Ugrás a fő tartalomra

Rendrakás a konyhában: motiváció

Ma reggel, munka előtt sebtiben kitakarítottam a hűtőszekrényt - valamiért egy levendulás tisztítószerrel. 

Azóta - sejthetitek - ha csak kinyitom a hűtőajtót, végigpörög a tudatalattimon a "molyirtó? de miért? miért pont itt?" gondolatsor, és mindennek enyhe provence-i bukéja lett, szóval, nem volt annyira jó ötlet.

A nagyon-nagyon esedékes konyhatakarítás kapcsán ismét felmerült bennem, hogy milyen is lenne számomra az álomkonyha. (Azon kívül, hogy más takarítaná, aki ugyanakkor nem nyúlna a személyes dolgaimhoz és olvasna a gondolataimban, értitek.)

Az itt látható három képből három kardinális tulajdonságot emelnék ki:

1. Legyen benne valamilyen régi használati tárgy. Akár több is, akár esetlenül halmozva is.
(Ha rend lesz, megmutatom a mieinket.)


2. Legyen benne sok szép (fehér) tányér. Milyen triviális kívánság! És mégis: máig sincs sokféle, magában mintás törtfehér tányérom. Most már biztos, hogy valamelyik online kincsesbányából venném őket.


3. Legyen benne míves és márkás és lehetőleg elnyűhetetlen a csap, a sütő, a tűzhely és társai. A nagyon archaizáló modern sütőket nem annyira szeretem, de a nem giccses vízcsapoktól ellágyulok, mint ioncserélőtől a pesti víz, oh.


A listát holnapig tudnám írni, de most inkább a ti véleményetekre vagyok kíváncsi: minek kell lennie a jó konyhában?

U.i.: A képhivatkozásokkal most bajban vagyok. Mostanában minden kép a pinterestről van, és mindegyik régi mentés a gépemen. Az pedig nem igazi hivatkozás, hogy forrás: pinterest.com, bármennyire is dívik a Facebookon, pfff...




Megjegyzések

  1. A konyhában kell lennie egy kredencnek. Ha lehet régi fenyõ legyen vagy ha sok pénzed van, akkor tölgy. Olyan Welsh dresser a legjobb, lent szekrény, fönt nyitott polcok. Tüzhely legyen AGA vagy ha annyira nem telik valami massziv, sok égõs modern, de zománcozott legyen. Beépített nekem nem tetszik, hála az égnek már nem nagyon divat. Legyenek polcok amin vannak a különbözõ dobozokban, üvegekben (egér biztos!) a liszt, cukor, só, bab, mogyoró stb., stb. Füszeres polcok is legyenek, sõt ha van rá hely föl is lehetne akasztani a lábosokat meg a serpenyõket. Legyen valahol egy pár régi akármi: kávéfõzõ, daráló, mozsár stb. Dísznek jó és igazán hangulatot ad. Egyetértek, az ilyesmit órákig lehet írni, így most abbahagyom. xx

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má