Ugrás a fő tartalomra

Mit sikerült kipipálni a listáról? 1. rész

Felkészítettétek a lelketeket a mostantól jellemző ház-fényképekre? Akkor jó. Amikor azt mondtam, erősen felújítandó állapotban van, nem vicceltem ám. Nézzük, minek lehet örülni.



Van cementlap! Nálam ez érzelmi kérdés (az álomházba kell cementlap és kész), éppen ezért valószínűleg vásárolni is fogunk valamennyit a házhoz, de az, hogy a konyhában, az előszobában és az egyik szobában (a.k.a. egykori konyha) is van, nagy öröm. Fel kell csiszoltatni, és a verandán nagyon töredezett, de nagyon szeretjük.

H&M gyerekosztály meets kilencvenéves cementlap
Két szoba is fapadlós. Egyik rosszabb állapotú, mint a másik - szó szerint -, de legalább van mit megmenteni. Nagyon gondolkodom a közepes méretű szoba sötétbarna padlójának világosabbra festésén.

Három szoba van. A legnagyobb vicc, hogy ez alatt az egy nyár alatt a középső szobát konkrétan biciklitárolásra és gardróbnak használtuk. Remélem, idén belenő a neki szánt funkcióba (gyerekszoba).


Nyári konyha. Persze, hogy van, mert rendes konyha nincs. (!) Máris egy kompromisszum. Az előtérbe tervezek egy mini-konyhát, ez lesz az egyik tavaszi-nyári projekt. Már vettem/találtam hozzá néhány dolgot. A ház épülete összesen 100 m2; egy tömbben van minden, így a lakórész és a nyári konyha is, mindkettő a verandára nyílik. Majd hozok alaprajzot, hogy jobban látsszon az elrendezés. A nyári konyhához kapcsolódik egy kamra, amelyik csak a konyhából közelíthető meg.

Veranda. Muszáj volt, hogy legyen. Folyamatosan ott lebzselünk, élünk. Reggel 6 óra körül ott kezdem a napot a kávémmal, és aztán este 8-ig csak pihenni megyünk be. Tökéletes tájolású és méretű, ami szintén döntő szempont volt. Az utcáról nem lát senki fürdőruhában, yeah. A verandán, egy konyhaasztalon készítettem az ebédünket az eddig méltatlanul mellőzött delimano elektromos főzőlap segítségével egész nyáron. Elég jó volt, na.



A ti házatok mivel hódított meg benneteket?

Megjegyzések

  1. A csodás panorámával...
    Karnyújtásnyira a Duna.
    Évtizednél is több idő telt el, mire végre sikerült.
    Most pedig másik házat hajkurásznék.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Márta, ezt a panorámát most elképzeltem!

      Törlés
  2. Pont erről írtam tegnap :D https://tanyaahegyen.blogspot.hu/2018/02/azert-valasztottuk-eppen-ezt-hazat-mert.html

    VálaszTörlés
  3. A mi házunk a kertben lévő fenyőfákkal hódított meg. Akkor kattant be igazán, amikor háznézés után a férjem mutogatta az aznapi fotóit, és ott álltam a biciklim kormányát fogva az előkertben, fenyőfák a háttérben és a ház kis részlete... azt éreztem: így szeretném látni magam minden reggel ��
    És onnantól felpörgettem a dolgokat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. (fogalmam sincs, miért nem jött értesítés a hozzászólásokról, de most itt vagyok:) vic, ezt teljesen meg tudom érteni. Tegnap Horányban futottam, azon a részen, ahol a tieitekhez hasonló fenyőfák vannak, ill. hasonló hangulat, mint felétek, és megállapítottam, hogy ez a legjobb rész, és kész :)

      Törlés
  4. Szia! Évekkel ezelőtt rendszeresen olvastam a blogod, most fedeztem fel, hogy újra írsz. Gratulálok a házatokhoz és nagyon örülök! :-) A kérdésedre válaszolva: dunsztom sincs, mi fogott meg benne, mer' 6 hónapos voltam. :D A nyaralónk a nagyszüleimé volt: '30-as évekbeli apró polgári villa, cementlap, kazettás fa ajtók és osztott, félköríves ablakok, nádsusogás, Balaton, fenyőerdő, mókusok, sünik. :D 25 éves voltam, amikor lett benne fürdőszoba - gyerekkoromban külön nyári konyha+WC, lavór etc.

    Evehid

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Evehid, erről a hozzászólásodról sem jött értesítés, de megtaláltam :). Szóval, a nyaralótok leírása fantasztikus, látom magam előtt... És most is megvan még? Kösz a jókívánságokat a házzal kapcsolatban.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…