Ugrás a fő tartalomra

Tenger: missing

Szerző:
Idén nyáron több ismerőssel beszélgettünk arról, hogy a tenger látványa mennyire sokat számít a lelkünknek. Annyira sokat, hogy többen vagyunk, akik, ha az utazás alatt egy hétig májkrémes kenyeret kell enni, akkor is elutazunk a tengerpartra. Legalábbis megpróbáljuk összehozni. Ilyen időket élünk.

A legújabb, és a közeljövőben nyilván nem teljesülő álmom az, hogy az őszi-téli időszakban láthassak valamilyen északi partot, ahol csak sétálni és bámuldozni meg fotózni lehet. De éppen azért jó álomnak, mert nem teljesül egykönnyen...

Kommentben várom, ha jártál olyan tengerparton, ahol a látvány kárpótolt a hidegért, a szélért, satöbbi. Gyűjtöm az álom-úticélokat. :-)








(forrás)



Címkék:

Megjegyzések

  1. Hosszú-Bardócz Éva2012. szeptember 18. 6:57

    Kullaberg, Svédország...a személyes kedvencem...

    VálaszTörlés
  2. country komfort2012. szeptember 18. 7:04

    ...hatással voltak rám. (az előbb véletlenül lenyomódott az enter :))

    VálaszTörlés
  3. emiGrants2012. szeptember 18. 16:49

    Treshnish Isles a Hebridákban (Skócia); Lunga a legnagyobb sziget, ahol tavaly nyáron voltam egy hajókiránduláson Oban-ból. Mindenféle tüneményes madarat fotóztam, meg a tengert, meg a sziklafalakat. Ahhhhh! Fel is raknám, ha volna hova, de nem tudok a Te blogodra képet felrakni.

    VálaszTörlés
  4. marta2012. szeptember 19. 16:24

    Hát..Skóciába és Norvégiába szivesen elmennék..mégha hideg is van!....Imádom olyankor a tengert..sajnos télen még nem voltam..de EL TUDOM KÉPZELNI!<3

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk