Ugrás a fő tartalomra

Mit sikerült kipipálni a listáról? 1. rész

Felkészítettétek a lelketeket a mostantól jellemző ház-fényképekre? Akkor jó. Amikor azt mondtam, erősen felújítandó állapotban van, nem vicceltem ám. Nézzük, minek lehet örülni.



Van cementlap! Nálam ez érzelmi kérdés (az álomházba kell cementlap és kész), éppen ezért valószínűleg vásárolni is fogunk valamennyit a házhoz, de az, hogy a konyhában, az előszobában és az egyik szobában (a.k.a. egykori konyha) is van, nagy öröm. Fel kell csiszoltatni, és a verandán nagyon töredezett, de nagyon szeretjük.

H&M gyerekosztály meets kilencvenéves cementlap
Két szoba is fapadlós. Egyik rosszabb állapotú, mint a másik - szó szerint -, de legalább van mit megmenteni. Nagyon gondolkodom a közepes méretű szoba sötétbarna padlójának világosabbra festésén.

Három szoba van. A legnagyobb vicc, hogy ez alatt az egy nyár alatt a középső szobát konkrétan biciklitárolásra és gardróbnak használtuk. Remélem, idén belenő a neki szánt funkcióba (gyerekszoba).


Nyári konyha. Persze, hogy van, mert rendes konyha nincs. (!) Máris egy kompromisszum. Az előtérbe tervezek egy mini-konyhát, ez lesz az egyik tavaszi-nyári projekt. Már vettem/találtam hozzá néhány dolgot. A ház épülete összesen 100 m2; egy tömbben van minden, így a lakórész és a nyári konyha is, mindkettő a verandára nyílik. Majd hozok alaprajzot, hogy jobban látsszon az elrendezés. A nyári konyhához kapcsolódik egy kamra, amelyik csak a konyhából közelíthető meg.

Veranda. Muszáj volt, hogy legyen. Folyamatosan ott lebzselünk, élünk. Reggel 6 óra körül ott kezdem a napot a kávémmal, és aztán este 8-ig csak pihenni megyünk be. Tökéletes tájolású és méretű, ami szintén döntő szempont volt. Az utcáról nem lát senki fürdőruhában, yeah. A verandán, egy konyhaasztalon készítettem az ebédünket az eddig méltatlanul mellőzött delimano elektromos főzőlap segítségével egész nyáron. Elég jó volt, na.



A ti házatok mivel hódított meg benneteket?




Megjegyzések

  1. A csodás panorámával...
    Karnyújtásnyira a Duna.
    Évtizednél is több idő telt el, mire végre sikerült.
    Most pedig másik házat hajkurásznék.

    VálaszTörlés
  2. Pont erről írtam tegnap :D https://tanyaahegyen.blogspot.hu/2018/02/azert-valasztottuk-eppen-ezt-hazat-mert.html

    VálaszTörlés
  3. A mi házunk a kertben lévő fenyőfákkal hódított meg. Akkor kattant be igazán, amikor háznézés után a férjem mutogatta az aznapi fotóit, és ott álltam a biciklim kormányát fogva az előkertben, fenyőfák a háttérben és a ház kis részlete... azt éreztem: így szeretném látni magam minden reggel ��
    És onnantól felpörgettem a dolgokat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. (fogalmam sincs, miért nem jött értesítés a hozzászólásokról, de most itt vagyok:) vic, ezt teljesen meg tudom érteni. Tegnap Horányban futottam, azon a részen, ahol a tieitekhez hasonló fenyőfák vannak, ill. hasonló hangulat, mint felétek, és megállapítottam, hogy ez a legjobb rész, és kész :)

      Törlés
  4. Szia! Évekkel ezelőtt rendszeresen olvastam a blogod, most fedeztem fel, hogy újra írsz. Gratulálok a házatokhoz és nagyon örülök! :-) A kérdésedre válaszolva: dunsztom sincs, mi fogott meg benne, mer' 6 hónapos voltam. :D A nyaralónk a nagyszüleimé volt: '30-as évekbeli apró polgári villa, cementlap, kazettás fa ajtók és osztott, félköríves ablakok, nádsusogás, Balaton, fenyőerdő, mókusok, sünik. :D 25 éves voltam, amikor lett benne fürdőszoba - gyerekkoromban külön nyári konyha+WC, lavór etc.

    Evehid

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Evehid, erről a hozzászólásodról sem jött értesítés, de megtaláltam :). Szóval, a nyaralótok leírása fantasztikus, látom magam előtt... És most is megvan még? Kösz a jókívánságokat a házzal kapcsolatban.

      Törlés
  5. A ház mögött susogó erdő, elől a száznyolcvan fokos panoráma a lent terülő rétekkel,aprócska falvakkal.
    Nagyon jól fogalmazott a szomszéd néni,hogy vettetek magatoknak jó sok munkát,de ez nem baj.
    Tizenpár éve nyomjuk hétvégeken és szabadságokon,most már hétvégiből otthonná nőtte ki magát,ahol
    nemsokára elkezdhetjük nyugdíjas életünket.Persze van még tennivaló bőven,de ez a jó benne.
    Jótanácsként csak annyit,hogy ne csak a munkáról szóljon.A ház gyönyörű,a tornáca nagyon megkapott,gratulálok hozzá!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Gyöngyös, milyen jól választottatok!
      Köszönöm a tanácsot, igyekszem megfogadni :). Sok minden vár ránk jövő tavasztól, majd próbáljuk a felújítást ésszel csinálni. Elmondhatom, hogy nagyon megszerettük a házunkat az elmúlt másfél évben, és nagyon fogunk törekedni arra, hogy - például megfelelő fűtéssel - minél többször mehessünk oda. 2018. nyarán az volt a legjobb döntés, hogy egyhuzamban egy hónapig ott voltunk: így jutott idő festésre, Balatonozásra, pihenésre stb. Várom a további tapasztalataidat!

      Törlés
  6. Nagyon szívesen fogok írni mindarról,ami érdekel Benneteket.A fűtést mi egyelőre cserépkályhával oldjuk meg,bontott cserepekből épült és szerintem nagyon szép is.Finom meleget ad,a ház vastag falú vályogház,így szuperül tartja a meleget,mindamellett hogy hamar fel is melegszik.Mivel csak hétvégén megyünk,ez fontos szempont.Ezt használjuk kb.tíz éve,de gondolkodunk kényelmesebb megoldásban,ha majd ottlakós lesz.
    Szimpatikus nekem,hogy így szeretitek a Házat.Nekünk sem múló a "szerelem" így tizenöt év távlatából sem.
    A felújítás végeredménye egészen biztos vagyok benne,hogy csodás lesz,hisz szívvel lélekkel művelitek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gyöngyös, képzeld, a mi barna kályhánk belülről szinte teljesen elhasználódott már. A felújításkor megmutatom majd egy szakembernek - ha találni még kályhást... -, mert olyan jó lenne, ha meg tudná menteni és ez maradhatna. Akármilyen fűtésünk lesz is, a cserépkályha nálunk is ott lesz kiegészítésképp!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p