó sok munkát,de ez nem baj.
    Tizenpár éve nyomjuk hétvégeken és szabadságokon,most már hétvégiből otthonná nőtte ki magát,ahol
    nemsokára elkezdhetjük nyugdíjas életünket.Persze van még tennivaló bőven,de ez a jó benne.
    Jótanácsként csak annyit,hogy ne csak a munkáról szóljon.A ház gyönyörű,a tornáca nagyon megkapott,gratulálok hozzá!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Gyöngyös, milyen jól választottatok!
      Köszönöm a tanácsot, igyekszem megfogadni :). Sok minden vár ránk jövő tavasztól, majd próbáljuk a felújítást ésszel csinálni. Elmondhatom, hogy nagyon megszerettük a házunkat az elmúlt másfél évben, és nagyon fogunk törekedni arra, hogy - például megfelelő fűtéssel - minél többször mehessünk oda. 2018. nyarán az volt a legjobb döntés, hogy egyhuzamban egy hónapig ott voltunk: így jutott idő festésre, Balatonozásra, pihenésre stb. Várom a további tapasztalataidat!

      Törlés
  6. Nagyon szívesen fogok írni mindarról,ami érdekel Benneteket.A fűtést mi egyelőre cserépkályhával oldjuk meg,bontott cserepekből épült és szerintem nagyon szép is.Finom meleget ad,a ház vastag falú vályogház,így szuperül tartja a meleget,mindamellett hogy hamar fel is melegszik.Mivel csak hétvégén megyünk,ez fontos szempont.Ezt használjuk kb.tíz éve,de gondolkodunk kényelmesebb megoldásban,ha majd ottlakós lesz.
    Szimpatikus nekem,hogy így szeretitek a Házat.Nekünk sem múló a "szerelem" így tizenöt év távlatából sem.
    A felújítás végeredménye egészen biztos vagyok benne,hogy csodás lesz,hisz szívvel lélekkel művelitek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gyöngyös, képzeld, a mi barna kályhánk belülről szinte teljesen elhasználódott már. A felújításkor megmutatom majd egy szakembernek - ha találni még kályhást... -, mert olyan jó lenne, ha meg tudná menteni és ez maradhatna. Akármilyen fűtésünk lesz is, a cserépkályha nálunk is ott lesz kiegészítésképp!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…